Kezdésnek érdemes megjegyezni, hogy sem a Watch Magic, sem a Watch GT nem a szó szoros értelmében vett okosóra. Egyikre sem lehet appokat telepíteni, nincs zenelejátszójuk, a telefon egyes funkcióit sem lehet róluk irányítani, nincs hely SIM-kártyának, nem képesek wifire csatlakozni, nem tudnak hívást fogadni és üzenet küldésére sincs mód. A hozzáférhetetlen 128 MB tárolókapacitással érkező Watch Magic annyiban viszont legalább veri a GT-t, hogy a legutóbbi frissítés óta már
Mindezek fényében inkább aktivitásmérőkről beszélhetünk, mintsem okosórákról, még annak ellenére is, hogy bizonyos értesítéseket azért megjelenítenek. Amik viszik a prímet, azok a sportfunkciók – már persze akkor, ha nem az olimpiára vagy más komoly sporteseményre készül az ember.
Már nem óriás, de női kézre még mindig túl nagy
A Watch Magic külsőre nagyon hasonlít a Watch GT-hez, de lényegesen kisebb: míg az utóbbi 1,39 hüvelykes kijelzője elég nagy akár még egy férfi csuklóra is, addig a Honor kütyüjének 1,2 hüvelykes megjelenítője már barátságosabb, de női kézre még mindig kicsit méretesnek tűnik. Ez különösen sport közben zavaró, mikor a súlyától elfordul az egész óratok – ilyenkor valószínűleg nem is méri olyan jól a pulzust, mintha a helyén maradna. A szíj, amit kaptam hozzá, valahogy pont akkora, hogy az egyik lyukba bedugva még túl nagy a csuklómra, a másiknál viszont már szorít, de ez valószínűleg csak kevés embernél lesz probléma – nekem sem jelentett akkora bajt, hogy ne tudtam volna megszokni.
Az óratok alja nem fém, hanem műanyag, ezt sokan negatívumként élik meg, de szerintem nem zavaró. Főleg sport közben praktikus, kényelmesebb viselni, és kifejezetten dizájnos is a kialakítása. Az eszköz jobb oldalán két, jól kiálló, kellemesen használható gombot találunk, a felső az elég minimál, de jól használható menüsorba visz, míg az alsó rögtön az edzésmenüt nyitja meg.
A kijelző érintésérzékeny AMOLED, ami simán lekörözi a Watch GT megoldását. A 390×390 pixeles képernyő körül funkciógyűrű található, egészen pontosan egy tachymeter, ami az átlagsebesség mérésére szolgál – valószínűleg kevesen fogják használni, de legalább mutatós. Az eszköz szíj nélkül 32,5 grammos, ami a 46 grammos Watch GT-hez képest előny: könnyebb és kényelmesebben hordható.
Kényelmetlenül sokat kell tölteni
Ami az akkumulátort illeti, a gyártó kicsit lőhetett volna feljebb: 178 mAh-s telep a gyártó szerint egyhetes használatot tesz lehetővé, de folyamatos pulzusmérés mellett ez inkább csak 4-5 nap. Szerencsére a mágneses töltővel egy óra alatt újra elérhetjük a maximumot, de így is bosszantó, hogy
Egy ilyen eszköznél óriási előny lenne, ha tovább bírná, hiszen nem használjuk annyit, mint egy komolyabb okosórát, ezért nem is akarunk bajlódni a töltéssel, viszont az alapfunkciókat használnánk, ez pedig meríti az aksit. A Watch GT-nél kellemesebb üzemidővel lehetett számolni a 420 mAh-s aksinak hála, legalább ennyi kellene ide is az ideális élményhez.
Az óra két színben kapható: feketében és ezüstben. Vásárolható hozzájuk szilikonpánt és tehénbőrből készült, elegánsabb szíj is. Utóbbit néhány helyen edzéshez és víz alá nem ajánlják, de én nem éreztem problémásnak egyik esetben sem. Igaz, nem úsztam, csak zuhanyoztam vele, de a gyártó is azt mondja, hogy a szíj szilikongumi belső bevonata okán a kütyü alkalmas sportra, én is ezt tapasztaltam.
Sportoláshoz tökéletes
Sportoláshoz jól használható az óra, futáshoz kimondottan kellemes eszköz. Egyaránt kéri az adatokat GPS-től, GLONASS és GALILEO műholdaktól, így – városon belül legalább is biztosan – pontosan méri az útvonalakat. Hasznos újdonság, hogy van benne néhány előre betáplált futóedzés-program is, ami különböző preferenciák (zsírégetés, állóképesség növelése) alapján irányítja az embert.
Futáson kívül méri a biciklizést, az úszást (felismeri az úszásnemet), a sétát, a hegymászást és a szabadedzést. Minden edzésmódszernél megadja a VO2Maxot, ami a test által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyiségét mutatja, valamint azt is, hogy mennyit kell pihenni a következő edzésig. Kategorizálja a pulzusunkat aszerint, hogy melyik tartományba esett (bemelegítés, zsírégető, aerob, anaerob vagy rendkívüli), és követi azt is, miképp változik a teljesítményünk. Megfigyeli a lépéshosszt, a szintkülönbséget, továbbá a tempót, a távot és az elégetett kalóriákat is.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek a mérések azért elég távol állnak egy komolyabb teljesítménymérő pontosságától. Ha valakinek fontos, hogy pulzusellenőrzött edzéseket végezzen, esetleg komoly versenyre készül, nem a Honor órájához hasonló kategóriában kell keresgélni. Arra, hogy nagyjából tudjam, mennyire készültem ki futás közben, vagy hogy lemérhessem, körülbelül mennyi kalóriát égettem a teremben, tökéletesen megfelel, de komolyabb célokhoz, durvább edzésekhez továbbra is legalább egy Polar vagy Garmin órát érdemes beszerezni.
Ha fáradt voltam, az óráról is le tudtam olvasni
A pulzuson kívül az óra a Huawei TruSleep rendszerrel méri és osztályozza az ember alvási szokásait. A Honor kütyüje nálam nagyjából ugyanazt mérte, mint annak idején a Watch GT, és valószínűleg nem is rosszul. Ha éppen fáradtabban keltem, általában a könnyű, éber alvás mennyisége volt magas a statisztikákban, és az is látszott a grafikonon, ha sokszor ébredtem fel éjszaka. Persze ez sem annyira profi, mintha orvos vizsgálná az alvásminőséget, de a Harvard Egyetem kutatói által meghatározott algoritmus nagyjából reálisan tudja értékelni a pihenést.
Még egy dolog…
Az akkumulátor mellett egy komoly problémám volt még az eszközzel, méghozzá az ára: a cikk megjelenésekor 48 000 Ft környékén áll, miközben a valamivel jobb Huawei Watch GT már beszerezhető akár 50 000 forintért is. Azt a pár ezrest simán megéri az ügyesebb óra, ezért vagy azt ajánlanám inkább, vagy érdemes várni egy-két hónapot, amíg a Honor kütyüjének is lejjebb kúszik az ára. Mert jó kis eszköz ez, könnyen megszokható, és tényleg nyújt némi pluszt az edzéseknél és a mindennapokban is.
