Ugye mindannyian emlékszünk a régi időkre, amikor a nappaliba belépve egy nagy kocka volt a televízió, amit csak kényszerből viselt el mindenki, hiszen ízlésesnek nem voltak elmondhatóak. Persze mindenki próbálta valahogy beilleszteni a lakás stílusába, így kerültek csipketerítők és tálakba helyezett műanyag gyümölcsök erre a dobozra. Valljuk be, ez csak felületi kezelés, de a technológia ott tartott, hogy a katódsugaras televíziók máshogy nem nézhettek ki. Természetesen az idő múlásával ez változott, bejöttek az új megoldások, az eszközök egyre vékonyabbak, stílusosabbak lett, de nézzünk mélyen a szívünkbe. Attól, hogy egy projektoros tévével már lehet vagánykodni a haveroknak, még mindig egy hatalmas, baltával faragott eszközről beszéltünk.
Az új trendek szerint ez is megváltozni látszik
Az elmúlt pár évben értünk el odáig, hogy lakásunkat működtető eszközök garmadája legyen stílusos, kommunikáljanak egymással, egyszerre nézzenek ki jól és könnyítsék meg az életünket. Napjainkra szinte minden okos lett, a lámpák, porszívók, termosztátok, sőt, bár ez még a jövő zenéje, de lassan majd lecserélődnek a bejárati ajtónkon levő zárak is, azok is ujjlenyomatra fognak nyílni, a régimódi kulcsot pedig végleg eldobhatjuk. Ezek után természetes folyamat az, hogy a tévéink először okosak lettek, majd az évek folyamán külalakjukban is követték a trendeket.
Ennek természetesen több módja van, de mindennek az alapja az, hogy maga a tévé fizikai valójában szép legyen. Letisztult formák, egyszerű színek teszik meg az első lépéseket az úton, ezután pedig következnek a működésbeli dolgok.
Emellett jelennek meg sorra azok a tévék, amik hátulján hangulatvilágítást nyújtó LED-ek vannak, a tévé mögötti falat pedig tartalomérzékenyen világítják meg, így mélyítve a néző és a tartalom közötti kapcsolatot. A technika fejlődésével ezeknek az eszközöknek drasztikusan
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a közelgő karácsony időszakában van olyan műsor, ahol 0-24-ben kandalló van a kijelzőkön, amiben ég a tűz, kellemes pattogó hanggal tölti be életterünk. Ha ez működhet, miért is ne lehetne a tévénk kikapcsolt állapotban mondjuk egy festmény? Hiszen lassan bármit lehet.
Az irány jól látható, már nem elég, ha a televíziónknak szép a képe, nagy a felbontása vagy a kontrasztaránya, most már elengedhetetlen, hogy illeszkedjen a lakásunkba, a stílusunkba, így válhat belőle egy testre szabható, személyes tárgy, ami már fényévekkel elhagyta a nagy csúnya kockát, ami az abroszon pihent.
