Az első kezdetleges televíziók már az 1920-as évek végén felbukkantak és még ugyanebben az évtizedben megtörténtek az első kísérleti adások, méghozzá Angliában, a BBC-nek köszönhetően. A tévék széles körben történő elterjedésére ettől függetlenül még évtizedeket kellett várni: a 2. világháborút követően, az ötvenes években kezdtek el egyre sűrűbben felbukkanni a nyugati otthonokban, hazánkban viszont csak 1954. január 20-án indultak be az első próbaadások.
Kezdetben a tévék hatalmas dobozban kínáltak egészen kicsi képernyőt, amelyek csak fekete-fehér képet biztosítottak, a monokróm kijelzőket csak a hetvenes években kezdték el leváltani a színes képernyők. Egy évtizeddel később már megjelentek az első LCD, majd a nagyobb fényerőt és színskálát biztosító LED-es háttérvilágítást használó, sík képernyős megoldások, amelyek nemcsak a katódsugaras technológia végét jelentették, de a képátlók jelentős növekedését is (miközben a tévék vastagsága és tömege egyre csak csökkent). Mindezek fontos lépések voltak ahhoz, hogy otthoni mozizásról kezdhessünk beszélni.
Az egyre nagyobb kijelzők érkezését a képminőség javulása követte, a kétezres években az LCD készülékek mellé, immár tömeggyártásban is megérkeztek a plazmák és felbukkantak az első, organikus diódákból felépülő OLED kijelzők is. Rövid időn belül egy egész világ tanulta meg a HD (High Definition), a Full HD (az 1920×1080 pixeles, avagy 1080p felbontás) majd pár évvel később az Ultra HD (3840×2160 pixeles, avagy 2160p felbontás) fogalmát. Mára szinte alapkövetelmény a 4K, már alig kapni olyan televíziót, ami ne lenne okos (tehát operációs rendszer fut rajta, szabad böngészővel), egyre többet hallunk a magas dinamikatartományú (High Dynamic Range) filmekről, sorozatokról és videójátékokról, a tévézési szokásainkat pedig alapjaiban változtatják meg az olyan streaming szolgáltatások, mint a Netflix és a HBO GO.
A tévék hosszú utat jártak be közel száz év alatt, a fejlődés viszont nem állt meg, a gyártók folyamatosan dolgoznak új megoldásokon: ilyen a moduláris tévé, az OLED-nél is jobbnak ítélt micro LED technológia vagy éppen a Hisense-féle lézer tévé, amely pár éve még csak különböző külföldi ’kütyü expo’-n volt megtekinthető, 2020 végén viszont már hazánkban is elérhető.
A lézer tévé megnevezés persze picit csalóka, hiszen egyáltalán nem hagyományos televízióról beszélünk. A 100L5F kódnevű készülék valójában egy ultrarövid vetítési távolságú lézeres fényforrást alkalmazó projektor, amelyet egy speciális, 100 hüvelykes, falra szerelhető, visszaverődésmentes képernyő egészít ki. A Digital Light Processing technológiára épülő, lézeres projektor nagyjából 30 centiméteres távolságról vetíti a 100 hüvelykes (254 centiméteres), 4K felbontású képet a speciális kijelzőre (hard display). Emellett tudja a HDR-t (HDR, HDR10, HLG), a beépített hangszórók pedig kompatibilisek a Dolby Atmos szabvánnyal.
A lézer tévé jóval nagyobb felületet biztosít, mint a manapság átlagosnak mondható, 50, 55 és 65 hüvelykes okostévék, miközben a lézeres technológia gondoskodik a borotvaéles és részletes képről, a természetes színekről, illetve a hibátlan mozgás megjelenítésről. Ez a megoldás ráadásul nemcsak a méretével biztosít otthoni moziélményt, de a projektor által a képernyőre vetített kép is a filmszínházak hangulatát idézi, így egy adag popcornnal a kanapén még akkor is egy moziban érezhetjük magunkat, ha épp nincs kedvünk kimozdulni, vagy nincs lehetőség ilyen jellegű kikapcsolódásra.
A Hisense lézer tévéje viszont nemcsak moziélményt nyújt, a beépített TV-tunernek hála tökéletesen kiszolgálja azok igényeit is, akik lineáris tévézésre vágynak. A gyártó saját fejlesztésű, VIDAA névre hallgató operációs rendszere pedig azok kényelmét szolgálja, akik már a streamelésben hisznek: a rendszerből már alapból elérhetők olyan szolgáltatások, mint a Netflix, a YouTube vagy éppen az Amazon Prime Video.
A készülék ugyanakkor környezetbarát megoldás is, hiszen egy hasonló óriás LCD kijelző fogyasztásához képest a lézer TV akár 63%-kal is kevesebb áramot vesz fel és még a kábelek sem zavarják a tökéletes mozihatást a képernyő és a projektor között.
