reformkor

József nádornak elképesztő életműve volt. Ebből kapunk szép ízelítőt a Városligetben.  

Napokon keresztül szenvedett, mire belehalt sérüléseibe.

A reformkor, a szabadságharc és az az utáni időszak meghatározó alakja volt, akit a Habsburgok szívesen láttak volna holtan. Végül mégis saját keze vetett véget életének.

A reformkori politikus élete utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte.

Európai kuriózum, ami Magyarországon 1848 tavaszán történt, ám az emlékezetből lassanként épp a lényeg kopik ki, az ellentétes értelmezés pedig már a kortársak körében elindult: reformok vagy forradalmi lendület vezetett hazánk legnagyobb rendszerváltásához?

Batthyány Lajos egy ponton állítólag azzal fenyegetőzött, hogy szétveri az országgyűlést: ők vívták ki azt a győzelmet, amiért ma Petőfit éltetjük.

Kisfia halála az őrület szélére sodorta első miniszterelnökünket, miközben a reformellenzék ügye is padlóra került. Közel-keleti utazásán elrabolták, elkapta a himlőt és tetoválást készíttetett a karjára.

Batthyány megértette, hogy kellő erőt csak a köznemesség és a főnemesség összefogásával lehet felmutatni: miközben a főrendek morgolódtak, „a két Lajos” összefogott Magyarországért.

Idegenszívű lett volna a magyar arisztokrácia? Batthyány Lajos harcostársai megadják a feleletet: bemutatjuk a (szó)párbajhőst, a szerelmest, a legszebb férfit, a szellemidézőt és a többieket.

Zichy Antónia, a „legbőszebb” honleány külön intézmény, sztár, divatikon volt a reformkori Magyarországon. Az ő hatására fordulhatott férje, Batthyány Lajos a politika és a nemzeti ügy felé, és még a hűtlenségét is megbocsátotta.

Batthyány Lajos fellépésére a magyar főnemesség felébredt, egy csapásra a főúri ellenzék vezéralakjává vált, egy farsangi bálon viselt jelmeze pedig a hatalom felé küldött kihívásként is értelmezhető. A titkosrendőrség hamar veszélyforrásként azonosította a személyét.

A közel ötezer levél tizede már most olvasható, a feltöltés azonban a jövőben sem áll meg.

Felénél tart az 1848-as forradalom kitörését bemutató film, a Most vagy soha! forgatása. Megnéztük a reformkori Pest-Budát idéző díszleteket, hogy eldöntsük, valóban korhű ábrázolást látunk-e majd a mozikban.

Elsőként itt fizettek honoráriumot a jeles szerzőgárdának.

Bő száz éve még így hangzott: „Huj, huj, hajrá!”, amiből a „huj, huj” eredetileg honfoglaló őseink csatakiáltása volt, és nem kizárt, hogy farkasüvöltést imitált.

József főherceg egy tragikus balesetnek köszönhette nádorrá választását.

Eggenhoffer Péter csaposlegényből néhány év alatt dúsgazdaggá vált, cipőt azonban a legenda szerint sosem húzott a lábára.

Házmán Ferenc, Kossuth harcostársa, Buda polgármestere fordulatos pályáján minden volt, még akasztott ember is.

Személyes és reformelvekben megmutatkozó ellentétek is nehezítették a két magyar hazafi kapcsolatát. A kortársak szemében mégis egyértelmű volt, melyikük érvei nyomósabbak.

Feltéve persze, ha a pénzhiány, az első világháború, és a világválság nem lehetetleníti el a tervek megvalósulását.

A magyar történelemben számtalan olyan példára bukkanhatunk, ahol a fondorlatosság és a nyers erő lett a döntő egy-egy kiélezett politikai helyzetben.

A több mint egy évszázad alatt készített fotókat nézve még jobban értékeljük majd a mérnökök munkáját.