1969. július 20-án a Holdra szállással az Egyesült Államok történelmet írt: először juttatott el egy embert egy idegen égitestre – fajunk azóta sem járt újabb objektumon. Leszállni, illetve néhány órát, esetleg napot eltölteni egy idegen égitest felszínén azonban egészen más, mint megtelepedni rajta:
A Mars például nem rendelkezik olyan magnetoszférával, mint a Föld, a felszínen ezért rendkívül magas a sugárzás. Ennek ellenére sokakat, köztük neves szakértőket is foglalkoztat a gondolat, hogy idővel bele kellene vágni hasonló projektekbe. A motivációt nemcsak az emberiség állandó felfedezésvágya jelenti, hanem akár környezeti és gazdasági faktorok is: egy új égitest felkeresése kulcsfontosságú lehet, ha egyszer élhetetlenné válik a Föld, vagy erőforrásai már nem lesznek elegendőek fajunk számára.
Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem jövőkutatója egyenesen úgy véli, az emberiség fennmaradása is függhet attól, hogy képesek leszünk-e bolygóközi fajjá válni.
Egyelőre nehéz elképzelni, hogy hogyan lennénk képesek meghódítani egy idegen égitestet, hiszen technológiánk még ahhoz sem elegendő, hogy saját otthonunk, a Föld legextrémebb környezeteiben – például a tenger mélyén – éljünk. Robin Hanson, a George Mason Egyetem közgazdásza szerint ezeken a szélsőséges helyeken jóval könnyebb lenne fennmaradni, mint bárhol az űrben, éppen ezért amíg nem hódítjuk meg őket, ne is álmodozzunk űrbeli kolóniákról.
Hol élhetnénk egyáltalán?
Bár az űrtechnológia sokat fejlődött az évtizedek során, egyelőre felfoghatatlan, miképp tudnának az emberek Naprendszeren kívüli égitesteket is elérni. A Földhöz legközelebbi ismert bolygórendszer a Proxima Centauri vörös törpe körül fekszik, több mint 4,2 fényévre. Ennek meghódítása egyelőre valóban sci-fi kategória: nemcsak az odautazás megoldhatatlan, de még a helyi exobolygókról sem tudunk elég adatot gyűjteni. Michel Mayor, a Genfi Egyetem fizikai Nobel-díjas asztrofizikusa a nagy távolság miatt teljesen kizártnak tartja, hogy ember valaha is járhasson egy Naprendszeren kívüli égitesten.
Éppen ezért a szakértők egyelőre többnyire csak a Naprendszer objektumainak meghódításáról ábrándoznak. A leggyakoribb célpontok a már meglátogatott, közeli Hold – ahova egyébként a NASA 2024-ben újabb emberes missziót tervez –, illetve az Elon Musk mániájává vált Mars, de egyes kutatók más objektumokat is felvetettek, például a Jupiter egyik holdját, az Europát, melynek jeges felszíne alatt egy hatalmas vízóceán rejtőzhet.
A szakértők a problémák áthidalására eltérő – technológiailag és gazdaságilag egyelőre nehezen kivitelezhető – módszereket vetettek fel, ilyen például a Mars esetében a légköri oxigén kivonása.
A végső megoldás az lehetne, ha sikerülne a szélsőséges környezeteket az emberek, illetve a fennmaradásukhoz szükséges fajok, például a haszonnövények számára élhetővé tenni. Ez a folyamat az úgynevezett terraformálás – kisebb régió esetében paraterraformálás –, melynek során egy idegen égitestet vagy annak egy részét Föld-szerűvé alakítanak. Az elképzelés eredetileg szintén a sci-fi-alkotásokban jelent meg, később azonban komoly tudományos kutatások is megkezdődtek a témában.
Mindez persze egyelőre csak koncepció szintjén létezik, az emberiség azonban története során nem egy olyan technológiai újítást ért el, amely a korábbi korokban felfoghatatlan lett volna – miért ne fejlődnénk egészen addig, amíg már az idegen objektumok meghódítása sem jelentene akadályt?
Élhetnek valaha emberek egy idegen égitesten?
A címben feltett kérdésre válaszolva: a közeljövőben bizonyosan nem, hosszú távon viszont talán. Az ember jó eséllyel tudja, hogy mit fog holnap csinálni, azt viszont szinte lehetetlen megmondani, hogy egy év múlva pontosan mivel foglalkozik majd.
Egy biztos: fajunk a mintegy 200 ezer éves története során elképesztő, őseink számára felfoghatatlan technológiai fejlődésen esett át, a jövő újításai pedig számunkra is elképzelhetetlenek.
Kiemelt kép: Mondolithic Studios / Leemage via AFP
