A kormányfő a közösségi oldalán, minisztere a Parlament elõtt tisztelgett az aradi vértanúk emléke előtt.
szabadságharc
Nagyjából 150-160 áldozatot lehet azonosítani, de ennél szinte biztosan többen voltak.
Némileg túlzó, mégis áll a párhuzam, miszerint Tuzson János székely honvédei úgy küzdöttek, mint Leónidasz és a 300 spártai.
A magyarokban a Pestet lövető Hentzi emlékművének avatásakor szakadhatott el valami.
Jerome K. Jerome „rejtélyes” középső nevét egy magyar tábornokról kapta.
Az országgyűlés közfelkiáltással fogadta el Kossuth javaslatát a Habsburg-ház trónfosztásáról 1849. április 14-én.
Házmán Ferenc, Kossuth harcostársa, Buda polgármestere fordulatos pályáján minden volt, még akasztott ember is.
Táncsics Mihályt egyedüli fővárosi politikai rabként szabadították ki, ám egy év múlva már arról szólt a pesti tréfa, hogy ismét le kellene csukni.
Puchner Antal minden katonáját fegyverre fogva vonult Bem ellen. Először bevert fejjel szaladt vissza, ám azután... Tábornokunk Piskinél fordított, a többi már történelem.
Személyes és reformelvekben megmutatkozó ellentétek is nehezítették a két magyar hazafi kapcsolatát. A kortársak szemében mégis egyértelmű volt, melyikük érvei nyomósabbak.
A feltehetően szociopata Julius von Haynaunyugdíjas éveit Szatmárban töltötte és csodálkozott, miért utálják szomszédai, Londonban megverték, de a kínhaláláról szóló történetek feltehetően a legendák világába tartoznak.
Rákóczi és Bercsényi Brezánból küldött zászlót és intézett kiáltványt minden nemes és nemtelen „igaz magyar” számára: fogjon fegyvert az önkény, az elnyomás ellen.
Deákot még csak-csak felismerjük, de Metternich már sokaknak kemény dió.
A sikert politikusaink remek helyzetfelismerése és a tömegek támogatása hozta el. No, meg a nemzetközi helyzet.
Egy ingyenes kalandjátékkal visszacsöppenhetünk az 1848-as Budapestre, ahol rajtunk múlik, sikerre visszük-e a forradalmat.
A pesti srácok szinte ösztönösen, kiváló érzékkel folytatták a klasszikus gerilla harcmodort '56 őszén. A fegyverismerettel akkoriban senkinek nem volt gondja.
A világ addig megszokott rendje beleremegett, amikor 1956. október 23-án „egy nép azt mondta, elég volt”! Ez történt hatvanegy évvel ezelőtt. Korrepetálás.
Folyt a sör 1852-ben Buda várában, az osztrákok Ferenc József császár személyes jelenlétében ünnepeltek egy szoboravatást. Feltehetően itt szakadt meg valami a magyarokban.
Az orosz katonák tálcán kínálták tábornokaink számára a szökést, de senki nem élt vele.
Damjanich János és Vécsey Károly lépett utoljára az akasztófa alá, végig kellett nézniük társaik halálát.
A becsületvesztő akasztást akarta elkerülni. Ez sikerült is neki. Halálának helyszínén ég az örökmécses.
Gondolt már arra, hogyan ünnepelték 1849-ben az "első" március 15-ét azok, akik diadalra vitték a magyar szabadságot? Kossuth, Petőfi, Jókai? Ez jön most.
Nőtt az EU-tagság támogatottsága. Hiába üzent a kormány Brüsszelnek.
Wolfgang Schäuble pedig "barátja Magyarországnak, és ezt nem is titkolja", pedig "ezzel nem mindig népszerű az ember Németországban".
