Az elmúlt hetek fő közéleti témája az előválasztás volt, aminek a hivatalos klipjében Falusi Mariann-nal együtt te is feltűnsz. Természetes volt, hogy kiállsz egy politikai ügy mellett?
Abszolút. A Klubrádióban is rendszeresen állást foglalunk, és minden fontos ügy mellett kiállunk. Látványosan vagy nem annyira látványosan, mert ki kell állnunk.
Nehezebb ma mozgósítani az embereket, mint mondjuk tíz-tizenöt éve?
Könnyebb, már csak azért is, mert annyira nagy a kaki, hogy befedi mindenkinek a fejét. Azt éreztem a klipnél, hogy több helyről is hívhattak volna embereket, sokan boldogan támogatnák az ügyet.
Talán nem annyira életszerű felvetés, de ha a kormánypártok kérnének fel, hogy add az arcod egy ügyhöz, mondjuk a hozzád közel álló állatvédelem témájában, megtennéd?
Normálisnak tartanám, ha ez így lenne. Attól, hogy sok dologban nagyon nem értünk egyet, egy jó ügyet tudnék támogatni. De, sajnos, úgy látom, hogy nem kérnek véleményt más gondolkodású emberektől, egyszerűen azért, mert nem tekintik őket embernek.
Nemrég egy DK-s politikus videójában is feltűntél: Oláh Lajost biztosítottad támogatásodról az előválasztáson. Miért érezted fontosnak, hogy kampányolj mellette?
Szerintem nem ördögtől való dolog, hogyha az ember szimpatizál egy párttal, megérti a szándékait, akkor támogatja is. Nem haragszom azokra sem, akik másokat támogatnak – és ha nekik jól esik, álljanak is ki mellettük.
Érzed a légkörben, hogy bármi változhat 2022-ben?
Reménykedem. A környezetemből, baráti társaságomból nehéz következtetéseket levonni: tudod, a hasonló a hasonlót vonzza. Igaz, van vérfideszes barátom is, csak vele nem beszélünk semmi ilyesmiről. Meg azért a leggusztustalanabb dolgaikat ő is ugyanolyan negatív színben látja, mint én.
A Bye Bye Szása révén ismert meg az ország. Milyen érzés, hogy Szása megint itt van, csak most nem katonákkal, hanem Pakssal, bankkal, befolyással?
Írtunk új szöveget a dalra, hogy kifejezzük erről a véleményünket.
Háj-háj Szása, / újra itt vagy már velem, / megjöttél, és azóta az arcom keresem.
Furcsa ez az egész, és szeretném, ha elmagyarázná nekem bármelyik Orbán Viktor, aki abban a pártban létezik – vannak elegen –, hogy ez miért nem mond ellent az ő korábbi elveiknek. Néha már az az érzésem, hogy néhány dolgot dafke csinálnak – amit kikérek magamnak, mert az én pénzemből ne dafkézzanak.
Ha most alakulna a PA-DÖ-DŐ, protest dalok íródnának?
Á, nem hiszem. Mi azzal fejezzük ki a véleményünket, ha egy koncerten elénekeljük a Ha én rózsa volnékot, de ezen a ponton meg is állunk. Sajnos, nem mi változtatjuk meg a világot.
Augusztus utolsó napján volt nagykoncertetek a Vajdahunyad várában. Hogy sikerült?
Elképesztően jól. Laza volt, jó hangulatú, teltházas. És nem kellett maszkot venni sem.
A koncert előtt az egyik beharangozó videóban közölted, Mariann-nak gyomorsav-túltengése van, úgyhogy a nézők dobáljanak a szájába savlekötő tablettákat. Dobáltak?
Nem, mert nem figyeltek oda rendesen. Most is csak tányért dobáltak.
Azt miért?
Van a Röpül a tányér című dalunk, olyankor mindig papírtányérok lepik el a nézőteret.
Egyébként egy ilyen poén, hogy egy videóban – láthatóan előre nem egyeztetve – bemondod, hogy amúgy az énekestársadnak gyomorsav-problémája van, belefér? Vagy van utána kis beszólogatás?
Nincs. Röhögünk.
Elég sok videóban hangzik el Mariann szájából, hogy „Ez hülye!” esetleg az, hogy „Te, állat!”. Mármint veled kapcsolatban. Amikor először mondta, akkor sem akadtál ki rajta?
Nem. 1985 óta szoros barátságban vagyunk, elég jól ismerjük egymás stílusát. Nem szoktunk megsértődni.
Nyilván viták adódnak, de úgy igazából összeveszni sikerült az utóbbi években?
Még csak olyan sem volt, hogy egy napig nem hívtuk fel egymást. Piszlicsáré dolgokon kaptunk össze, de én a párkapcsolataimban is annak vagyok a híve, hogyha felmerül egy vitás kérdés, azt rögtön meg kell beszélni.
Elég sok számotoknak Galla Miklós a szerzője. Mit gondolsz a gyűrűs kálváriájáról?
