A Honvéd negyedik helyen zárt a bajnokságban, ezáltal indulhat az Európa Liga selejtezőjében. Ez csalódás vagy öröm és inkább gratulálhatunk?

Utóbbi, köszönjük. Ez volt a minimum célunk, az edzőnek is ez volt kiadva, ezt pedig elértük, úgyhogy nem panaszkodhatom. Hogy mi volt a maximum, azt nem kívánom elmondani.

Nem így indult ez a szezon, hiszen akadtak komoly hullámvölgyek. A Marco Rossit váltó holland edző, Erik van der Meer például finoman szólva sem tűnik utólag jó döntésnek. Ön is így érzi?

Lehet, hogy ez most furán hangzik, de jó edző, okos ember.

Nem azért küldtem el, mert rossz edző.

Viszont olyan rendszerben szerette volna játszatni a csapatot, amit ő ugyan jól ismer, de bebizonyosodott, erre a szisztémára a mi keretünk nem alkalmas. Nekem úgy tűnt, nem olyan rugalmas, hogy átálljon arra a rendszerre, amit mi játszani tudunk. Van olyan, hogy egy edző és egy csapat nem passzol egymáshoz.

Egy honvédos szurkolói blogon a hullámzó szereplés okait boncolgatva vázoltak fel egy olyan teóriát, hogy egy magyar játékostól nem lehet elvárni, hogy egymás után két idényben is csúcson legyen úgy fizikálisan, mint mentálisan. Tavaly Rossival extrán teljesített a csapat, törvényszerű volt a visszaesés?

Nem volt törvényszerű. A csapat múlt évben száz százalékon teljesített, ebben az idényben viszont nem volt ilyen klub a bajnokságban, még az első két helyezett, a Videoton és a Ferencváros sem mondhatta ezt el magáról. Ez a két csapat nálunk erősebb kerettel rendelkezik, ami azt jelenti, ahhoz, hogy mi lépést tartsunk velük, kell a száz százalék. Abban a pillanatban, hogy mi akármilyen okból nem tudunk ennyit kiadni magunkból, már nem az első helyre pályázunk, hanem a harmadikra, ahogy az idén is történt. Szerintem elképzelhető olyan, hogy egy csapat huzamosabb ideig a csúcson marad, de ehhez minden tényezőnek klappolnia kell, és nem árt hozzá szerencse, no meg az, hogy a bírói tévedések ne sújtsák.

“Nem vagyok emberkereskedő”

A következő szezonban is marad a csúcson, legalábbis a számára elérhető csúcson a Honvéd?

Két játékosnak a szerződése lejárt, Patrick Ikenne-Kingről és Bobál Dávidról van szó, akik rendszeresen játszottak is. Ők távoznak, rajtuk kívül egy-két játékost eladunk, öt-hat embert pedig hoznunk kell, hogy a következő szezonban is harcba induljunk a nemzetközi kupáért.

Magyar vagy külföldi játékosok jönnek?

Eddig két játékossal állapodtunk meg, egyikük magyar, a másik külföldi.

Továbbra is tartja magát ahhoz, hogy nem fizet játékosért?

Abszolút. Nem vagyok emberkereskedő.

Az összes körülményt figyelembe véve mondja meg őszintén, hiányzott önöknek ez az EL-indulás? Július első felében már játszani kell, vagyis rövidebb lesz a szünet a játékosok számára, és bele lehet húzni egy azeri vagy moldáv ellenféllel, akik aztán simán kiejthetik a magyar klubokat.

Már hogyne hiányzott volna! Ha megyünk két kört, az 500 ezer eurót jelent a klubnak.

Mi mindig nagy pénzeket csináltunk, akkor is, ha nem mentünk többet, mint két-három forduló. Csomó pénzt kapunk az európai szövetségtől, nem értettem, a többi klubnál hova tűnik ez a pénz? Múlt évben a nemzetközi szerepléssel járó kiadásaink 100 ezer eurónál álltak meg, és kaptunk 600 ezret, akkor miről beszélünk?

Ezek szerint ez a költségvetés egyik piaci pillére, a másik pedig a játékoseladás. Ön is mondta, hogy egy-két játékost elad a klub, és azt lehet hallani, hogy a gólkirályi címet begyűjtő Davide Lanzafamét értékesítenék, és a Ferencváros részéről erős szándék van a megvételére. Igaz ez az állítás?

