Tulajdonképpen ki az a Petruska András?
Akusztikus zenész vagyok, amerikai és magyar folklórt ötvözök hagyományos értelembe vett pop-rock zenével. Van kinek és hol játszani, éves szinten 80-100 koncertem van, határokon kívül is. Az utazó, játszó zenész életét élem. Két éve jelent meg az első nagylemezem. Kicsi korom óta zenész szerettem volna lenni, és ez nem kopott ki. Iskolai rendezvényeken szerepeltem, korán elkezdtem zenét tanulni. Az érettségi után szociológiát tanultam, ami távolabb sodort a mai céljaimtól, de nem bánom, mert egy olyan látásmódot adott, amit zenével nagyon jól lehet ötvözni. Aztán a felsőoktatásban gitár szakon is tanultam.
Miért jelentkeztél A Dalba?
A kihívás és a kísérletezési kedv hajtott. Korábban is barátkoztam már a gondolattal, főleg amióta olyan alternatívabbnak számító előadók is sikereket értek el benne, mint ByeAlex. Műfajilag nyitott a jelentkezés. Az enyém talán valamennyire kilóg az átlag eurovíziós dalokból, de próbálkozni mindig lehet, vesztenivalóm nem volt. Már azon önmagában meglepődtem, hogy kiválasztották.
Jól tudom, hogy ezelőtt nem is igazán tudtad, mi az az Eurovíziós Dalfesztivál?
Tudtam, hogy mi az Eurovíziós Dalfesztivál, de követni nem követtem, ahogy általában a tévéműsorokat sem. Amivel képben vagyok, hogy az ABBA tulajdonképpen ennek köszönhette anno a sikerét, és nagy szenzáció volt, amikor Friderika a Kinek mondjam el vétkeimet című dalával negyedik lett. Ráadásul már tavaly közel kerültem a műsorhoz, mert Boggie Wars for nothing című versenydalában a stúdió verzióban én is énekelek. Engem is vitt volna magával, ha éppen nekem nem lett volna más elfoglaltságom.
Utólag nem bánod, hogy nem mentél vele?
Jó élmény lett volna, de akkor éppen egy hosszú munkával töltött időszak után tűntem el két hónapra nyaralni, az nagyon kellett. Sokkal jobb volt a csapatnak is szerintem, hogy nem voltam ott.
Mennyire forgatta fel a mindennapjaidat A Dal?
Meglepően könnyed volt a felkészülés. December közepén derült ki, hogy benne leszek a műsorban, majd a sajtótájékoztató után a műsort készítő csapattal is egyeztettünk, és kiderült, hogy mindenre van emberük, a vizuáltól a koreográfiáig segítik a munkánkat. Bencével, a hegedűsömmel csak az a feladatunk, hogy zeneileg odategyük magunkat.
Számítottál arra, hogy megnyered az elődöntőt?
Ezen nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy mennyi esélye van a dalnak, bárhol el tudtam volna képzelni magunkat négy ponttól negyvenig. Az, hogy én nyertem meg a szombati elődöntőt és hogy nekem legyen az összesített versenyben a legtöbb pontom Freddie-vel karöltve, valami egészen elképesztő.
Mit kedvelnek benned az emberek?
Az a célom, hogy mind tartalmilag, mind formailag izgalmas és érvényes zenét tudjak csinálni. A zsűrinél azt éreztem, hogy pont ezeket igazolják vissza. Nagyon jólesett, hogy Pierrot ezt ország-világ előtt megerősítette. Both Miki pedig a tartalmiságot emelte ki. Lehet, hogy kicsit kockázatos arról énekelni, hogy nem mindig süt a nap és boldog az életünk, de ez az igazság. Fontos ezeket a dolgokat is megénekelni.
A harmincasok problémáit énekelted meg. Mik ezek szerinted?
Nagyon nehéz így összefoglalni. Az egész jövő hónapban megjelenő lemezem ennek a koncepciónak a mentén épül fel. Pár hét múlva betöltöm a harmincat, ami borzalmasan hangzik. Ilyenkor akaratlanul is számot vetek azzal, hogy mik azok az álmok, amik már megvalósultak, mik azok amik még nem. Az Y generációnak nagyon sok belső korláttal kell szembenéznie. Azt megtanultuk otthon és az iskolában, hogyan kell jól viselkedni, megfelelni, de sokszor ez nem ugyanazt jelenti, hogy felszabadultan, autonóm módon tudjál működni a világban. En bloc a barátaimon, az egész generáción azt látom, hogy ez egy kitolódott ifjúkor. Tudunk ugyanúgy csak a pillanatnak élni, mint húszévesen, de ugyanakkor ott van a karrierépítés, az önmegvalósítás igénye, család, gyerek. A nyomás alatt szinte össze is lehet roskadni, ha mindent akar az ember egyszerre.
Sokan A Dalban találkoztak veled először, de korábban a Megasztárban is megfordultál.
Nem emelném ki ezt annyira. Egy elődöntőben szerepeltem, az élő show-ban sem láthattak. Egy barátomat kísértem el oda, csak ott voltam a háttérben, de engem is megénekeltetett a zsűri. Aztán ezt nagyon jóra vágva, szenzációnak tálalták. Ezen magamban mosolyogtam, de utólag be kell látnom, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, mert olyan publicitást kaptam, amivel karrierkezdő zenészként sikerült sok lépcsőfokot megugrani. Ettől függetlenül magát a műsort nem vállaltam, mert nem találkozott az én zenei céljaimmal. Ez hat éve volt, de nagyon sokszor most találkoztak velem. Az alternatív akusztikus szcéna sajnos annyira nem képviselteti magát a médiában, persze időnként vannak megjelenések, de aki a tévéből tájékozódik, nem feltétlenül ismerheti azt, hogy mi történt velem az elmúlt években. A Dal viszont most egy nagyon jó lehetőség arra, hogy az emberek megismerjék a zenémet.
