Foci
Budapest, 2018. szeptember 11.
Marco Rossi szövetségi kapitány (k) a labdarúgó Nemzetek Ligájában játszott Magyarország - Görögország mérkõzés végén a Groupama Arénában 2018. szeptember 11-én. A magyar válogatott 2-1-re gyõzött.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Válogatott: három nap alatt a pokolból a mennybe

Kele János
Kele János

2018. 09. 12. 10:01

Ez is a magyar válogatott. Rossi csapata a finnek elleni teljesítmény tételes inverzét mutatta be Görögország ellen: labda nélkül agresszívek, a labdával tudatosak és kreatívak voltunk, így zsebben az első Nemzetek Ligája-siker. Kovács István és Sallai Roland villantották a legjobb teljesítményt. Elemzés
Korábban a témában:

Három nappal a finnektől elszenvedett tamperei vereség (1-0) után a magyar válogatott megmutatta: Marco Rossi kapitányi kinevezésében van potenciál. Nem pusztán a helytállás sikerült – zárt kapuk mögött – Görögországgal szemben, de helyenként kifejezetten jól játszva, az év legjobb teljesítményét villantva nyert a csapat (2-1) a Nemzetek Ligája-sorozat első hazai mérkőzésén.

A védekezés kitűnő

Rossi kapitány három helyen változtatott kezdőcsapatán a finnországi meccshez képest. A védelem jobboldalára Bese Barnabás került, a védelem előtt Pátkai Máté helyét Nagy Ádám foglalta el – így a magyar csapat lényegében klasszikus labdaszerző nélkül állt fel –, Stieber Zoltánt pedig Varga Roland váltotta a jobboldali vonal mellett a támadó harmadban.

A felállás annak ellenére maradt a 4-1-4-1 és a 4-3-3 egyfajta hibridje, hogy Tamperében a csapat inkább három védővel nyújtott jobb teljesítményt. Rossi ezzel együtt úgy sakkozott: egyrészt mindenképp szükségünk van a középpályás emberfölényre ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a labdát a görögök nyomása alatt is, másrészt a védekezésben 4-5-1-re alakuló felállás két, sokat futó, munkás szélsővel alkalmas lehet arra, hogy megakadályozza a vendégek mélységi befutásait a védelem mögé.

A kapitánynak látványosan igaza lett elgondolásaival, amit jól mutat, hogy a görögök az egész mérkőzésen mindössze négy kapuralövésig jutottak akcióból (igaz, ezek többsége igen veszélyes helyről érkezett a kapunkra). Összességében nagyon jól működött, hogy már a felezővonal környékén felvettük az embereket, megtámadtuk a labdás játékost, és folyamatos visszalépésekre kényszerítettük a görög játékszervezőt, Fortuniszt. Ez a proaktív védekezés egyrészt segítette a visszarendeződést labdavesztés után – ennek sebessége látványosat javult a finn-meccshez képest –, másrészt a görögök alapjátékát is szétforgácsolta valamelyest.

A képen is remekül látszik: mind az öt magyar középpályás előrefelé védekezik, a labda nyomás alatt, a passzsávok lezárva. Nem véletlen, hogy a magyar védelem és középpályássor közötti terület a senki földje lett – a görög játékosok kénytelenek voltak folyamatosan visszalépni, ha labdához akartak jutni, így viszont elveszítették annak lehetőségét, hogy első szándékból, a védelemre lendületből fordulva vezethessék a labdát a magyar kapura. (Amit a finnek nem egyszer megtettek a szombati meccsen.)

Ez a pillanatfelvétel mutatja meg talán a leglátványosabban Rossi tervét labda nélkül. A magyar védelem és a középpálya közötti terület teljesen leszűkítve, a csapatrészek kompakt egységben, az egy szem Szalai Ádámon kívül mindenki a labda mögött. Kovács István és Kleinheisler László abajgatja a labdás játékost, mindenki más a formációt tartja és a passzsávokat zárja. A görögök tehetetlenségét jól mutatja, hogy két legveszélyesebb játékosuk (Fortunisz és Hrisztodolopulosz) egyaránt kénytelen visszalépni a magyar középpálya elé, így – ha labdát is kap bármelyikük –, két védekező lánccal kell szembenéznie.

A támadásvezetés meglepően ötletes

Az igazi meglepetést ezzel együtt nem a magyar csapat labda nélküli szervezettsége okozta (az ilyesmit egy olasz edzőtől valahogy magától értetődőnek tartja az ember), hanem az, hogy a válogatott a labdával is kifejezetten kreatív és tudatos dolgokat művelt a meccsen.

Mi az a félterület?

A félterület jelentése: virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a félterületek, amelyek a modern taktikai gondolkodás szerint kulcsfontosságú jelentőséggel bírnak.

Jól láthatóan begyakorolt figura volt például, hogy Kovács visszalép a jobboldali félterületben, ezzel párhuzamosan Bese felfut, a szélről induló Varga Roland pedig befelé mozogva nyújt passzopciót a társaknak – és köti le keresztbe mozgásával a görögök belső védőinek figyelmét is.

A figura annál jobban működött, mivel a görögök balhátvédje (Cavellasz) kifejezetten fegyelmezetlenül játszott: rendre fönt ragadt a támadásokkal, így Besét jellemzően annak a Pelkasznak kellett kísérnie, aki echte támadó. Az ilyen helyzetekből születtek a fentihez hasonló jelenetek is, ahol Bese teljesen üres a jobbszélen, Varga pedig lényegében visszalépő csatárként mutatja magát a kapuval szemben, szervező pozícióból osztogató Kovács számára.

Az első magyar gól is így kísértetiesen hasonló helyzetből született, annyi különbséggel, hogy abban az esetben Bese indult el befelé, Varga pedig a védők mögé. Utóbbi kapta Kovács mélységi labdáját, amit Szalaihoz csúsztatott, aki megtalálta a középre nyargaló Besét, aki szintén fejjel a hosszú oldalon teljesen üresen érkező Sallai elé tálalt. Sakk-matt, világszínvonal. Olyan gólt lőttünk, amit a brazilok is megirigyelhetnének.

Az egész meccsen teljesen tudatos játékelemként került elő magyar részről a jobboldal túltöltése – a borzalmasan gyengén játszó Cavellaszt Skibbe kapitány kénytelen volt a félidőben lecserélni –, hogy aztán az így teljesen eltolódó görög védelmet a baloldalon a második hullámból zárkózó Sallai törje fel. Modern trend, tudatosan begyakorolt megoldás, hatékony megvalósítás:

hol van ez ahhoz képest, hogy a Leekens-érában három egymást követő jó passz már a védő harmadban is piros betűs ünnepnek számított?

Hogy Rossi mekkora javulást ért el a csapattal néhány nap alatt, arra jó példa az elvesztett labdák száma. Finnországban hiába dominált a magyar csapat, összesen 43 (!) alkalommal veszítettünk labdát a meccsen – 25-ször szerelték a játékosainkat, 18-szor a passzainkat fülelték le –, nem csoda, ha a meccs egyes periódusaiban nevetve kontráztak le bennünket a hazaiak.

A görögök ellen kedden este az elvesztett labdák száma megállt 13-nál, azaz a csapat három nap alatt harminccal redukálta az ellenfél gyors ellentámadási lehetőségeinek számát. Ez olyan komoly különbség, ami már önmagában indokolhatja az eredménybeli különbséget is.

Ehhez érdemes hozzátenni, hogy támadásban sem lehetett ráismerni a Finnországban még sablonos, vérszegény, lassú passzjátékot villantó válogatottra. A tamperei meccsen az egész magyar csapat összesen kettő (!) darab sikeres cselt tudott felmutatni – egyet-egyet a védekező középpályás Pátkai és a jobbhátvéd Lovrencsics -, a görögök ellen viszont a hatszorosára nőtt ez a szám. A remekül játszó Kovács István egymaga négyszer vert át görög ellenfelet a labdával, de Sallai Rolandnak is összejött ugyanez három alkalommal.

Rossi csapata lényegében a finnek elleni teljesítmény inverzét mutatta be a Groupama Arénában: gyors visszarendeződés labda nélkül, hatékony középpályás játék, okos, tudatos mozgások labda nélkül. Külön érdekesség, hogy a finnországi teljesítményben egyedüli értékelhető elemnek látszó pontrúgások viszont szinte semennyire nem működtek kedden este – a magyar rögzített helyzetek nem jelentettek veszélyt, a görögök hat kaput találó lövése közül ellenben öt (!) is pontrúgás utáni fejesből érkezett Gulácsi kapujára – köztük a gól is, amelyet egyébként nyilvánvaló és egyértelmű leshelyzet előzött meg.

Érdemes megjegyezni persze azt is, hogy a helyzetek alapján ez sem volt kevésbé ikszes meccs, mint a finnek elleni, de mindenképp örömteli, hogy három napon belül a második hasonló mérkőzést – ráadásul egy papíron jóval erősebb válogatott ellen – már a maga javára tudta fordítani a magyar csapat. Olyan egyébként, hogy a nemzeti csapat két, pár napon belül egymás után rendezett tétmeccs közül elveszíti az elsőt, majd egy magasan jegyzett (tehát nem San Marino, Lettország, vagy Andorra) ellenfél ellen behúzza a másodikat, legutóbb 2009 októberében fordult elő: akkor a Portugália elleni 0-3 után vertük Koppenhágában – igaz, valójában már tét nélkül – a dánokat 1-0-ra, Buzsáky Ákos góljával.

Nemzetek Ligája, C-divízió, 2. csoport, 2. forduló, eredmények:

Magyarország–Görögország 2–1 (2–1)
Budapest, Groupama Aréna
Játékvezető: Kulbakov (fehérorosz)
Magyarország: Gulácsi – Bese, Lang, Kádár, Fiola – Nagy Á. – Varga R. (Lovrencsics G., 62.), Kleinheisler, Kovács I. (Pátkai, 81.), Sallai R. – Szalai Á (Eppel, 69.).
Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Görögország: Barkasz – Toroszidisz, Manolasz (Ikonomu, 52.), Papasztathopulosz, Cavellasz (Lykojannisz, a szünetben) – Kurbelisz, Buhalakisz – Hrisztodulopulosz, Fortunisz, Pelkasz – Donisz (Mitroglu, a szünetben).
Szövetségi kapitány: Michael Skibbe
Gól: Sallai R. (15.), Kleinheisler (43.), ill. Manolasz (18.)

A csoport másik mérkőzésén
Finnország–Észtország 1–0 (Pukki 12.)

További program:
Október 12., péntek
20.45, Athén: Görögország–MAGYARORSZÁG
20.45: Észtország–Finnország
Október 15., hétfő
20.45, Tallinn: Észtország–MAGYARORSZÁG
20.45: Finnország–Görögország
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország

(Nyitóképen: Marco Rossi szövetségi kapitány (k) a labdarúgó Nemzetek Ligájában játszott Magyarország – Görögország mérkõzés végén a Groupama Arénában 2018. szeptember 11-én. A magyar válogatott 2-1-re gyõzött.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.