Úgy vélem, ti vagytok az egyik olyan hazai zenekar, akiket nem kell túlzottan bemutatni. Sok európai turnén vagytok túl, amerikai bandák előzenekara voltatok már, s a kisujjatokból kiráztok egy telt házas koncertet. Mi a titkotok?
Csongor Bálint: Nagyon kevés olyan zenekar van Magyarországon, és a világon is, akik ennyi év után is együtt zenélnek tagcsere nélkül. Talán a Quimby-t és a Heaven Street Sevent tudom megemlíteni, ahol még mindenki alapító tag. Nálunk a barátság az első, ami talán még a zenélésnél is fontosabb.
Mit csináltok legközelebb?
Cs.B.: A következő nagylemezünket szeretnénk összerakni, ami lassan már a negyedik a sorban, hogyha nem számoljuk azt a DVD-t, ami a MÜPA-ban készült a koncertünkről. A kislemezünk óta bevett szokás nálunk, hogy nem rögtön vonulunk a stúdióba, hanem összegyűlünk valakinél vidéken vagy egy nyaralóban – múltkor például a Mátrában voltunk és a Balatonon –, és mindenki bedobja az ötletét a következő lemezhez. Én most például hazaköltözök két hónapra a szüleimhez dalokat írni, hogy utána stúdióba vonulhassunk.
De azért lesz még fellépésetek, nem igaz?
Cs.B.: Már csak egy budapesti koncertet terveztünk, hogy utána a lemezünkre tudjunk koncentrálni, mert szeretnénk, ha 2014 januárjára elkészülne.
Videoklippelt is fogtok forgatni?
Cs.B.: Egy klip majdnem annyiba kerül, mint összeállítani egy nagylemezt, így azt a pénzt inkább stúdiózásra vagy új hangszerekre költenénk. Nyilván elő fogunk rukkolni valamikor egy klippel, de most nem ez az elsődleges feladatunk. Ha készül is a közeljövőben egy, akkor az biztos, hogy valamilyen koncertfelvételes összeállítás lesz, mert az sokkal érdekesebb, hogy mit csinálunk mi élőben a színpadon.
Ezzel egyet kell, hogy értsek. Legutóbb a Strand Fesztiválon és a SZIN-en láttalak titeket fellépni, és mindkét alkalommal hatalmas színpadi show-t csináltatok. A SZIN-en például beálltál a tömeg közé a zenekaroddal szemben, és úgy énekeltél.
Cs.B.: Szerintem ez a sava borsa a zenekari létnek. Ez olyan, mint amikor kicsi voltam, úgy 12-13 éves. A barátaim mind moziba jártak és már a lányokat szédítették, én viszont otthon azt játszottam, hogy egy koncerten vagyok, s megőrül értem a tömeg. Ebből a szempontból nagyon szerencsések vagyunk, mert mi valóra váltottuk az álmunkat, hogy zenészek legyünk. Még úgy is, hogy egyébként semmilyen zenei előképzettségünk nem volt.
Nem gondolom, hogy szokványos lenne az, hogy egyszerre két frontembere is legyen egy zenekarnak. Ti mégis ketten énekeltek. Miért?
Cs.B.: Ez úgy történt, hogy 1996 és 1998 között volt egy zenekarom, ami 1999-re feloszlott. Ekkor jött létre a Subscribe, akiket már akkor annyira tehetségesnek tartottam, hogy szerettem volna velük együtt zenélni. Igazából nagyon jól kiegészítjük egymást Tilk Mátéval, jó csapat vagyunk.
A zenekarban majdnem mindenkinek hosszú raszta haja van. Ez kötelező nálatok?
Cs.B.: Amikor 1998-ban elkezdtünk zenélni, akkor nagyon menőnek számított a hosszú raszta haj, de utána rájöttünk, hogy nem az számít, hogy hogyan nézünk ki, hanem hogy mit csinálunk a színpadon. Végül is nem vágattuk le a hajunkat, én már kb. 15 éve növesztem, s ha elkezdene kihullani a hajam, akkor is raszta lennék, ha már csak egy tincs maradt volna a fejemen.
Zsingor Tünde
