A „szegények Taj Mahalja" mind a mai napig Aurangabad legfőbb látványossága. Felfedezésekor mégis úgy éreztem magam, mintha egy falusi parasztház elgyomosodott hátsó kertjében bolyonganék.
Első hosszabb látogatásom India legnagyobb városába éppen egybeesett a Szociális Világfórum időpontjával, így aztán nem lett volna indokolatlan kitenni a „megtelt" táblát – bár a jelzés a rendezvény nélkül is igaz.
„Karácsony másnapján sikerült megvennem a város legolcsóbb robogóját. Még kulcsot sem kaptam hozzá, így első utam rögtön egy lakatoshoz vezetett, majd újra vissza az eladóhoz a papírokért."
„A templomban 20 ezer fekete patkány rohangált, és hozzá kell még számolni öt fehéret is, ám velük nem volt alkalmunk találkozni. Fokozta a hangulatot, hogy mivel hindu kegyhelyről van szó, le kellett venni a cipőt..."
A hinduk összekötözték békésen heverésző tevém első két lábát, majd mögé vezettek egy hím tevét. Az én tevém valami eszméletlen mély hangon hörgött, mögötte pedig egy fél tucat hindu lökdöste hátulról a fiú tevét.
A ház udvarán elefántok sorakoztak, melyek szó nélkül tűrték, hogy az ott lakók mászókaként használják őket. Azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, néha csúszdáznak az ormányukon. Rajasthan képekben >>
Az ízeket nem nagyon lehet érezni, mert minden kaja olyan csípős, hogy a nyelőcsövem állapota egy lerobbant indiai országútéhoz hasonlatos. Szerintem a hindu csecsemők fokhagymát szopogatnak cumi helyett.
„Én a magam részéről próbáltam felkészülni az ínséges időkre, hiszen jelenleg egész Indiában komoly vízhiány van, szóval eladtam a törülközőmet, a fogkefémet, a poharaimat, még az instant kávéporomat is."
„Egy hosszú nap végén aktív tanúi lehettünk annak, miként tölti az éjszakát az étterem nepáli személyzete. Előkerült a kártya és a pénz, nekiálltak zsugázni, s elég komoly mennyiségű rúpia cserélt olykor-olykor gazdát. Én sem voltam rest…" Tekintse meg képgalériánkat! >>
Az egyik este a fél városban áramszünet volt. Mint tapasztalt túlélő azonnal feltaláltam magam: kedvenc cukrászdámba siettem, és annyi csokitortát mentettem meg az enyészettől, amennyit csak tudtam.
„Végre összeállt a fehérek válogatottja is, azaz csak állt volna, mert csak hárman voltunk. Így az Etiópia - Fehérek összecsapásra kénytelenek voltunk leszerződtetni két indiait..." Tekintse meg képgalériánkat! >>
Felrobbant az egyik bojler a fürdőnek csúfolt helyiségben; víz és áram egyszerre csak ünnepnapokon van, bár az utóbbi hiánya nem ráz meg, így legalább van esélyem úgy elmenni a konnektor mellett, hogy nem kapok elektrosokkot.
Internet-konténerünk állandó lakója, egy öklömnyi gyík (aki rendszeresen beleolvas a leveleimbe) épp most kapott be a falon rohangálva, tőlem egy méterre egy szimpatikus hangyát. Izgalomra semmi ok, maradt elég...
Kezdem megszokni a kollégiumot, bár néha kicsit sokan vagyunk a szobában, s itt sajnos nem a lányokra vagy cimborákra gondolok, hanem a különféle bogarakra.
A punei egyetemváros területén a monszunnak köszönhetően mindent sár borít, a természet viszont csodálatosan zöld. Rengeteg motoros, biciklis és kuncsaftra váró riksa.
A tervek szerint a spanyolországi Costa del Sol ad majd helyet a világ legelegánsabb luxusszállodájának – az épületet ugyanis a beruházók arannyal akarják bevonni.
Central Park, SoHo, Tribeca, Guggenheim és Metropolitan Múzeum, Times Square és Rockefeller Center – Manhattan párában, egy filmzabáló, kritikus kelet-európai szemével.
Ellis Island, Empire State Building, Wall Street, Rockefeller Center, Time Square, Central Park, Macy's áruház - Manhattan egy kritikus kelet-európai utas szemével.
Jól jár az, aki az utószezonra tolta a nyaralást: a légitársaságok közötti élesedő árverseny következtében mind a Malév, mind a Lufthansa árai soha nem látott mélységekbe zuhantak.
Az augusztus 20-i héten indul a magyarok idei utolsó rohama a horvát tengerpartra. Az utazás során sokan hosszú órákat töltenek lépésben haladó autóikban.
A város gyönyörű, a főzelék finom, múzeumból kevés van, a magyarok ízlése néha furcsa, az éjszakai élet pedig lehetne mozgalmasabb – ahogy Budapestet egy spanyol fiatal látja.
Megnyugtató, hogy létezik még olyan főváros, amelyik nem rohan. Madrid jól bánik lakóival. Mindazokkal, akik ott élnek, és azokkal is, akik csak látogatóba érkeznek.
A híres szentkúti búcsúra több tízezer ember érkezik augusztusban. Ha nem a főszezonban járunk arra, akkor is maradandó emlékeket szerezhetünk a környéken.