A nem influenszernek, hanem digitális tartalomkészítőnek tartja magát, aki a saját illusztrációin sokrétű szociális problémákat jelenít meg. Posztol arról például, hogy milyen stigmák veszik körül azokat a nőket, akik harminc felett nem akarnak gyereket vállalni, de a mentális egészségről és a toxikus társadalmi elvárásokról is kezdeményezett már párbeszédet. Tíz évvel ezelőtt első generációs influenszerként robbant be a The Sense című divatblogjával, amit eleinte saját maga szórakoztatására készített, igaz, akkor még Molnár Dorka néven. 2014-ben külföldre költözött, majd öt különböző országban élt, de a keresztneve egyikben sem volt túl szerencsés az angol „dork”, azaz lúzer szó miatt. Ezért egy másik keresztnevet választott, amit azóta annyira magáénak érez, hogy hivatalosan is felvette a Lainey, magyarul Léna nevet.
Magyarországon előfutára volt a mai influenszer-jelenségnek. Már akkor is a védjegyének számított, hogy a vizuális tartalmak mellett hiánypótló írásaiban fejtette ki szarkasztikus véleményét olyan témákban, melyek az életében is megjelentek, legyen szó a friss jogsijáról vagy a rosszul sikerült randijáról. A blogolás után 2018-ig volt a Style magazin divatszerkesztője. Az elmúlt években ritkán hallatott magáról, legutóbb 2019-ben írtunk róla, amikor lerajzolta a Queer Eye nevű sorozat szereplőinek tagjait, egyiküknek pedig annyira tetszett a kép, hogy megosztotta a fotót.
Az elmúlt öt-hat évben digitális üzleti stratégiával foglalkoztam. Külsősként adtam tanácsokat influenszereknek, de leginkább nők vezette cégeknek, akik közösségi média fókuszú marketingkoncepcióval rendelkeznek. Csak olyan partnerekkel dolgozom együtt, akik jót akarnak tenni a világban. Lehet ez bármi, a lényeg, hogy mindannyian valamilyen pozitív változást szeretnének elérni. Egyébként most szeretnék váltani és teljes munkaidős illusztrátor lenni
– mondja, utalva az Instagram-oldalára, ahol követőinek száma nagyjából félúton van Fluoré és Kulcsár Edináé között.
És míg korábban túlnyomórészt magyar követői voltak, az elmúlt két évben annyira megváltozott a bázisa, hogy ez az arány ma már mindössze 3–4 százalékot tesz ki. Ez ugyanaz a közösség, akik végig kísérték a munkásságát az elmúlt tíz évben. Molnárt leginkább a saját korosztálya, vagyis a 25 és 30 év közötti nők követik, akik könnyen tudnak azonosulni azokkal a témákkal, amelyeket rajzai által felvet az oldalán. Túlzás nélkül állítható: Molnár volt a 2010-es évek IT-girlje itthon (hiába nem volt itthon ez a gyakori jelzőhasználat): bármiről posztolt, azt egy réteg azonnal megvette, bárhogyan pózolt, utána több száz lány készített magáról hasonló fotókat.
Kizárólag olyan ügyek kapcsán kezdeményez párbeszédet, amelyek személyesen érintik, erre pedig következesen figyel, mióta megszületett első saját blogja. Szerinte, amíg nincs személyes kapcsolódása egy témához, csak az elérésért és mások kedvéért csinálna tartalmat, ami nem hiteles. Konkrét példaként felhozta, hogy egy kerekesszékes nő megkérte, mutassa be őket is a rajzaiban, de mivel nem volt tisztában azzal, milyen problémákkal küzd egy kerekesszékes a mindennapokban, nem tudta szívből teljesíteni a kérést.
Az egyik legnépszerűbb illusztrációja két egykorú nőt ábrázol, az egyik családanya, a másik pezsgőspohárral a kezében, bőrönddel látható. A bejegyzés párhuzamba állítja a karaktereket, és természetesnek tartja mindkét életutat és választást, amit képviselnek. Hiszen nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a célja az életében, mindaddig, amíg lehetősége van választani. A posztot a legtöbb ember pozitívan fogadta, de azért akadt kivétel.
