A strapatelefonokról általában nem a szép küllem, a karcsú kialakítás és a jó képernyő jut az eszünkbe: ezeket a készülékeket arra gyártják, hogy minél jobban ellenálljanak a viszontagságos körülményeknek, és olyan extrémebb helyszínekre is el lehessen vinni őket, ahol máskor elő nem vennénk a telefonunkat. Ilyen például az extrémsport, egy építkezés, vagy bármi olyan környezet, ahol egy hagyományos telefon komoly veszélybe kerülne, és nagy valószínűséggel hamar összetörne.
A Caterpillar a világ legnagyobb munkagép-gyártó vállalata, de emellett vannak többek között ruháik, cipőik, és igencsak jó minőségű strapatelefonjaik is. A mobilokat nem a munkagépeket (is) gyártó cég dobja piacra, hanem licencek alapján a Bullit Group, és a vállalat az elmúlt években legalább egy tucat készülékkel állt elő a kategóriában. A legújabb modell a már
ami sokkal mutatósabb, mint a korábbi modellek, de ezzel a már elfogadható külsővel bejött a képbe néhány olyan hiba is, ami miatt nem biztos, hogy ezt a telefont választanánk.
Nem elvárás a szépség, de jó, ha van
Azt érdemes leszögezni, hogy azoknak, akik ilyen veszélyes, szélsőségesebb környezetbe viszik a telefonjukat, nem feltétlenül prioritás, hogy a kütyü jól is nézzen ki. Az s52 sem kimondottan szép, de már nem az a „bunkofon” kialakítás jellemző rá, ami a funkciókat előtérbe helyező korábbi modellekre. A telefon nem könnyű (bár erre azért lehet számítani), 210 grammot nyom, és 9,7 milliméter vastag. Alapvetően nem olyan zavaró, lehetne rosszabb is, ahogyan a korábbi modellek is mutatták: az extrém használatért cserébe extrém nagy készülék jár.
A Bullit nem titkolt célja, hogy a már meglévő vásárlóikon túl elérjenek egy olyan réteget, akiknek nemcsak az fontos, hogy a telefonjuk mindennek ellenálljon, de adnak a külalakra is – kérdés, hogy ezzel a szinttel mennyire lesznek képesek hozni az elvárásokat.
A változás legszembetűnőbb eleme egyértelműen az 5,65 colos IPS LCD érintőképernyő, de sajnos egyben ez a mobil egyik legnagyobb hibája is. A Gorilla Glass 6 védelemmel ellátott kijelzőn még van egy extra védőréteg, és bár nyilvánvaló, hogy egy ilyen eszköztől nem kell azt várni, hogy a csúcstelefonokhoz méltó kijelző jár hozzá, de ennél azért egy fokkal szebbre és érzékenyebbre is megcsinálhatták volna.
az egész lomhának, vontatottnak és nagyon idegesítőnek hatott. A gyártó ennek ellenére azt reklámozza, hogy vizes kézzel és kesztyűben is használható – elképzelhető, de hogy ennél még rosszabb minőségben, az is biztos.
Persze, egy ilyen telefonnál nem az az első számú elvárás, hogy a kijelző tökéletes legyen, de az már inkább, hogy ne kapjon az ember agyérgörcsöt, ha használja, és rendesen le tudjon vele írni egy mondatot úgy, hogy a beszélgetés másik résztvevőjének ne kelljen találgatnia, hogy vajon itt mire gondolt a költő.
A képernyőt tovább szidva azt is meg kell említeni, hogy napfényben gyakorlatilag használhatatlan: bár egyértelmű, hogy olyan körülményekre tervezték, ahol a tűző nap is elég gyakori jelenség lehet, az 555 nites fénysűrűségével bármelyik középkategóriás, nála jóval olcsóbb okostelefon lekörözi. Ez például pont egy olyan tulajdonság volna, ami egy strapatelefonnak fontos, mégsem sikerült összehozni.
Lehet kínozni, mindennek ellenáll
Az eszköz IP68-as szabvány szerint víz- és porálló, de emellé megfelel a MIL SPEC 810G katonai szabványnak is, így nemcsak extrém körülmények között bírja ki a telefon, de például az sem kottyan meg neki, ha másfél méterről a betonra ejtjük. Ezzel szórakoztunk a baráti társaságban kicsit, tényleg bírja azt a másfél métert, sehol nem látszott meg, hogy földhöz vágtuk – a törésteszten tehát átment. Vízbe is dobtam, igaz, nem hosszú időre, de ez sem okozott problémát.