Magyarországon kevés olyan humorista van, aki annyira megérdemelné a Karinthy-gyűrűt, mint a Galla. Nem akarok Amerikával vagy Nyugat-Európával példálózni, de rengetegen vannak, akik a ruhájukkal csinálnak performanszot. Ő ráadásul meglehetősen jó humorral kezeli saját és mások életét is. Nem értem, miért nem kaphatta meg az elismerést, talán valami más bajuk van vele. De a Kossuth-díjról is azt gondolom, hogy nem biztos, hogy az összes létező fideszest ki kell tüntetni. Mi lesz, amikor már ők is elfogynak – akkor nem adnak majd senkinek?
Kisebb botrányok a ti nevetekhez is fűződnek, téged például párszor letiltottak annak idején az RTL Klub reggeli műsoráról. Mit tettél, hogy ezt érdemelted?
Most így hirtelen a legutolsó, leghosszabb tiltás jut eszembe: egy szponzorbeszélgetésben lefikáztam a szponzort. Azt mondtam rá, hogy fukar. Az RTL-esek ezen talán röhögtek volna, de a szponzorcég belengette, hogy visszavonja a pénzeket, úgyhogy inkább engem vettek le a képernyőről. Jogosan. Én is így tettem volna a helyükben.
(Ebben a pillanatban nyílik az ajtó, bejön egy kutya, majd belép a lakásba Falusi Mariann. Mint később kiderült, azért jött Györgyihez, hogy egy közösen íródó könyvről beszéljenek.)
A tévében a hirdetők a mindenhatók, de mi a helyzet a koncertekkel? Mennyire befolyásolja a politika a lehetőségeket?
Tudok olyan városról, ahol a fideszes polgármester kijelentette, amíg ő vezeti a települést, a PA-DÖ-DŐ oda be nem teheti a lábát.
Hogyan élted meg a Covid-időszak koncertmentességét? Mire fordítottad a felszabaduló kreatív energiákat?
Eleinte jól éltem meg a karantént, aztán romlott a helyzet – leginkább az utazás hiánya miatt szenvedtem. A kreativitást pedig az írás jelentette: felkérést kaptunk Mariann-nal egy rólunk szóló könyv megírására, nemsokára el is készülünk vele.
Mit jelentett a kihagyás egzisztenciális szempontból?
Szerencsére lehetett kérni segélyeket az Artisjustól. Úgyhogy kértünk.
Reméljük, többször nem lesz rá szükség, bár már a nyakunkon a következő hullám. Állítólag a karantén alatt előfordult, hogy naponta kétszer is felhívtad Szlávik doktort. Most épp mit mond?
Igen, szegény már biztos kiütést kap, ha meghallja a nevem. Most azt mondja, hogy a legújabb Pfizer-verzió sokkal hatékonyabb lesz az új mutánsokkal szemben. De amúgy sem félek, mert Marinak rengeteg antitestje képződött, úgyhogy ha gond lesz, majd kérek vérátömlesztést.
Egy friss videóban nyomiknak nevezed a fogyatékkal élőket, és…
Mivel én is az vagyok.
Értem, de valami olyasmi is elhagyja a szádat, hogy nem használnál PC-kifejezést. Túltolták a politikai korrektséget?
Igen. Ha megkérdezel egy cigányzenészt, hogy cigánynak vagy romának nevezd-e, azt válaszolja, hogy nem érdekli. A Mexikói úton még most is látható a „Nyomorékok intézete” felirat, de közben a fogyatékos szót is lehet szidalmazásra használni – tehát nem a szóhasználat a lényeg, hanem a kontextus, és az, ahogyan mondod.
A környezetedben más is szklerának becézi a betegséged?
A közvetlen környezetemben igen, mások meg azt mondják, amikor hallják, hogy hogy „jaj, ne már”. Szerintem mindenben meg kell találni a humort – Királyhegyi Pálnak még a munkaszolgálatban is sikerült. Magadnak segítesz, ha mindent lazábban fogsz fel. Például, ha meghal a kutyám, az egyfelől a világvége, de aztán meg jó érzés lesz megmenteni egy másik kutyát a menhelyről.
Hogy néz ki egy átlagos napod? Amennyiben van ilyen.
Felkelek, jön egy segítő, aki segít a reggeli rutinban, amit egyedül nem tudnék megcsinálni, aztán tévézek vagy beszélgetek Gizivel, a papagájjal, esetleg hivatalos ügyeket intézek, például megírom a NAV-nak, hogy ezt, ugye, nem gondolják komolyan. Aztán jön a Mari könyvet írni, a kutyája pedig bekakál a szobába.
A reggeli emberen kívül is van több segítséged. Kik ők?
Vannak páran. A barátaim… meg a Mari, meg a…
(Falusi Mariann ekkor szól közbe először és utoljára: „A barátaim meg a Mari, hallottátok ezt?!”)
Jó, akkor úgy mondom, hogy leginkább a Mari. De igazából túl sok mindenben nem kell segíteni.
Több interjúban említed Sárit. Róla mit lehet tudni?
Ő az én gyerekem. Tizenöt és fél éves. Sok színházi előadásban szerepel, úgyhogy e tekintetben azt hiszem már megpecsételődött a sorsa. Okos. Szép. Pont.