Az egyetlen dolog, amibe valaki belekötött, hogy pezsgőspohár van a kezemben, vagyis biztos alkoholista vagyok. Sok nő megköszöni, hogy foglalkozom ezzel a témával. Teljesen normális, ha harminc felett valaki nem szeretne gyereket és tradicionális családot. Ha meg egy nő erre vágyik, az is szuper, mindenki azt csinál, amit szeretne. Azzal van baj, amikor állandóan kifogásokat kell keresniük a környezetük számára azoknak, akik esetleg nem gyerekek mellett képzelik el az életüket. Azért nem szeretnék gyereket, mert – kezdődik a klasszikus mondat. Ha az ellenkezőjét állítjuk, senki sem teszi fel a kérdést, hogy miért.
Szerinte ezek személyes és fontos döntések, ennek ellenére kollektíven szinte alig beszélünk róluk. Azt mondja, ha jobban belegondolunk, valószínűleg mindenkinek van ilyen ismerőse, úgyhogy itt lenne az ideje, hogy normálisnak tekintsük, ha egy nő nem akar szülni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Molnár hivatásának érzi azt is, hogy kifejtse a véleményét egyes társadalmi témákban. Nem kímélték a kommentelők, még halálos fenyegetést kapott egyik véleménye miatt. Molnár szerint az nem baj, ha két vélemény ütközik egymással, de az már igen, hogy számos ember képtelen kulturáltan hangot adni mondanivalójának, mivel annak az interneten úgysincs tétje.
A 2014-ben megjelent, Esküszöm, hogy rosszban sántikálok című könyvében arról is beszél, hogy mennyire nehéz helyén kezelni a folyamatos gyűlöletáradatot. Ahogy fogalmazott, minél többet oszt meg magából, annál több embernek van rálátása, hogy mi mindennel nem ért egyet, és ez egy ideig ugyan lepereg róla, de van, hogy rosszkor találnak be a rosszindulatú hozzászólások. Kifejtette, hogy a kommentelés kultúrájának teljes megreformálására lenne szükség, hogy megtanuljanak az emberek tisztelettel reagálni egymásra. Abban biztos, hogy mindig lesz, aki nem ért egyet a mondandójával, és támadni fogja.
Tíz éve egyáltalán nem volt közösségi média, senki sem beszélt a mentális egészségről vagy arról, hogy előfordul, valaki éppen baromi rossz periódusában van az életének. Mostanra ez átalakult, és mindenki igyekszik tökéletesnek mutatni az életét.
Szerinte valakinek hangot kell adnia a nehéz témáknak is, ezért vállalta ezt a szerepkört. „Amíg ez adni tud más embereknek, megéri, hogy pajzsként fogom fel a gyűlöletet.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azok az influenszerek, akik tartalom és értékek nélkül kuponkódokat és töménytelen mennyiségű reklámokat tolnak az arcunkba, Molnár szerint le fognak morzsolódni, ugyanúgy, ahogy a tévé vagy a YouTube struktúrájához hasonlóan ez a fajta tartalomkészítés is változni fog.
Ez a szintű felszínesség egyszerűen nem működik, ahogy a materiális dolgok hajszolása sem. Mindenki megpróbál kikapirgálni magának egy kis szeletet a tortából. Az egész olyan, mint egy sárbirkózás, amikor csajok bikiniben ölik egymást a figyelemért. Ugyanezért küzdenek ezek az influenszerek, és hogy megmutassák, különlegesebbek, mint a többiek, alávetik magukat a közösségnek, lemásolják a trendi tartalmakat és beállnak a sorba. Nem veszik észre, hogy gyakorlatilag a rabszolgái annak, hogy megkapják a bizonyos mennyiségű lájkot. Ha ennek a katalizátora a pénzkeresés és az ego, akkor kiszolgáltatottak lesznek a követőinek, a reklámcégeknek az ügynökségnek, mindenkinek. Ez egy toxikus kör, amiben én is benne voltam.
