A “station to station” (vagyis állomásról állomásra) névre hallgat az az előadásokkal egybekötött vándorkiállítás, amely tíz amerikai nagyváros érintésével próbálja közelebb hozni a kortárs művészeteket a laikus közönséghez.
Az alkotások és a programban részt vállaló alkotók kötött pályán haladnak állomásról állomásra, méghozzá egy bérelt vonattal, amely Olafur Eliasson ötletének köszönhetően maga is művésszé, segédművésszé, de legalábbis művészeti segédeszközzé avanzsált.
Az önműködő rajzgép egy fehér lapból és az azon guruló, ugráló és festő tintagolyóból áll, amely az út topográfiáját a vonat mozgásának megfelelően képezi le.
A vándorkiállítás végén a német művész a vonatfestményekkel visszatér hazájába, ahol a cirka húsz alkotás mindegyike kapcsán egy-egy verset kíván szerezni.