Az nem igaz, hogy a klub értékesíteni akarja, ahogyan az sem, hogy bármit tudnánk a Ferencváros szándékairól. Hogy aztán mi van a ferencvárosiak fejében, azt nem tudom. Ez olyan, mintha megkérdeznék tőlem, hogy mit gondolok, a Marika szeret? A saját érzéseimmel tisztában vagyok, nem szeretem Marikát, de hogy ő mit érez, azt nem tudom.

Ezt hívják reménytelen szerelemnek.

És mi a helyzet a tavalyi gólkirállyal, Eppel Mártonnal? A Lanzafame-Eppel páros idén 34, tavaly 27 gólt szerzett, ha bármelyikük elmegy, az nagy hatással lehet a csapat eredményességére.

Eppel Marci szeretne külföldre menni, úgyhogy mindent megpróbálunk, hogy értékesítsük. Mindig próbálok a játékosnak segíteni. Ha el akar menni, akkor abban is, persze úgy, hogy mi is jól járjunk.

Ha ebből a 34 gólból 18 vagy 14, netán az összes elmegy, nem fél attól, hogy a Honvéd a Vasas sorsára jut, amely a tavalyi bronzérem után idén kiesett az NB I-ből?

Nézze, csak egy dologtól félek, de attól nagyon, hogy azok a fiatal lányok, akikkel az elmúlt években jártam, már nem fognak engem szeretni.

Ettől rettegek, de semmi mástól nem félek. Danilo ugyanannyi gólt lőne, mint az Eppel, ha ő is ugyanannyit játszana.

Egyszer egy meccs szünetében adott interjúban azt mondta, el kell fogadni, hogy a Honvéd nevelő egyesület lett. Ha a szurkolók helyébe képzeli magát, el lehet ezt fogadni, hogy más hazai csapatok vásárolgatnak Kispestről?

Ez attól függ, hogy a nevelő egyesület kifejezést hogyan értelmezzük. Ha úgy, hogy a Honvéd más csapatoknak nevel játékosokat, és eladja őket, akkor ezzel nem értek egyet. Ha úgy értelmezzük, hogy a Honvéd akadémiájáról minden évben húsz gyerek kerül ki, akik közül egyet-kettőt tudok használni, kettőt-hármat eladok, vagy játszatom őket pár évig, és utána adom el őket, akkor egyetértek vele.  De hadd mondjam el, hogy a Real Madrid is egy nevelő egyesület. A madridiak akadémiájáról nagyon kevesen jutnak el a felnőttcsapatig, a legtöbb játékost eladják. Vannak olyan csapatok idehaza, amelyek mennek az úton, és útközben rengeteg pénzt találnak, és ezek révén előnyben vannak. Itt Kispesten, a Puskás Ferenc utcában én nem találok, ezért nekünk pénzt kell csinálni, ennek pedig az egyik módja, hogy eladunk játékosokat. Nem csak Prosser Dánielt, Koszta Márkot vagy Botka Endrét adtuk el, értékesítettünk kameruni vagy elefántcsontparti focistát is, és volt olyan akadémista is, akit a Stoke City vagy az Ajax vett meg.

Oda mikor juthat el a magyar klubfutball, ahol a szerb vagy a horvát tart: hogy fiatal játékosokat 50, 70, 80 élvonalbeli meccs után adnak el jelentős összegért külföldre?

Az előbb említett Koszta, Botka vagy Prosser esetében ezt tettük.

De őket hazai csapat vitte el. 

Oda kell eladni, ahol kereslet mutatkozik a játékos iránt.

A magyar futballistáknak nagyon rossz hírük van a világban, ezért nagyon nehéz őket eladni.

Mi ennek az oka?

Leginkább az, hogy egy magyar játékos többet képzel magáról, mint ami. Én azt képzelem magamról, hogy egy komoly ember vagyok, de ettől még nem gondolom, hogy én vagyok az USA elnöke. A Honvéd újkori történelme tele van olyan játékosokkal, akik a kérésem ellenére külföldre mentek, és egy éven belül lógó orral jöttek vissza. Kint nem számít extrának, ha valaki hajt és egy órát kint marad edzés után, sőt ott az a minimum, minden innen kezdődik. Itthon szeretik szidni az edzőket, pedig a magyar edzők nem rosszak, különösen a fiatalok.

A klubvezetők sokkal rosszabbak, mint az edzők. Az igazi baj meglátásom szerint az emberek mentalitásával van.

Mire gondol?

Hadd mondjak egy példát: van egy házam Mexikóban, úgyhogy elég sok tapasztalatom van az ottani emberekről. A mexikóiak nem szeretnek semmit sem csinálni aznap, ha nem muszáj, manana, majd holnap, mondják. Aztán eljönnek hozzám dolgozni Kaliforniába, és úgy güriznek, hogy öröm nézni. Miért? Mert elhagyták a jól bevált környezetüket, és látták, hogy teljesíteni kell, különben úgy rúgják ki őket, hogy a lábuk nem éri a földet. A magyar játékos ezt nem látja. Milyen tehetséges ez a Pistike, hallja mindenhonnan, aztán kimegy Angliába, Németországba, Svájcba, ugyanazt csinálja mint itt, és úgy rúgják fenékbe, hogy azt el sem tudja képzelni. Mentalitás kérdése az egész. A szerbekre, horvátokra visszatérve, ők előbb kezdték ezt az üzletet, előrébb is tartanak benne, és ehhez jön még, hogy nagyon sok balkáni játékosügynök van, akik egymást segítik. Olyat viszont soha nem hallottam, hogy egy magyar ember a futballbizniszben segítene egy másik magyart nyugaton.

“Soha semmibe nem szerettem bele, ami a tulajdonomban van”

Lenne olyan körülmény, amikor azt mondaná, hogy Lanzafame mégis eladó?

Azt szoktam mondani, hogy a gyerekeim kivételével minden eladó.

Egyik nap bejött valaki az irodámba, és azt mondta, meg akarja venni az antik bútoraim. Azt válaszoltam neki, csak ár kérdése.

Amikor 2006-ban megvette a Honvédot, mi volt a motivációja? Kalandnak tekintette? Kihívásnak? Üzleti fogásnak? Vagy csak izgalmasnak tűnt beszállni egy ilyen komoly tradíciókkal bíró klubba?

Mindig figyelmeztetem a fiaimat az arrogancia szörnyű rákfenéjére. Akkoriban eladtam vállalatokat és rengeteg pénzem volt, amit fölöslegesnek éreztem. A rizikó teljes felmérése nélkül belementem ebbe a kalandba, mert arrogáns voltam. Semmi gondolatom nem volt ezzel kapcsolatban, szeretem a labdarúgást, 15 éves korom óta játékvezető voltam. Nem gondoltam bele, mivel jár egy klub megvétele, azt hittem, hogy ez egy rendes kút, nem egy feneketlen kút. Három éve mi vagyunk talán az egyetlen csapat, amely rentábilisen működik, azelőtt persze egy csomó pénzt ráköltöttem. Azt azért ne gondolja, hogy ki tudok belőle venni pénzt, de legalább azóta nem kell legalább beletenni.

Tulajdonképpen beleszeretett?

Ez érdekes, mert soha semmibe nem szerettem bele, ami a tulajdonomban van. Szerintem a tulajdont nem lehet szeretni. A gyerekeimet, unokáimat szeretem és 12 évig volt egy barátnőm, aki meghalt, őt nagyon szerettem. Ezen kívül a szeretetről nem nagyon beszélek. Megvagyok vele, boldog ember vagyok, de a tárgyak, amik a tulajdonomban vannak, nem tesznek boldoggá.

Akkor hogy definiálná a futballt? Szenvedély?

Kedvenc időtöltésem. A szex és az evés után a harmadik legjobb dolog.

Egy évvel az érkezése után kupagyőztes lett a Honvéd, majd 2009-ben ismét, tavaly pedig 24 év után sikerült bajnoki címet nyerni. Azt mondta, a tárgyai nem teszik boldoggá, ezeknél a sikereknél sem érezte azt, hogy na, ezért megérte belevágni?

Lehet, hogy sajnálni fog engem, de nincsenek nagy érzelmi hullámvasutazások az életemben. Örülök a jó dolgoknak természetesen, de a boldogsági skálám nem megy feljebb egyetlen fokot sem. Nagyon kiegyensúlyozott ember vagyok, a diadalok sem okoznak eufóriát és a veszteségek sem ráznak meg annyira. Amíg van mit enni és van egy jó barátnő, addig megvagyok.

Kivel kellene jóban lennie ahhoz, hogy a Honvédnak is legyen stadionja végre? Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter gyakori vendég volt a Bozsik-stadionban, mégis azt lehet olvasni, hogy sorozatban a hatodik közbeszerzés zárult sikertelenül.

Stadion lesz, higgyenek nekem. Nyáron befejezzük az utánpótlásközpontot, aztán kezdődhet a stadion építése.

Akkor minden a tervek szerint halad?

Olyan ütemben, ahogy én szeretném. Ez nem feltétlenül egyezik meg azzal, ahogy a szurkolók szeretnék. Csomó stadionban vannak hibák, az enyémben ezek ki lesznek küszöbölve.

Ön kifejezetten prudens gazdálkodó hírében áll…

Hadd vágják közbe: szegény vagyok! Ne keverje össze a briliánst a szegénnyel! Nem azért nem költök több pénzt, mert annyira zseniális vagyok, hanem azért, mert ennyi van. Ha adnának nekem is 5 milliárd forintot, én is elkölteném, és minden évben a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutna a csapat, mert hoznék olyan játékosokat.

Akkor ez miért nem sikerül a Fradinak vagy a Videotonnak? Hiszen ők ennyiből gazdálkodhatnak.

Őket kell megkérdezni, nem engem. Én csak azt tudom megmondani, hogy én mit tudnék csinálni.

“Én vagyok az NB I legbölcsebb tulajdonosa”

Mit látott annak idején Lanzafaméban, akit Olaszországból elüldöztek az ott kirobbanó bundabotrány miatt, hogy második esélyt adott neki?

Amikor először Budapestre jött, két nappal a szerződése aláírása után jelent meg egy cikk a Nemzeti Sportban arról, hogy 19 éves korában a csapattal együtt elfogadott némi pénzt, hogy veszítsenek el egy mérkőzést, ezáltal megmentsenek egy másik klubot a kieséstől. Halvány fogalmam sem volt minderről. De Marco Rossi és az ügynöke, aki ajánlotta, arról győzködött, higgyem el, hogy Davide nagyon nagy tehetség és adjunk neki egy esélyt. Megtettem.

Bevált. Ha jók az értesüléseink a Honvédban toronymagasan ő a legjobban fizetett játékos. 

Hogy toronymagasan-e, azt nem tudom, de a legjobban fizetett játékos, ez igaz. De ő az NB I legértékesebb játékosa, ő lett a magyar gólkirály és a Rangadó-gálán is őt választották a legjobbnak. Én meg az NB I legbölcsebb tulajdonosa vagyok, hogy idehoztam.

Általában elég őszintén szokott beszélni a futballban mozgó pénzekről. Azt nyilatkozta egyszer, hogy ötezer eurónál nem fizet többet egy játékosnak. Az a hír járja, hogy Lanzafame ennél nagyságrendekkel többet keres. Nyilván nehéz lenne megtartani, ha nem így lenne. Elárulná, hogy mekkora a jövedelme? 

Nem.

Ez miért titok Magyarországon?

Nem tudom. Csak azt tudom mondani, hogy nekem semmi kifogásom nem lenne, ha nyilvánosságra hoznák a fizetésüket, de a játékosok ezt nem akarják. Nálunk általában a játékosok 1000-5000 euró között keresnek, Lanzafaménak ennél viszont több a fizetése, ezt soha nem is tagadtam. Mert ő olyan kiemelkedő játékos, amilyen Magyarországon nincs még egy. De még így is jóval kevesebbet keres legalább tíz másik játékosnál, aki a Videotonban és a Ferencvárosban vigéckedik.

Szerkesztőségünk birtokába jutott egy 2018. januárjában kelt szerződésmódosítás, amely Lanzafame és a klub között köttetett. Mutatom.

Hemingway szemüveget vesz és olvassa.

Erre azt tudom mondani, hogy vagy hamisítvány, vagy valaki ellopta a Honvédtól.

Ha hamisítvány, akkor azért nem szabad használni, ha meg lopott, akkor azért. Ez a véleményem, mint ügyvéd.

Meglehet igaza van. Hónapok óta a birtokunkban van, mégsem kezdtünk eddig vele semmit. Ezért gondoltuk, megmutatjuk inkább személyesen, lássa Ön is, ezen egy nagyságrendileg háromszor akkora összeg szerepel, mint amit legmagasabb fizetésnek megjelölt.

Ettől függetlenül nem tudom megmondani, mennyi a fizetése. Csak azt, hogy a játékosok jövedelme, így mindenféle privát adat kiadása szigorúan tiltott a hozzájárulásuk nélkül. Aki ezt megteszi a klub részéről, az törvényt sért.

Mit szól ahhoz, hogy a FIFA és az UEFA elég erősen törekszik a futball kifehérítésére?

