A terroristákon és a bukott elnökökön kívül kevés embert utáltak annyira az amerikaiak, mint Christopher Hitchenst. A kiváló író-kritikus ugyanis akibe csak tudott, belerúgott. Leginkább a vallási vezetők, az egyházak és a politikusok álltak a célkeresztjében. De például Teréz anyát is egy hazug, albán törpének titulálta, a brit királyi családot pedig heti rendszerességgel küldte a pokolba. A legnagyobb ellenszenvet azonban God Is Not Good (Isten nem jó) című könyvével váltotta ki, melyben a vallási fanatizmusról, illetve a vallás politikai befolyásáról írt. Richard Dawkinsszal, Sam Harrisszel és Daniel Dennettel négyen kiérdemelték az apokalipszis lovasai elnevezést, amiért az egyházat szidalmazták. Követőiket pedig az új ateistáknak nevezik, akik nem engedik, hogy a hit átvegye az uralmat gondolataik felett. Hitchens politikai írásai sem finomkodtak, és szinte nem volt olyan amerikai elnök, akit ne akart volna felnégyeltetni.
Hitchens persze képes volt finomabb, fogyaszthatóbb írásra is, és a Vanity Fairnél csaknem két évtizeden keresztül munkálkodott szerkesztőként. Amivel azután sem hagyott fel, hogy tavaly nyáron nyelőcsőrákot diagnosztizáltak nála. A gyilkos kórral pedig nem tudott megbirkózni, hiába kapott többféle kezelést. Így tegnap, hatvankét éves korában barátai és családja körében örökre lehunyta a szemét.