Molnár azt mondja, van, akinek azért nincs igénye az értékteremtésre, mert tisztában van vele, hogy azzal olyan pozícióba helyezné magát, ahol sérülés érheti a véleménye miatt. Ha ezt megfordítjuk, és olyan tartalmat gyártunk, ami lehet, hogy csak három embernek tetszik, még kinőheti magát, és annyira stabil alapokon állhat majd, ami egyrészt kontrollálható lesz, másrészt mindig arról fog szólni, hogy mindkét oldalról adnak egymásnak felek.
Azt is elmesélte, hogyan került bele ő is az ördögi körbe. Elsősorban az íráson keresztül kommunikált, kevésbé érezte magáénak a vizuális tartalomkészítést. A blogja idején egyáltalán nem bánta, hogy saját magáról készítsen fotókat, az Instagram korában ugyanezt már nem érezte önazonosnak. Ettől függetlenül egy-két éven át igyekezett rendszeresen posztolni, de rájött, hogy így nem tud valódi tartalmat közvetíteni. 2019-ben jött egy fordulópont, amikor már értelmetlennek látta az üres posztokat.
A helyett, hogy hagyta volna meghalni a profilját, megosztotta pár saját rajzát, ugyanis a rajzolás az egyik kedvenc hobbija gyerekkora óta. Miután rengeteg pozitív visszajelzést kapott, egyre több saját grafikát posztolt, eleinte sztárok illusztrációval, egy ideje pedig képregényeket is lehet találni az oldalán, 2020 nyarán pedig úgy érezte, akár még a megélhetését is biztosítani tudja a hobbijából. Az illusztrációkhoz szépen lassan hosszabb bejegyzések is társultak azzal a céllal, hogy párbeszédet indítson el, és gondolkodásra buzdítsa az embereket. A visszajelzések alapján Lainey Molnár követőinek zöme tudatos felhasználókból áll. Ez azt jelenti, hogy megválogatják, kiket követnek, és igényük van a különböző társadalmi témák boncolgatására, amiről egy számukra biztonságot teremtő platformon beszélgethetnek. Az ilyen közösségekben látja Molnár a jövőt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy olyan közösségépítő platformról van szó, ami által ismerősök tudnak beszélgetni egy olyan témáról, amit a közösen követett oldal felvet. Az, hogy ebbe egy influenszer, mint individuum, hogy tud megérkezni, azon múlik, hogy egy ilyen közösséget meg tud-e teremteni. Azok, akik egóból alkotnak, nem fogják tudni ezt megtenni, mert annyira felszínes a viszony közöttük és a közösségük között, hogy azok arra felé fognak migrálódni, ahol közösségben érzik magukat online. Ez kimerülhet abban, hogy fórumon beszélgetnek, vagy csak véletlenszerű emberekkel csinálnak csetcsoportokat, de arról a témáról fognak beszélgetni, amit a tartalomkészítő felvet. Annyira nem tudtunk ebben a világban élni, hogy muszáj volt a közösségi életünket átpakolni a közösségi médiára. Ez lesz a tendencia akkor is, ha a vírushelyzet után visszatérhetünk a normális rutinunkhoz. Én ezt a saját példámon keresztül látom, mert azok a nők, akik a döntéseiket szeretnék megélni anélkül, hogy stigmatizálva lennének vagy szociális normákba szorítanák őket, nagyon is szükségük van közösségre, és itt úgy látom, hogy szépen megtalálják egymást, ami elképesztő boldogsággal tölt el.
A rajzolás mellett nagy hobbija még, hogy vintage dizájner táskákat renovál. A saját ruháit használtan szerzi be a fenntarthatóság jegyében, az egyik rendelésével viszont egy olyan táska érkezett, amit nem olyan állapotban kapott meg, mint amire számított. Elkezdett kísérletezni, hogyan tudná szépen felújítani a kiegészítőt, és másfél év után annyira belejött, hogy havonta 2–3 darabot megvesz, felturbóz, majd továbbad. A 20–30 órányi pepecselés közben kikapcsol az agya, és ekkor érzi magát legkreatívabbnak. Azt sem tartja kizártnak, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel. Azt azonban, hogy mik a tervei a következő pár évre, még ő sem tudja, de biztos benne, hogy csak olyan dologhoz adja a nevét, amit szenvedéllyel tud csinálni.