A kifehérítés azt jelenti, hogy a fekete vagy szürkegazdaságból kihozzuk és kifehérítjük a pénzt. Nálunk se fekete, se szürkegazdaság nincs. Minket a jóisten kivételével mindenki auditál. Megbízási szerződéseink sincsenek a játékosokkal. Mi minden fillért munkabérként fizetünk ki, könyvelünk el, a játékosok az EKHO szerint adóznak. Mióta 2010-ben sportbarát kormány alakult Magyarországon, a sportág teljesen kifehéredett. Olyan ellenőrzések zajlanak jelenleg, ami még a nagyvállalatoknál sem jellemző. Az MLSZ-szel nekem sok vitám van szakmai dolgokban, de szervezeti, adminisztratív területen fantasztikus munkát végeznek.

“Miért kell az embereket vegzálni ezért?”

Horváth Ferenc, a kieső Balmazújváros edzője elég kritikusan fogalmazott a bajnokság lebonyolításával kapcsolatban. Ön szerint a 12 csapatos, 33 fordulós bajnokság jó vagy rossz?

Egy kiesett edző mindig csalódott, ezért megértem Ferit. A 12 csapatos bajnokság jó, de nekem jobban tetszene, ha négy kört rendeznének, vagyis 44 mérkőzés lenne. Vagy szóba jöhetne még egy tízcsapatos, 36 fordulós bajnokság. De egy húszcsapatos bajnokság bizonyos körülmények között még jobb lenne. Most maga azt mondhatja, milyen szélhámos ez az ember, hogy előbb a tizenkettőt tartottam jónak, aztán meg a húszat. Mindkettőnek megvan az előnye, elmondom, miért.

Jelen helyzetben 3-4 klubnak vannak komoly szponzorai, így 12 csapatos bajnokságnál többet felvállalni nem lehet, mert az felelőtlenség lenne.

De ha azt mondanák nekem, hogy rávesszük a cégeket, hogy minden csapatot szponzoráljanak, senki se legyen elhanyagolva, és arra kérnének, hogy állítsak fel egy 20 csapatos bajnokságot, akkor meghagynék nyolc klubot a jelenlegi NB I-ből, tizenkettőt pedig más városokból hoznék. 38 fordulós bajnokság lenne egy kiesővel, az utolsó előtti pedig osztályozót játszana, és a mezőnyben szerepelne például Győr, Pécs, Szeged, Nyíregyháza vagy Zalaegerszeg. Ami viszont fontos különbség, nem lennének olyan csapatok, amelyek nem felelnek meg a kritériumnak.

Melyekre gondol?

Konkrét neveket nem mondanék, de van sok olyan csapat a jelenlegi NB I-ben, amelyik jobb helyen lenne az NB II-ben, és több olyan másodosztályú, amelyiknek inkább az élvonalban kellene szerepelnie.

Alapvetően városméretre, szurkolószámra, gazdasági háttérre gondol?

Sok összetevője van egy ilyen döntésnek. Ha engem felkérnének, elgondolkodnék rajta, kutatást végeznék és aztán nevezném meg a húsz csapatot.

A nézőszám alakulásával elégedett Kispesten?

Háromezer körül járunk mérkőzésenként, ez a duplája annak, ami három évvel ezelőtt volt. 5-6 ezer néző az reális az új stadionban, amely nyolcezres befogadóképességű lesz. Magyarország a 14 közép-európai, balkáni ország között az ötödik helyen áll nézettségben.

Ez meglepi az embereket, mert az az általános nézet, hogy Magyarország le van maradva, de csak Ausztria, Ukrajna, Románia és Horvátország van előtte.

Komoly vitái voltak a szurkolókkal. Mostanra azonban úgy tűnik, elfogadták önt.

A marketing igazgatónknak, Dudás Tamásnak nagy szerepe van ebben. Ő sokkal inkább konszenzuskereső ember, mint én, ez az egyik ok. A másik, hogy hozzászoktam a légkörhöz. A harmadik: a szurkolók elfogadták, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket semmi áron, soha senkivel szemben nem tolerálok. A legtöbb helyen rengeteg szabály van, nálam csak egy-kettő, de ezeket be kell tartani.

Fel kellett adjon bizonyos elveket, hogy ezt a magyar közeget megszokja?

Semmit sem kellett feladni. Elég határozott az állásfoglalásom az MLSZ szemben abban a témában, hogy mit kell büntetni és mit nem. Ezért is van nézeteltérés köztünk.

