A munkahelyi kiégésre hívták fel a Budai Egészségközpont szakértői a figyelmet egy sajtótájékoztatón. Mint Kiss András marketingigazgató elmondta, a probléma hatékony kezelése a munkavállalónak, a cégnek és a társadalomnak is jó, hiszen az, aki boldogan, lelkesen végzi munkáját, hatékonyabb a termelésben is.
A kiégés (angol kifejezéssel burn out) alapja az egyént érő stressz. Ez – Selye János szavaival – a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. Fontos hangsúlyozni, hogy egyénenként jelentős eltérések vannak abban, hogy ki mit ítél meg stresszkeltőnek. Ám szinte mindenkinél ilyen hatást ér el, ha előre megjósolhatatlan helyzetbe kerül, ha nem tudja a szituációt befolyásolni, illetve az önbecsülésünket veszélyeztető próbatételek.
Jó és rossz stressz
Fülöp Emőke klinikai szakpszichológus ugyanakkor hangsúlyozta: a stressz nem feltétlenül rossz, sőt szükségünk van rá az agy és a személyiség struktúráinak és funkcióinak fejlődéséhez. “A stresszreakciók biztosítják a fizikai, érzelmi és személyiségfejlődést, a változó környezethez való alkalmazkodást és megküzdést” – fogalmazott a szakértő. A baj akkor van, amikor nem tudjuk leküzdeni. Ebben nagyon fontos a tudatosság és a nézőpontváltás: például ha késésben vagyunk és lekéssük a buszt, abban bosszankodás helyett meg lehet látni a lehetőséget, hogy pár percre átgondolhatjuk a napi teendőket.
A klinikai szakpszichológus a stresszokozók (úgynevezett stresszorok) két fajtáját különböztette meg: az akut, súlyos stresszt, amelyet például egy szerettünk elvesztése okoz, illetve a krónikus stresszt, amely tartósan fennáll, relatíve alacsony intenzitású és elkerülhetetlen. Ez az igazán veszélyes, amelynek komoly fiziológiás hatása is van.
Stresszforrások a munkahelyen
Mivel életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ezért kiemelten nagy jelentősége van az ott ért stresszhatásoknak. Ilyen a túl- vagy alulterheltség, a munkafeltételek, vagy az állandó változások. Egy másik csoport a munkakörnyezettel kapcsolatos stresszorok, mint a zaj, vagy a fényviszonyok. “A szervezetben betöltött szereppel kapcsolatos stresszorok egyéni szinten a szerepkonfliktusok, a túl sok vagy túl kevés felelősségvállalás, vagy épp a karrierfejlődés. Csoportszinten az összetartás, a jó kapcsolatok hiánya, vagy a csoporton belüli konfliktusok. Ennek túlzott formája az úgynevezett mobbing, a munkahelyi pszichoterror. Végül szervezeti szinten a vezetési stílus, az alacsony fizetés, vagy éppen a bizonytalanság” – sorolta Fülöp Emőke.
A témáról többet olvashat, ha ide kattint.
