1992-ben egy akkor 22 éves programozó, Neil Papworth forradalmi cselekedetet hajtott végre: üzent a kollégájának, Richard Jarvis-nak. De nem akárhogyan, hanem digitálisan, a számítógépéről. December lévén pedig az aktualitásra is kényesen ügyelt, hiszen
Papworth már évek óta nagy erőkkel dolgozott a Short Message Service, vagyis az SMS létrejöttén, amelynek modernebb variációi nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az élet. 1993-ban, egy évvel az első SMS elküldése után, a Nokia egy új funkciót is bemutatott, amely megkülönböztető “hangjelzéssel” jelezte a bejövő üzeneteket, könnyebbé téve az észrevételt.
Ezek az üzenetek kezdetben maximum 160 karakterből állhattak, és mivel a ma széles körben ismert emotikonoknak még nyoma sem volt, a felhasználók így szimplán pár karakterből álló rövidítésekkel jelezték, hogy milyen kedvük van, vagy milyen hangulatban vannak: például, ha valamit nagyon viccesnek találtak, egy egyszerű ’LOL’-t (Laughing Out Loud) írtak a mondandójuk végére.
1999-ben, hét évvel Neil Papworth első elküldött SMS-e után az üzeneteket már több hálózaton keresztül is működtek, és a szolgáltatás hatalmas népszerűségre tett szert. Ma a ’Boldog karácsonyt!’ üzeneteket emberek milliói tudják már elküldeni egymásnak lakhelytől függetlenül az idő töredéke alatt, videókkal és igazi, színes emotikonokkal, vagyis hangulatjelekkel színesebbé téve a mondandójukat.
Bár eltelt 25 év az első SMS elküldése óta, Papworth továbbra is élénken dolgozik a digitális újításokon, így ez alkalomból szívesen emlékezett vissza a történelmi jelentőségű innovációjára.
“1992-ben fogalmam sem volt arról, hogy milyen népszerű lesz a szöveges üzenet, és arra végképp nem gondoltam, hogy ez emotikonos és üzenetküldő alkalmazásokat eredményezne, amelyeket milliók használnak majd. Nemrég meséltem el a gyermekeimnek, hogy én küldtem az első ilyen szöveget. Visszatekintve örömmel látom, hogy ez a karácsonyi üzenet a történelem egy fontos részét képezi.” – mondta el nemrég Papworth.
