Másfél éve vagyunk együtt a pasimmal, én öt éve élek külföldön. Mióta itt élek, megtanultam önállóan élni, van munkám, mindig volt megtakarításom, tudok bánni a pénzzel. Amikor ő hozzámköltözött, nem tudott németül. Elküldtem egy nyelviskolába, hogy később találjon munkát, addig mindent én fizettem. Időnként neki is volt fizetése, amit teljesen feléltünk, hiszen egy ember fizetése kevés az iskolával együtt. A gondom az, hogy amikor végzett a nyelvsulival, egy hónapig csak ült a seggén, nem keresett munkát, csak azt mondta. Én anno egy hét alatt találtam munkát, szóval ezért is elégeltem meg ezt a helyzetet, és beajánlottam egy takarítócégnél, ahol anyukám is dolgozik. Én a dupláját keresem annak, amit ő keres, neki jogosítványa sincs, így felajánlottam, hogy a fizetéséből tartalékoljon arra, hogy megcsinálja, miután stabilizálódik kicsit az anyagi helyzetünk. A takarító fizetéséből persze nem félretett a jogosítványra, hanem vett magának egy laptopot. Később rendeltem magamnak három bikinit, egyet megtartottam, de számon kért, hogy miért költöm a pénzt. Hozzáteszem, hogy a szexuális életünk sem túl jó, havonta egyszer, ha van szex. Szeretek vele lenni, támogat mindenben, jó vele beszélgetni, hülyéskedni, de az anyagiak miatt bizonytalan vagyok. Egy használható tanácsot kaphatnék?
Az olvasói levelet Adéltól kaptuk, neki is álnevet adtunk, ahogy mindenkinek, aki megírja nekünk a gondjait. Van az a mondás, hogy az a férfi, akit nem zavar, hogy a nője több pénzt keres nála, szereti azt költeni is, a levél valami hasonló helyzetről szól.
Mit lehet tenni?
A párkapcsolat egyik lába az anyagiak, és ha abban nincs egyetértés, az szinte biztos, hogy kihat a kapcsolat egyéb területeire is. Akár a szexre is, hiszen ha az egyik fél kvázi anyucit alakít a pénzzel, akkor a partner szépen beleül a kicsi fiú szerepébe, hiszen mindent megkap. Olvasónk támogatja és segíti a partnert egy olyan helyzetben, ahol külföldön kell megélni, ott kell albérletet fizetni, iskolába járni. Csakhogy ezzel a szituációval kicsit meg is nyirbálja a férfi lényét, hiszen nem szükséges küzdenie, miért is tenné. A közös kassza, a nő dupla annyi fizetése biztosítja számára a kényelmet, a cseszegetést pedig senki nem veszi jó néven, még az eredeti családban, a szülőktől sem. A férfi oldaláról nézve kétlem, hogy ő nem szeretne ajándékokat vásárolni a szeretett nőnek, étterembe vinni, meglepni valamivel. Ezek mind pénzbe kerülnek, amiből neki nincs, és egzisztencia nélkül egész biztos, hogy stresszel azon, hogyan tovább, mi legyen. Vannak emberek, akik ilyen szintű elvárások mellett lefagynak, képtelenek a cselekvésre és csak sodródnak.
Az őszinte beszélgetéseket és a randizásokat mindenképp javasolt bevezetni, a beszélgetésekben bátran fel lehet tenni olyan kérdéseket, hogy a másik mi akart lenni gyerekkorában, agy kamaszként hogyan tervezte a felnőtt életét, milyen céljai, álmai voltak. Ezekből sok-sok információ kiderül, a „mi leszel ha nagy leszel” kérdések elvezethetnek oda, hogy képes legyen olyan munkát vállalni, ahol közelebb sodródik a hivatása felé. A munka csak munka, de a szívvel-lélekkel végzett munkát nem tartjuk annak, az már hivatás, azt bármikor szívesen csináljuk, még a sziszifuszi részét is. Biztos, hogy olvasónk barátja is tehetséges valamiben, lehet, hogy sportolt, zenélt gyerekként, ezeket érdemes felnőttként is felvenni, hobbiszinten legalább – mellesleg ez is rengeteg olyan építő kapcsolatot hozhat, ahonnan leeshetnek megbízások, szerződéses munkák akár. Emellett az anyagiakat minél hamarabb rendezni kellene.
Tehát legyen valamilyen motiváló része a partner számára, és legyen ott a fejében, hogy ez átmeneti állapot, amiért neki is tenni kell. Az anyagiak a bizalomról szólnak, és abban, ahogy kezeljük a pénzt, megjelenik az elköteleződésre való képesség is: ha valaki csak a saját rövid távú jóllétére költ, és nem gondolkodik hosszú távon, nem figyel a partnere vagy a közös célok elérésére, akkor kérdéses, hogy mennyire tervez hosszú távon. A párkapcsolat első három éve az alkalmazkodásról szól, a közös élet minden területén kompromisszumokat kell kötnünk egymással, aminek egyetlen egy fő célja van: a közös jövő biztosítása, hogy az minél harmonikusabb legyen, minél kiegyensúlyozottabb. Ennek része a szexuális élet is, ha magától nem rendeződik az anyagi helyzet stabilizálódása után, akkor szexterápián újra meg lehet tanulni a testiséget.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