A MIL specifikációkhoz a telefont hősokkra (-30 és +65 Celsius-fok között), vibrációra (Cat.4), magas páratartalomra és sós ködre is levizsgáztatták, így tényleg lehet vinni síelni, a Szaharába, halászhajóra, és gyakorlatilag bárhová, ahol extrém az időjárás.
A telefon hátulján helyet kapott egy teljesen jól működő ujjlenyomat-olvasó (ez is ritka a strapatelefonoknál), de a hátlap látszólag gyengébb anyagból készült, mint az egész készülék, így valószínűleg ezen hamar meglátszik majd a karcolódás. Arról nem is beszélve, hogy
Viszont aggasztó, hogy bár a SIM-slotok és az SD-kártya tartója kapott védőfület a készüléktest oldalán, az alsó részen elhelyezkedő C-típusú töltőnyílás és a jackdugó nem. Persze ettől még ugyanúgy csepp- és porálló a telefon, de valószínű, hogy szennyeződés és vizesedés esetén meg kell várni, amíg ezek a nyílások kiszáradnak és kitisztulnak, ami nem túl praktikus, és valószínűleg nem is nyújt olyan sokáig védelmet, mint a lefedős megoldás. Érdekes, hogy a védőfület körömmel le lehet piszkálni, így nincs is szükség tűre ahhoz, hogy SIM-kártyát vagy micro SD-t tegyünk bele.
Operációs rendszerként Android 9-et kapunk, de érkezik az Android 10 is, hardver szempontjából pedig egy 2,3 GHz-es, nyolcmagos Mediatek Helio P35 MT 6765 processzorral, 4 GB RAM-mal, 64 GB tárhellyel gazdálkodhatunk, utóbbi SD-kártyával bővíthető. Ezek a specifikációk ugyan nem a legerősebbek a piacon, de bőven elégségesek arra, hogy kielégítsék egy átlagos felhasználó igényeit, a 3100 mAh-ás akkumulátorral pedig akár másfél napig is kibírja a telefon töltés nélkül. Utóbbi azért borítékolható, mert a képernyő használhatatlansága miatt azért annyira nem nyomkodtuk a telefont, így nem is igazán merült. A gyorstöltés ugyan kimaradt, de a 18 wattos adapterrel még így sem kell sok idő az eszköznek ahhoz, hogy teljesen feltöltsön. Az akkumulátor a strapatelefonok között az alsóbb kategóriákba sorolható, de így is elég a kellemes használathoz.
A kameráért már megérte az újítás
Érdekes, hogy a telefon menüjében találunk egy Toolbox nevű ikont, ami nagyjából egy specifikus PlayStore-nak felel meg, azaz olyan appokat foglal magába, amelyek hasznosak lehetnek egy strapatelefont birtokló számára. Az alkalmazás gyakorlatilag a gyártó felületére irányít, ahol olyan appokat találunk, mint a Runkeeper vagy épp az Endomondo, ezekre kattintva az applikáció letöltőoldalára jutunk.
Amiben nagyot fejlődött az s52, az mindenképpen a kamera: a hátsó 12 megapixeles képet csinál, míg az első szelfikamera 8 megapixeleset. Nem kell óriási eredményt várni tőlük, nem ezzel leszünk profi fotósok, de normális, nappali fényben egészen képet lehet velük készíteni, ami nagyon ritka egy strapatelefon esetében – mondjuk, a gyártó ki is tett magáért a hátsó kamerához beszerelt Sony IMX363 érzékelővel.
Összességében ez a Cat telefon nem lenne egy rossz kis eszköz, ha nem kerülne bevezető áron 179 990 magyar forintba – ennyi pénzért már középkategóriás hagyományos mobilt is kap az ember, igaz, az könnyebben törik, és vízbe sem érdemes dobni.
és valószínűleg az sem a külsejéért perkál ki plusz több tízezer forintot egy ilyen eszközre, akinek fontos, hogy a legextrémebb körülmények között is helytálljon a telefonja. Akkor már érdemesebb az ilyen helyzetekre venni egy olcsóbb, de telefonálásra tökéletesen alkalmas telefont, és mindennapi használatra egy középkategóriás, szintén kicsit olcsóbb okostelefont.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
