A teszteket általában igyekszünk mindig az adott laptopon megírni, hiszen nincs jobb módja például a billentyűzet kipróbálásának. És ebben a laptopban pont a klaviatúra izgalmas, pontosabban annak hiánya.
Az ötlet persze nem forradalmi újdonság, hiszen már a Lenovónak is ez a második próbálkozása, hogy érintőkijelzős megoldással helyettesítse a klasszikus, gombos megoldást. Az előzőből még készült androidos verzió, a Yoga Book C930-ból viszont már csak Windows-t futtató változat kapható. Tesztünkből kiderül, hogy csupán techdemóval vagy valóban használható eszközzel van-e dolgunk.
KÖTELEZŐ KÖRÖK
Még az elején legyünk túl az alapokon, hiszen itt most a hardver a kevésbé izgalmas tényező. A gép – ami lényegében egy laptop/tablet hibrid – hetedik generációs, kis fogyasztású Intel processzorokkal rendelhető, és emellé 4 GB memóriát, illetve 256 GB háttértárat kapunk. Memóriából manapság azért alap lenne a 8 GB, de érdemes tudni, hogy amire a gépet tervezték, arra tényleg elég ennek a fele is.
A böngészés, az e-mailek és dokumentumok kezelése egyáltalán nem okoz gondot a masinának, nyilván nem a videóvágók a célcsoport, hanem a sokat utazó menedzserek. A filmek lejátszása szintén nem kottyan meg a gépnek, és itt emelnénk ki, hogy a méretéhez képest meglepően jó hangot kapunk,
A gép kicsi, vékony és könnyű, minden a 10 colos kijelzők köré épül, becsukott állapotban az eszköz olyan benyomást kelt, mint egy elegáns szürke jegyzetfüzet lenne. Mindkét oldalán találunk egy egy USB-C portot, jutott még hely memória- és SIM-kártyának, illetve egy bekapcsoló és egy hangerő gombbal találkozhatunk még. A SIM-tálcából kitalálható, hogy Európában mobilmodemmel is rendelhető az eszköz, és az egyre inkább terjedő MultiSIM megoldással már a mobilnetet sem kell a telefonról megosztanunk, ha valahol gyorsan egy e-mailt kell megírni, vagy rá kell pillantani egy online dokumentumra.
Ami nincs – és ez sokaknak fájó lehet -, az a hagyományos fejhallgató bemenet. Mobiloknál már jóval megengedőbbek vagyunk ilyen téren, de egy laptopról még nagyon tud hiányozni. Cserébe a jövő már itt van, hiszen az USB-C-nek hála a telefon és a laptop is tölthető ugyanazzal a kábellel, elég lesz egyet becsomagolni a munkába menet, vagy utazásra készülődve.
Dizájn szempontjából egy nagyon letisztult gépet kapunk, hiszen sehol egy bevágás, ami a kinyitást segítené, és ez egyáltalán nem véletlen. Csupán kettőt kell koppintani a fedlap közepén, mire a képernyő azonnal felpattan, és már ki is tudjuk nyitni az eszközt. Ekkor tárul elénk a nem mindennapi látvány: felül a 10 colos, színes érintőkijelző, alul pedig egy fekete-fehér e-inket használó, a fizikai billentyűzetet leváltó, szintén érintésérzékeny képernyő, méghozzá egy ujjlenyomat-olvasó társaságában.
ÉS AKKOR A LÉNYEG
A klaviatúrát helyettesítő kijelző azért is e-ink, mert így jóval kevesebbet fogyaszt, mint egy színes LCD, ami nagyon jól jön, ha a masina tartani szeretné a gyártó által ígért, és a teszt alatt is tapasztalt 8-10 órás üzemidőt. A gépelés egy ilyen felületen igényel némi tanulási folyamatot, amit nagyban segít, hogy a Lenovo laptopja állítható erősségű rezgésekkel pótolja a fizikai gombok visszajelzésének hiányát.
