Aki az elmúlt nyolc évben követte a magyar élvonal eseményeit, pontosan tudja, milyen karrierívet írt le Horváth Ferenc. Az aktív futballt alig hagyta abba, amikor már edző lett, majd villámgyorsan az NB I-ben találta magát, ahol remek rajtot vett:
Nyolc év alatt azonban tíz kispadon ült, ami elgondolkodtató. Egy biztos, a 45 éves, mindig frappánsan nyilatkozó edző egy darabig szélsebesen jutott felfelé, ezért még nem volt módja megtapasztalni,
- milyen csapatot építeni, hosszú távon gondolkodni és irányítani.
- Mik az örömök és buktatók egy hosszan tartó „házasságban”?
- Hogyan lehet visszaszerezni egy elvesztett öltözőt, kimászni a gödörből?
- Mi következik azután, ha már nem csak a túlélés a cél?
A Horváth-üstökös
Szokványos történet, ha a profi labdarúgó karrierje befejezése után egy-egy korábbi közönség kedvenc, válogatott labdarúgó edzőnek áll. Számtalan példát lehet felsorolni külföldön és itthon egyaránt. Olyan sztori azonban, mint Horváth Ferencé, minden bizonnyal kevés van. Pályafutása vége felé a Dunakeszi futsalcsapatában játszott együtt játszott az akkor még „csak” miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkáraként dolgozó, 2014 júniusa óta külgazdasági és külügyminiszter Szijjártó Péterrel.
A futsal mellett kezdte edzői karrierjét a Ferencváros utánpótlásedzőjeként, majd 2010-ben megkapta első nagypályás, felnőtt csapatát, amikor kinevezték a Vecsés vezetőedzőjének.
Kinevezésekor az NB II-es klubnak még hét meccse volt hátra a bajnokságból és bár a Hajdúböszörmény és a Bőcs – a mai Balmazújváros – ellen sem Horváth szerepel az MLSZ adatbankjában vezetőedzőként, de az utolsó öt bajnokin már őt tüntették föl ott is vezetőedzőként. Ha szigorúak vagyunk és csak ezt az öt mérkőzést vesszük figyelembe, a mérlege egy győzelem, egy döntetlen és három vereség, viszont az egyetlen siker az MTK 5-0-s péppé verése volt. A Hajdúböszörménnyel és a Bőccsel is remizett egyébiránt.
A vecsési kaland után szintén kevés meccsen vezette a harmadosztályú Biatorbágyot (4 győzelem, egy döntetlen, három vereség), ami után végre úgy tűnt, az NB II-es Szigetszentmiklósnál már egy teljes idényt eltölthet. A 2011-12-es szezon jelentős részében Horváth vezérletével lett hetedik az SzTK a másodosztály nyugati csoportjában. Úgy látszik ennyi, no és a pro licence menet közbeni megszerzése elegendő bizonyíték volt ahhoz, hogy a következő idény elején máris élvonalbeli csapatot kapjon.
Csak igazán magasból lehet nagyot esni
Az akkori KTE egy ambiciózus projektnek számított, mivel szűk egy esztendő alatt három kupadöntőt is játszottak a lila-fehérek, érdekesség, hogy mindet a Videoton ellen. A 2011-es Magyar Kupa döntőjét 3-2-re megnyerte a Kecskemét Tomiszlav Sziviccsel, ám a nyári Szuperkupában (0-1) és a 2012 tavaszán lejátszott Ligakupa fináléjában is alulmaradt (0-3). Jóllehet az újabb kupadöntők nem jöttek a 2012 szeptemberében kinevezett Horváth Ferenccel, de a KTE közönsége kifejezetten élvezte a támadó focit, amit a csapat játszott, a szezonvégi 7. hely pedig abszolút megfelelt a várakozásoknak.
Csakhogy a klub háza táján gondok adódtak, főleg pénzügyi aggályokról lehetett olvasni, így amikor a stabil anyagi háttérrel rendelkező Paks 2013. nyarán ajánlatot tett, rögtön egymás tenyerébe csaptak a felek. Itt fél évet sem időzött, 2014. év elején jött a nagy felkérés: nyerjen újra bajnokságot az edző nélkül maradt ETO-val. Pintér Attilát ugyanis 2013. decemberében nevezték ki a magyar válogatott élére és a fiatal, támadó szellemű focit játszó Horváth úgy tűnt megfelelő megoldás lehet a tavaszi folytatásra.
Olyan embert kerestünk, akinek az első hely siker, a második hely már kudarc
– magyarázta döntését a győri klub akkori tulajdonosa, Tarsoly Csaba.
