Kultúra

Bár igazgató sem akart lenni, akár lemondása után is a színházi élet ura maradhat Vidnyánszky Attila

Mónus Márton / MTI
Mónus Márton / MTI
Miután két színész súlyosan megsérült a Nemzeti Színház múlt pénteki előadásán, az intézményt több mint tíz éve vezető Vidnyánszky Attila benyújtotta a lemondását, amit Csák János kulturális miniszter nem fogadott el, mondván, még nem zárult le a baleset kivizsgálása. Az tehát még nem világos, hogy lesz-e igazgatóváltás, és ha igen, ki kerül a színház élére. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan épített Vidnyánszky nemzetközi hírű társulatot a semmiből Beregszászon, majd hogyan jutott el a magyar színházi élet csúcsára, miközben az egyre durvuló kultúrharcból is alaposan kivette a részét.

Úgy gondolom, hogy én nem születtem igazgatónak. Megtanultam egy csomó mindent, ami ahhoz kell, hogy az ember egy intézményt vezetni tudjon. Én rendezőnek vágytam lenni, és annak születtem, ha van ilyen. Az igazgatás, az úgy jött. Menekültem előle már Beregszászban is. Megalapítottuk a beregszászi színházat, én voltam az első alkalmazottja, egyben igazgatója. Egy évig bírtam az igazgatást, majd gyorsan átpakoltam a vállaimról a terhet Balázsi Józsefre

mondta Vidnyánszky Attila 2015-ben, amikor már másfél éve vezette a Nemzeti Színházat. Ahogy más interjúkban, ott is azt hangsúlyozta, hogy valójában a színpad közelében szeret lenni, mert az az ő világa, és minden, ami a színpadtól elvonja, az idegesíti, és szükséges rosszként éli meg. Ennek ellenére nemcsak igazgatói, majd főigazgatói szerepkört vállalt az elmúlt évtizedekben, de a Fidesz hatalomra kerülését követően a magyar színházi élet legbefolyásosabb alakja lett, saját érdekvédelmi szervezetet alapított, és kiterjesztette befolyását a támogatási pénzek elosztására és a színházi képzésre is.

Máthé Zoltán / MTI Orbán Viktor miniszterelnök és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a Tizenhárom almafa című darab díszelőadásán, 2021. június 4-én.

Egy színházi balesetet követően Vidnyánszky hétfő reggel benyújtotta lemondását a Nemzeti éléről, elismerve vezérigazgatói felelősségét. A Rómeó és Júlia péntek esti előadását azért kellett megszakítani, mert két színész, Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia lezuhant a díszlet egyik több méter magas eleméről. Súlyos végtagsérülésekkel szállították őket kórházba, ahol egyből megműtötték őket, a Semmelweis Egyetem traumatológiájának hétfői közlése szerint állapotuk stabil, de még nem hagyhatták el a klinikát.

A baleset pontos körülményei egyelőre tisztázatlanok, ráadásul az ügyben nemcsak színházi vizsgálat indult, de a rendőrség is nyomozást indított foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanújával, hogy kiderítsék, terhel-e bárkit büntetőjogi felelősség a történtek miatt.

Csák János kulturális és innovációs miniszter egyelőre nem fogadta el Vidnyánszky lemondását, arról tájékoztatott, hogy csak a balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik a kérdéssel. Azóta rengeteg kulturális intézmény vezetője – többek között Ókovács Szilveszter, Demeter Szilárd, Kiss B. Attila és Káel Csaba – állt ki Vidnyánszky mellett, a főigazgató maradásának fontosságáról győzködve a minisztert és magát Vidnyánszkyt is.

Egyelőre tehát nem tudható, hogy Vidnyánszky kitölti-e 2028-ig tartó mandátumát, amelyre idén tavasszal kapta meg a felkérést Csáktól. Az viszont igen, hogy a pályáját három évtizede, Beregszászon kezdő rendezőnek hosszú, szakmai sikerekben és konfliktusokban bővelkedő útja vezetett odáig, hogy a magyar színházi élet csúcsára kerüljön. Az alábbiakban ennek az útnak a fő állomásait idézzük fel.

Átokként tekintett a határra

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik