A számítógépes grafika előtti világban még a gyerekeknek szánt mesékbe is elképesztő energiákat öltek.
filmtörténet
Az 1901-ben született alkotás pofonjai bármelyik Bud Spencer- és Terence Hill-klasszikust megszégyenítik.
Jack Nicholson ajtóbontása a Ragyogásban, vagy épp E.T. repülése a biciklin? Egyik sem volt újdonság.
A jelenetek így olyanok lettek volna, mint egy vicces, élő képregény, tehát kár, hogy az ötlet korán hamvába holt.
A Roar-t tizenegy éven át forgatták, ezalatt életveszélyes sérülésekből sem volt hiány – a fiatal Melanie Griffithnek például újra kellett építeni a fél arcát.
Igazoltatás helyett csinos kis űrutazás lett a vége.
Rajzasztal, ceruza, és tükör – ennyi kellett csak az alkotáshoz. De minek a tükör?
De kétségkívül elegánsabb megoldás volt a jókora ládával sétálásnál!
A másfél perces, újravágott trailert látva legalábbis szemernyi kétségünk sincs efelől.
Az ijesztő képsorok a New Yorkban élőket akarták ráébreszteni arra, hogy szemetelni nem épp jó ötlet.
A ritka hangszert egy áramátalakító alapozása során, törmelékek közt találták meg, nyolcvan évvel ezelőtt pedig újra hallhattuk a hangját.
A Bosnyák tér közelében árválkodó házak egyikének kapuján furcsa felirat fogadja a járókelőket: "Ebben a házban élt Berky Harry gyermekszínész". De ki volt ő?
Furcsa színvilág, földöntúli látvány, sajátos stílus, megkapó történetek – a Tim Burton-siker receptje.
Az összes legjobb film egy mondatban 1929-től, egészen máig.
A készítők túl sokszor látták a Beatles Sárga tengeralattjáróját, imádták a maffiatörténetek ászát, de a siker érdekében még az idegenlény-kártyát is bevetették.
A Die Hard-filmek sztárja a nyolcvanas évek második felében két albumot is kiadott, sőt, két igazi sláger is fűzödik a nevéhez.
Sőt, a német zenészek röpiratokkal próbálták az embereket eltéríteni az új mételytől.
Meglepően megnyugtató képek következnek.
Nevetgélő, hangosan evő, esetleg szürcsölő emberek már száz éve is léteztek, de a mozik akkor még nem féltek felvenni a kesztyűt.
A Filmgyár telepén a természetben előszeretettel egymást fogyasztó állatok éltek teljes békességben.
Egy biztos: akkor inkább nem szeretnénk élni.
Az omladozó, kiégett romok közt törmelék borítja a macskaköves utcákat, a házakon pedig még ott szomorkodnak a cégérek. De mit keres mindez Oroszországban?
A formáknak igenis van jelentésük. Nem hinné? Itt a bizonyíték.
Iszonyúan fájna, ha foggal tépnénk ki egy kézigránát biztosítószegét, de kloroformmal sem fogunk senkit pillanatok alatt elkábítani.