A cél egyértelmű volt: megvédeni a bajnoki címet. Érdekes módon sokan csak arra emlékeznek, hogy ez végül nem sikerült, pedig fél évvel később egyedül a rosszabb gólkülönbsége miatt nyert ezüstérmet a Győr a DVSC mögött.
A következő idényben októberben önként mondott le az ETO kispadjáról, annyira nem ment a csapatának, ám egy rövid szigetszentmiklósi kitérő után szinte rögtön újabb bajnokaspiránsnál kötött ki; a Videoton edzője lett. Szokásához híven Székesfehérváron is erősen indított (négy győzelem, egy vereség), ám az első hely reménye már elődje, Bernard Casoni gyenge bajnoki rajtja alatt szertefoszlott, így az edzői stáb sikerként könyvelte el, hogy gatyába rázta a Vidit és újra ezüstérmes lett a csapat.
A Videotonnál a pazar hajrá ellenére nem marasztalták és ezzel kezdetét vette a lejtmenet. A Diósgyőrrel a következő idényben ugyan legyőzte a Vidit, de a kiesés szélére sodródott a borsodiakkal, ezért kirúgták fél év után. A Balmazújváros edzőjeként dolgozott még a legtovább, ám az újoncot nem tudta az élvonalban tartani, majd a felmerülő anyagi gondok, a költségcsökkentés miatt otthagyta a csapatot a másodosztályban. Szeptember 27-én elfogadta a szlovák Hipp edzőt menesztő Haladás invitálását, de a legendás rajtja ezúttal nem jött. Az első öt meccsen nulla pontja után szombaton épp korábbi csapata, a Ferencváros ellen szerezte meg első szombathelyi győzelmét (1-0). A találkozó után amolyan „horváthos” stílusban csak annyi mondott:
„Jó lett volna, ha elmozdulunk az utolsó helyről. Bár a katicát legalább megelőztük, mert neki hét pontja van, nekünk meg nyolc.”
Ha van „egyszezonos csatár”, akkor Horváth egyszezonos edző
Horváth Ferenc eddigi edzői karrierjének megítélésekor számolgathatjuk a győztes-vesztes meccsek arányát, szórakozhatunk a nyilatkozatain, azonban mindennél beszédesebb, ha megnézzük; vajon megvalósította-e az elvárt célokat?
- Kecskeméten a tisztes helytállás egyértelműen sikerült, megtalálta az összhangot a csapattal és a szurkolókkal is.
- Paksról olyan gyorsan ugrott tovább, hogy nem lehet megítélni az elvégzett munkát.
- A balszerencsés győri ezüst esetében talán csak ő tudja, hogy siker-e, vagy kudarc?
- A Videotonnál a mélyből indulva hozta a nemzetközi szereplést.
- A DVTK is rövid románc volt, ami hamar véget ért, de inkább kudarcként élték meg a felek.
- Balmazújvárosban az utolsó fordulóig küzdött a csapatával, ám a száraz tény mégis az, kiesett az élvonalból.
- Szombathelyen pedig eddig 1-0-5 a mérlege.
Így azonban olyan lett az élete, mint a Sportszeletes reklám, csak a sors nem egy raszta hajú ember formájában lökte le autóját a szakadékba, hanem a futball mély vízébe hajította be az, aki a szekerét hátulról túltolta. Puszta jó szándékból, segítségképp.
Afelől ne legyen kétségünk, hogy minden klubnál azt hitték, be fog jönni Horváth-mágia. A felvágott nyelvű fiatal, magyar szakembert a legtöbb helyen örömmel várták, hiszen mindenki azt remélte, a kecskeméti támadó foci tér vissza a pályára. Aztán jött, jó esetben megmentette a helyzetet, majd ilyen-olyan okokból rendre továbbállt máshová tüzet oltani.
Az elfáradt tűzoltó
A Horváth védjegyének gondolt erős rajt Szombathelyen eddig nem sikerült, ami azt jelzi, arra a gyors stabilizálásra, amire legtöbb csapata felvette, már nem tud garanciát vállalni a 45 éves szakember. A bajnokság hátralévő részében ellenben bebizonyíthatja, megy-e ez hosszabb távon.
A negatív tendencia azt mutatja, az elmúlt évek alatt mintha elfogyott volna a Horváth-varázs. Az ide-oda csapkodó, egyre nagyobb lángnyelvek között a hétvégi Fradi-verés egyelőre csak halvány remény a sikeres tűzoltásra. Szombathelyen még ég a ház, holott pont ez az a hely, ahol a poroltó sikeres használata után a romokból látványos fel lehetne építeni valamit.
Nyitókép: dvtk.eu