Arra gondol hogy ne legyen minden héten 3-500 ezres büntetéseket szabnak ki azért, mert a két tábor, mint mindenhol a világon, a meccs keretein belül verbálisan cukkolja egymást?

Nem szeretem a buta dolgokat, ez pedig az. Az első pillanatban megmondtam, hogy nálam rasszizmus, cigányellenesség, antiszemitizmus, zsidózás, huhogás nem lehet. Aki ezt csinálja, azt én kinyomom a stadionból. Szektorokat zárok be, mindent elkövetek az ellen, aki ezt teszi. Nincs is.

Az meg hogy egymást szidják, a játékvezetőt, meg az MLSZ-t? Változatlanul büntetik ezt, de semmi eredménye.

A jóisten áldja meg őket, miért kell az embereket vegzálni ezért?

“Orbán Viktor az utolsó száz év messze legzseniálisabb magyar politikusa”

Többször is kiállt már akár szóban, akár írásban Orbán Viktor miniszterelnök mellett, kiemelve, hogy mennyire sokat tett a magyar futballért.

Nagyra tartom őt, a magyar futball már meghalt volna nélküle. Kiállt a sportág mellett, az infrastruktúra fejlesztése mellett, még akkor is, amikor mindez óriási politikai tőkébe került neki, hiszen vannak emberek, akik ezt nem helyeslik, nem támogatják.

Naiv kérdés, de ha ön jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel, akkor nem tudná nála elérni, hogy az a klub, amelyik Puskás Ferencet adta a futballvilágnak, ezáltal Európában is ismert márkanév, esetleg hasonló lehetőséget kapjon, mint a Videoton és  a Ferencváros? 

Milyen jogon követelnék én a magyar miniszterelnöktől bármit is?

Mint klubtulajdonost, üzletembert kedveli Önt a miniszterelnök? Milyen nexusban vannak?

Hogy mennyire szeret engem, azt tőle kell megkérdezni.

Ez a fajta szimpátia a közös szenvedély, a futball iránti rajongás miatt szól Orbán Viktornak, vagy a politikai pályafutása miatt?

Mint a történelem nagy tanulója, azt mondom, Orbán Viktor az utolsó száz év messze legzseniálisabb magyar politikusa. Aki ezt nem látja, nem tiszteli, az nem látja a tényeket. 2010-ben egy minden mérés szerint csődben lévő, megszűnés szélén álló gazdaságot és országot vett át. Lehet kritizálni, hogy nem minden intézkedése volt száz százalékos, de hogy abból az állapotból talpra állította az országot, azt nem lehet tőle elvenni.

Mint ahogy azt sem, hogy a migrációval kapcsolatban az egyetlen európai vezető volt, akinek száz százalékban igaza lett.

Kritizálni bárkit lehet, ez legitim, egy demokráciában ez természetes. De azt nem elismerni, amit az ember tett, az nem helyes. Magyarországon egyébként is jellemző, hogy az emberek szeretnek köpködni, csakhogy nem a földre köpnek, hanem egymásra. Ez rossz dolog.

Ez amolyan magyar sajátosság?

Nézze, amikor kijöttem az egyetemről, mindenképpen Los Angelesben akartam dolgozni peres ügyvédként. 165-en voltunk ügyvédek abban a közösségben, ahol elhelyezkedtem. Több évig dolgoztam ott, míg egy másik peres cég vezetését át nem vettem. Soha nem tudtam a névadó ügyvéden kívül, hogy kinek milyen a pártállása, hitvallása, ki milyen szexuális életet él, stb. A névadót is csak azért, mert a kisfiamnak ő volt a keresztapja, ezért tudtam, hogy ő is katolikus. Voltak ott protestánsok, katolikusok, zsidók, meg volt egy csomó ateista is. Csak abból tudom az embereket megítélni, amit látok, amit tesznek. Amit mondanak, az nem nagyon érdekel, meg az sem, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális, netán otthon a tükör előtt női ruhába öltözik. Tény, hogy a hungaristákat, a fasisztákat, a kommunistákat, a szocialistákat nem szeretem. Mindenki más, aki gyűlölködés nélkül akarja az életét élni, nálam teljesen rendben van.

De látják, az, hogy Orbán Viktort nagyra becsülöm, az a Honvédnak, vagy nekem eddig nem hozott semmit.

Ettől még elmondom a véleményemet, mert így gondolom helyesnek.