Nem is tudjuk, mi szürreálisabb: az utolsó nap utáni hajnal vagy az első nap előtti délután a Szigeten. Kedden ez utóbbin néztünk szét: a roadok már az utolsó simításokat végzik, a négynegyedes slágerekkel csábító szponzorált sátrak és színpadok már teljes hangerőn, az új permetezők pedig már hűtik a közönséget, illetve hűtenék, ha lenne.
Este hét körül indul be az élet. A sátrazó külföldiek már isznak (a korsó sör idén már 580, de a fény még mindig 1100, nagy baj nincs), a metálosok ájtatos tekintettel merednek a Magyar Zenei Nagyszínpadra, fél kilométerrel odébb pedig nagycsaládok és tisztességes középosztálybeli polgárok (jelentjük: ezek szerint léteznek!) gyülekeznek a nemzetközi nagyszínpadnál, Ákosra várva, a három csoport pedig viccesen vegyül a főutca hot-dogosai körül.
A bizarr termékkapcsolás oka, hogy idén nincs metálszínpad, a rajongók cserébe kaptak egy teljes délutánt (éppen Ákosét), amikor is csak az övék az északi csücsökben található Magyar Zenei Nagyszínpad, nem csak magyar együttesekkel. A Sziget ezen részén Ákos nem sztár, csak egy furcsán egzotikus keresztnév, itt az észak-európai templomgyújtogató hagyományokat ápoló Dimmu Borgiré a csúcspont.
Kattintson a képre és nézze meg a nulladik napot! Fotók: Neményi Márton
A nagyszínpadon viszont a Kossuth-díjas zenészra várt a több tízezer rajongó. A nyolc órára várt koncert fél kilenckor kezdődött, a későn érkezők nagy örömére. A többség azonban már némi alkohollal a bendőben skandálta az Ákos-nevet. Volt aki várakozás közben az Anyám Pitájától vásárolt vacsoráját fogyasztotta, volt aki a koncert előtt igyekezett “párt” keresni magának egy feltartott tábla segítségével: “Just szex” (csak szex) felirattal.
Ákos a tőle megszokott eleganciával, bőrszerkóban, napszemüvegben lépett a színpadra, gitárjával pózolt egy kicsit, majd belevágott Lepés Gábor szintetizátorossal, Bánfalvi Sándor dobossal a több mint két és fél órás show-ba. A tömeg pillanatokon belül beindult, táncra perdült, mobilok a kézben, kattogtak a vakuk. A nyár talán legnagyobb magyar koncertje felvonultatta Ákos eddigi daltermésének legjavát. Felcsendültek a legfrissebb dallamok, mint az Előkelő idegen, Minden most kezdődik el vagy a Tipikus sztereó, mindezt a legújabb, szintipop hangzásvilágban tálalva.
Ezúttal félretette az énekes a lírai manírokat, letisztult szintipopot hallottunk, amelybe legfeljebb egy-egy dubstepbetét rondított bele, még mielőtt tényleg elhittük volna, hogy 1987-ben járunk. A közönség nyilván imádta, de hogy tényleg sikeres volt a vállalkozás, azt az mutatta meg, hogy még a véletlenül arra tévedő metálosok feje is meg-megmozdult a négynegyedekre.
A képre kattintva galéria nyílik
A zenész is jól érezte magát, tájékoztatta a közönséget, hogy a minap azt olvasta: leáldozóban van a zenakara. “Nos, minden zenésztársamnak hasonló leáldozást kívánok, mint amilyen a miénk” – mondta. A legnagyobb sikert egyértelműen a Bonanza örökbecsű nótái aratták, mint az 1984, a Valami véget ér vagy az Elmondatott, valmint a szólópályája legismertebb szerzeményei, köztük az Adj hitet, a Hello, az Ikon vagy az Indiántánc.
Ezúttal az időjárás is kegyes volt, ellentétben a Balaton Sounddal, ahol a vihar félbeszakította a fellépésüket. A nulladik napon az égiek kárpotólták az együttest és a rajongókat. Az impozáns látványért 140 nagyteljesítményű robotlámpa, 26 trackpod és további ledes kiegészítők feleltek. A színpadon a legkorszerűbb lézertechnika, valamint időzített pirotechnika dúsította a képet, a háttérvetítéseket egy nagyobb lakásnyi méretű, pontosabban 70 négyzetméteres ledfalon követhette a közönség.
Szerdán már teljes erővel beindul a fesztivál, amelyről élőben közvetít a Sziget hivatalos Youtube-csatornája.