Kiss Tibi és a Quimby többi tagja nem igazán ért a cégügyekhez és a gazdasági kérdésekhez, mégis ők foglalkoznak a zenekar adminisztrációjával.
“Ez az életünk szar része. Egyrészt áldás, másrészt szerencse, no meg rengeteg munka, öntudatlan munka, hogy idáig eljutottunk. De amikor céget kellett alapítanunk, megtapasztaltuk, milyen a siralomvölgy. Nem vagyunk ilyen alkatú emberek, sokat bénázunk. A zenekar ügyeit intéző emberek sem annyira a matek világából jöttek, mint inkább a művészet iránti rajongásból. Jókat tudunk dumálni a hangszerekről, a zenéről a menedzsereinkkel”
– mondta a Marie Claire-nek adott interjújában Kiss Tibi, akivel a Quimby 25. születésnapja apropóján beszélgettek.
“Nem terveztünk előre semmit sem. Amikor elkezdtük a zenélést, egy 30 éves ember is annyira öregnek tűnt nekünk. Nem tudtuk elképzelni, hogy egyszer mi is 30 évesek leszünk. Ma már a 10 éves távlatok nem tűnnek annyira távolinak. Amikor az ember szereti, amivel foglalkozik, nem törődik mással, egyszerűen csak csinálja. Arra, hogy nekünk valaha történetünk lesz, nem gondoltunk. Ma sokkal tudatosabbak a fiatalok. A zenélés nekünk kamaszkori, fiatalkori játszótér volt, és az is maradt. A kortársaink nagyokat röhögtek rajtunk, amikor 10 évvel később találkoztunk velük a bulikon. Nekik már komoly egzisztenciájuk, családjuk, kertes házuk, szuper autójuk volt. Ők voltak a normális emberek. Mi meg azt éreztük, hogy valahol a bolondok háza és a komoly játszótér között van még egy rés, a művészet területe. Ez volt számunkra az élhető életpálya.”