Számunka a teszt során a három állású rezgőmotor leggyengébb állása is bőven elég volt, és sokkal inkább a hangra hagyatkoztunk, mintsem a haptikus visszajelzésre. A kivetített gombsor tetején megtaláljuk a funkció billentyűket is (hangerő, fényerő stb.), amik ugyanúgy állíthatók, mintha normál gombok lennének az ujjaink alatt. Ha valaki nem csak a latin betűs ABC-t használja a munkája során, hanem olykor mondjuk arab vagy héber karakterekkel kell írnia, akkor is könnyű dolga lesz az eszközzel, hiszen itt már nincs jelentősége, hogy milyen billentyűzettel szerelték a laptopot a gyárban – nem úgy, mint a nemrég tesztelt Microsoft Surface Book 2 esetében.
Két okos funkciót pakolt még ide a gyártó, ezekre a panel jobb felső sarkában válthatunk át. Az egyik a jegyzetfüzet: a laptophoz mellékelt tollal ilyenkor úgy írhatunk, rajzolhatunk vagy firkálhatunk az e-inket használó kijelzőre, mintha papír lenne előttünk. Ez hasznos lehet például akkor, ha a kijelzőn egy prezentációt vagy videót nézünk, hiszen párhuzamosan lejegyezhetjük a fontosabb dolgokat, vagy akár ábrákat is rajzolhatunk. A rendszer ráadásul a magyar kézírást is egész jól felismeri: ha elég szépen írunk, a jegyzetből könnyedén tudunk digitális szöveget varázsolni.
A másik egyszerű, ám annál hasznosabb funkció, hogy PDF-eket tudunk olvasni az alsó képernyőn, és a gyártó ígérete szerint később e-bookok megjelenítésére is képes lesz a rendszer. Egyrészt a szemünknek jobb, hogy nem világító LCD-vel fárasztjuk, másrészt a gépet megfelelő állásba hajtva a normál kijelző kikapcsol, így még kevesebbet fogyaszt a gép. Persze egy Amazon-féle e-book olvasó „felszereltségét” hiába várnánk a Yoga Booktól, de az ötlet jó, ráadásul még használható is.
NEM TÖKÉLETES, DE NEM BAJ
Habár alapvetően élmény az e-inkes felület használata, azért van pár negatívum, amiről muszáj beszélni. Ilyen, hogy az alsó kijelző nem rendelkezik semmilyen háttérvilágítással, ami sok helyzetben jól jönne.
Másrészt a trackpad kialakításán is bőven lenne még mit csiszolni. A space alatt levő kis kört megérintve nyílik ki a „tapipad”, két oldalán a megszokott gombokkal. Amennyiben folytatjuk a gépelést, automatikusan eltűnik, visszakapjuk a szóközt és minden mehet tovább. Kényelmetlenség csak akkor van, ha épp a space lenyomásával folytatnánk az írást, mert ilyen esetben extra pötyögésre van szükség, hogy ismét megjelenjen az ehhez szükséges virtuális billentyű.
viszont még ezek tudatában is bátran állítjuk, hogy a Yoga Book C930 meglepően jól működik. A gépelés ugyan szokást igényel, de manapság, mikor a telefon képernyőjen gépelünk nap mint nap, már egyáltalán nem ördögtől való, hogy a számítógépen is egy kijelzőt nyomkodjunk, fizikai billentyűzet helyett. Persze csak ettől még nem lesz jó vétel a Lenovo 450 000 forintos gépe, minden azon múlik, hogy az e-ink kijelző adta extra lehetőségeket mennyire vagyunk képesek kihasználni.
Ez a masina akkor éri meg igazán, ha a jegyzet, és a PDF-olvasó funkciót is rendszeresen használjuk, és nem folyton a billentyűzet van az alsó kijelzőn. Az eszköz egész mérete jól el van találva, táblagépként, vagy e-ink kijelzős e-book olvasóként simán elő lehet venni a tömegközlekedésen, hiszen aki nem nézi meg jobban, annak fel sem fog tűnni, hogy pontosan mit is tartunk a kezünkben.
Végül egy apró, de érdekes megjegyzés: sosem gondoltuk volna, hogy két, amúgy a technikai újdonságok után nem különösebben érdeklődő ismerősünk is csillogó szemmel fogja nyomkodni a a hagyományos billentyűzet nélküli Yoga Bookot. Ez pedig arra utal, hogy az ilyen típusú eszközökre igenis van kereslet.
