Fila Balázs: Fárasztó a két próbafolyamat együtt. Míg egy-egy A Király beszéde próbán szellemileg, érzelmileg vagy mentálisan fáradok el, addig a Macskafogóban iszonyú pontosságra van szükség. Az ugye musical, tehát mindennek időben kell történnie: ritmus, dalok, tánc. Ma délelőtt volt egy ilyen vicces dolog, hogy Gatto száma előtt semmi mást nem csináltam, mint három órát dadogtam. Leértem a nagyszínpadra, és az első öt-tíz percben, amikor feltettem egy kérdést Vajknak (Szente Vajk rendező – a szerk.), hezitálósra sikeredett, meg dadogósra. Ez így elég mókás.
Mucsi Zoltánnal állsz színpadra egy sok kihívást rejtő szerepben. Izgulsz?
Fila Balázs: Persze, de nem Zolitól, hanem magától a kihívástól. Egy ilyen súlyú főszerep nagy terheket tesz az ember vállára. Sosem gondoltam volna, hogy három nap alatt hajlamos leszek kétségbe esni, de úgy össze-össze csapnak az ember feje felett a hullámok, hogy ez hogy fog összejönni. Maga a dadogás — ami nagyon sarkalatos pontja szerintem a szerepnek—nehéz nagyon. Olyan kell, legyen, hogy senkiben ne az merüljön fel, ez csupán színészi feladat. Kihúzta a „c” fiókot – Ó dadogás! Akkor: bbbb… Lélektanilag, agyilag, szellemileg kell ott lennem, hogy egyszerűen kézenfekvőnek, egyértelműnek tűnjön, természetesnek hasson: igen, ez a pasas ilyen.
A dadogás nem egyszerű színészi feladat egy híresen tiszta beszédű színésznek.
Hargitai Ivánnal arra törekszünk, hogy meg legyenek azok a pontok, amiknek szinte bántóaknak kell lenniük. Amikor annyira el van túlozva, hogy már lent is az legyen a néző érzése: essünk túl rajta, szerencsétlen, hadd menjen el. A felesége az egyedüli ember, akivel annyira biztonságban érzi magát, hogy szinte egyáltalán nem jelentkezik a dadogása, vagy rettentően minimálisan. Aztán megismeri Logue-t. Rákerül a nyomás, hogy egy újabb orvos, egy újabb próbálkozás vajon sikert hoz-e, és eleget tud-e tenni az elvárásoknak? Végül barátság szövődik a terápia végére a két ember között és már Logue mellett is biztonságban érzi magát.
Logopédus is segít?
Egyszer konzultáltunk. Elmondott tipikus jegyeket. Én is utánanéztem a témának, de nagyon kevés videó van erről a neten. Nyilván olyan nincs, hogy hogyan tanuljunk meg dadogni. Nincs épeszű ember- rajtam kívül – aki erre keres rá a neten. A logopédus is azt mondta, hogy valóban vannak tikkek, amelyektől ijesztővé válnak a dadogó emberek. Egyszerűen annyira akarja, hogy kijöjjenek a mondatok, a szavak, hogy például rángatja a fejét. Ezeket a „jegyeket” próbálom most elsajátítani. Aminek nagyon örültem, hogy megdicsért. Általában jól érzek rá, hogy mit, hogy kell: mely hangzókat csinálom, ritmusában hogy. Sok munka vár, de amikor már gördülékenyen megy, akkor jó lesz kikiabálni a fájdalmat a káromkodós jelenetben. Ott aztán lehet majd bármire, bárkire gondolni- közben az ember büntetlenül elküldhet mindenkit a búsba.
Megnézzük, ki csuklik a színházban?
Az szép lenne…
Fotók: Kállai Tóth Anett,
Forrás: József Attila Színház