A veszprémi vehir.hu készített interjút Gáspár Sándorral, szemlézte a szinhaz.online.hu. Gáspár jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, a beszélgetésben egyebek között szóba került, vannak-e a színésznek félelmei, mikor kiáll bizonyos ügyekért a nyilvánosságban.
A színész azt mondja:
nincsen bennem ilyen jellegű dilemma, az is egyértelmű volt, hogy őrt állok az Színmű épületén. Szabad vagyok ilyen értelemben, nem kell attól félnem, hogy a megnyilvánulásaim miatt nem lesz munkám. Ugyanakkor látok ilyet is: sokan ki vannak szolgáltatva a nyílt vélemény vállalásával, ez sokszor a munkahelyébe is kerülhet. A legnagyobb probléma, hogy nincsen a szakmánknak feje, ezért pedig az érdekképviselet is gyenge.
Gáspár szerint az az igazán fontos kérdés, „fej nélküli lovasként merre halad a szakma?”.
Nagytudású, hiteles embereket nem kellene kiradírozni. Nyilván nem marad ez így, az emberek tudata helyre fogja tenni a dolgokat, de a jelenkor fájdalmát mind érezzük ezen a pályán. Ha egy színésznek van a közéleti küldetéstudata, egy bizonyos ponton túl visszaüthet. Sérül a színészi szabadsága, én ilyen értelemben inkább a szemlélődő típus vagyok.
Az SZFE kapcsán ma megjelent egy másik hírünk is:
