Két éve vagyok házas, a férjemmel nagyon szépen indult a kapcsolatunk. Ez már a második házasságom, ő 42 én 38 éves vagyok. Mostanra sajnos a szex köztünk ellaposodott, de az elején sem ez volt a központi kérdés egyikünk részéről sem. Ő meg is jegyezte többször, hogy örül annak, hogy ilyen vagyok, és nem verem az asztalt, hogy naponta legyen szex. Akkor ezen nem is gondolkodtam, számomra elég volt már akkor is, ha havonta kétszer együtt voltunk. Mostanra azonban hónapok is eltelnek, mire történik valami, és közben azt vettem észre, hogy csak fiú barátai vannak, akikkel egymást drágámnak, kedvesemnek szólítják a bulikban. Ő a hadseregben szolgál, én jogászként dolgozom, és egy ideje azon agyalok, hogy lehetséges, hogy a férjem meleg, és én hozzámentem egy meleg férfihoz? Ha így van, akkor el kellene válnom? Gyereket szeretnénk mindketten, de így igen nehezen fogjuk összehozni.
Az olvasói levelet Borsika (ál)nevű olvasónktól kaptuk, aki érdekes kérdést tett fel, amire egyértelmű, hogy csakis ő adhatja meg a választ. Mint mindig, most sem dönthetünk olvasóink helyett, de pár kérdéssel segíthetjük a megoldást.
Mit lehet tenni?
A szexuális élet gyakoriságából és a barátokkal való kommunikációs stílusból nem lehet megmondani valakiről a szexuális irányultságát. Az aggodalmat amiatt, hogy esetleg nem heteroszexuális a férj, érdemes beszélgetésben rendezni, és ha korábban voltak is azonos nemű tapasztalatai a szexben, akkor is maximum biszexuálisnak lehetne őt nevezni. A szexuális irányultság nem fekete vagy fehér, tehát nem csak heteroszexuális vagy homoszexuális emberek léteznek. Az ötvenes években Alfred Kinsey szexológus kutató világított rá erre, és a több tízezer emberrel készült reprezentatív felmérése alapján elkészítette a Kinsey skálát, ami 0-tól 6-ig osztályozza a szexuális irányultságot. Eszerint a felmérés szerint az emberek többsége nem a skála legszélein helyzekedik el, hanem középen valahol.
Olvasónk azt kérdezi, elváljon-e, a válasz erre az, hogy mielőtt még bárhogyan is döntene, célszerű lenne megismerni a realitást, leülni egymással beszélgetni erről, nem bántóan, nem ítélkezve, hanem szeretettel megközelítve a kérdést. Amennyiben kiderül, hogy a múltban voltak ilyen élményei a férjnek, az sem garantálja, hogy majd ismét lesznek, vagy éppen most is van. Ha ő igényt tart erre az életre is, akkor idővel biztosan beavatja a feleséget, és vágyik majd arra, hogy a társa elfogadja olyannak, amilyen – ez minden ember természetes vágya a párkapcsolatban, házasságban.
A szexuális élet gyakoriságából, annak ritkulásából szintén nem lehet megmondani, hogyha valaki vonzódik a saját neméhez. Úgy tűnik, a szexben egymásra találtak az elején, mindketten elégedettek voltak a havi pár alkalommal a szenvedélyesebb időszakban. Ez az állapot egyetlen egy párnál sem tart sokáig, és a kötődés erősödésével a szexuális együttlétek száma csökken. Lehetséges, hogy a férj számára ennyi is elég, és azzal is számolni kellene, hogy a munkája miatt valószínűleg sok stressz éri, ami biztos, hogy kihat a libidóra is.
Szót kell még ejteni arról is, hogy az ilyesfajta kételyeket nem a barátnőkkel vagy a családtagokkal illendő megbeszélni, hiszen ezzel valahol kiadjuk a társat másoknak. A jó párkapcsolathoz hozzátartozik, hogy őszintén meg lehet ilyen kérdéseket is beszélni egymással, és először kérdésekkel megtudjuk, hogy egyáltalán van-e alapja az aggodalomnak. Fordított esetben senkinek sem esne jól, ha mindenki hamarabb tudná meg, hogy gond van a kapcsolatban, mint maga az érintett.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
