Ma megverjük Viktorékat!
– biztatta az egyik lila mezes a másikat a Nagyvárad tér környékén szerda kora este a labdarúgó Magyar Kupa döntője előtt, melyben az Újpest a miniszterelnök gardírozta Felcsúttal találkozott. Persze a politikafókuszú megközelítés kisebbégben maradt a környező utcákban, melyekben sokkal inkább a Hajrá, lilák! egysoros zengett, miközben mindenfelől érkeztek az újpesti drukkerek, akik a klub történetének tizedik MK-győzelmére készültek.
Ebben az Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc alkotta sikerpáros kreálmányaként ismert együttes próbálta megakadályozni a lilákat.
Nem úgy a lelátó tövében, ahol stand várta a Perosevic és Trajkovski fémjelezte együttes rajongóit. Az ajándéktárgyak közül a sál 3700, a sörnyitós kulcstartó 700, a nyilván szerte az országban hiánycikknek számító, felcsúti felirattal ellátott úgynevezett érintőképernyős toll 550 forintba került.
Persze meglepő is lett volna, ha sorokat fedezünk fel a pult előtt, mivel a Felcsút a magyar futball legértelmezhetetlenebb, szurkoló, identitás és múlt nélküli, igaz, kormányfői támogatással ellátott futballcsapata. Ebből az következik, hogy kevesek drukkolnak neki, ám az is, hogy anyagi gondokkal nem küszködik.
Állami szektor
Elég csak arra gondolni, hogy a Felcsút a tao-rendszer működése óta összesen 17,7 milliárd forintot kasszírozott ebből a forrásból. Minthogy a Fejér megyei település futballja nem emelkedik ki a magyar mezőnyből, nyilvánvaló, hogy leginkább a miniszterelnöknek köszönhető, hogy ilyen őrült, racionális futballokokkal nem indokolható összeg érkezhetett a klubhoz. Mi több, Orbán maga nyilatkozta, hogy miniszterelnökként helyzeti előnyben van, mert meg tudja győzni az üzleti élet szereplőit, támogassák magánadományokkal a felcsúti projektet.
A kormányfő futballteoretikájával azonban több baj van. A legnagyobb az, hogy tao-ügyben sok mindenről szó eshet, csak magánadományokról nem. A tao ugyanis közpénz, ahogyan Kúria ítéletében végérvényesen kimondta. Ezt amúgy sokkal azután, hogy ezt az Orbán vezette magyar kormány rögzítette. Amikor ugyanis be akarták vezetni a látványsportok közvetett állami támogatását, Brüsszellel egyezkedtek a tao részleteiről, és a tárgyalások során a magyar fél vita nélkül elfogadta a versenyjogi főigazgatóság álláspontját, amely szerint a tao állami támogatás.
Ám annak ellenére, hogy közpénzmilliárdokból épült stadion és különleges futballcentrum a miniszterelnök otthona mellett, nem tudjuk, mely cégek a projekt partnerei. Hiába mondta ugyanis ki a Kúria, hogy közérdekű adatok az ehhez kapcsolódó információk, az illetékes minisztériumok jogerős bírósági ítélet ellenére sem adták még ki azokat a papírokat, amelyekből megismerhető lenne a felcsúti csoda háttere.
Ez a hiány a megszokottnál is nagyobbnak tűnt a meccs 38. percében, amikor vezetést szerzett a Felcsút a Magyar Kupa-döntőjében, azaz úgy tűnt, kilép a nemzetközi porondra. Ez nagy magyar siker lehetett volna, ha ugyanis Orbán Viktor tényleg igazat mondott saját akadémiájának honlapján megjelent interjújában, akkor kormányfői hatalmát vetette be azért, hogy Felcsútra irányítsák a cégek azt a közpénzt, aminek köszönhetően aztán Európa Ligáért küzdhetett a társulat.
Mindez azonban egyerlőre titok idehaza, azaz a Fidesz tökéletesen átláthatatlanná tette a futballfinanszírozást, de cserébe irgalmatlan mennyiségű közpénzt tolt a sportágba. Ezt a felfoghatatlan befektetés lehetne magyarázni annak megtérülésével, ám a G7 nemrég dolgozta fel a CIES Football Observatory legfrissebb jelentését, amelyből kiderül, hogy futballistáink olyannyira nem szereplői a nemzetközi játékospiacnak, hogy lényegében kihagyták őket az analízisből, így a kollégáknak külön körben kellett rákérdezniük, mi van a magyarokkal. Arról nem is beszélve, hogy közben kiderült: a magyar bajnokság a 36. legerősebb európai liga. Ilyen mélységre a régióban sem nagyon volt korábban példa.
Bejelentkeznek a Felcsút-szurkolók
Ha pályán nem is, a lelátón már legalább bizonyítottak az akadémisták. A döntő 68. percében, amikor már 2-2-re álltak a felek, először hangzott fel hallhatóan a Hajrá, Puskás! rigmus. Bár reménykeltő, hogy egy Magyar Kupa-döntős csapatnak vannak drukkerei, a képet tényleg árnyalja, hogy egyenpólójuk alapján az akadémisták szurkoltak saját csapatuknak. Persze nem szabad elhallgatni, hogy dobos vezényelte őket, és mivel a tao-pénz lehívására készített sportfejlesztési programban nem láttuk, hogy dobos motivációs tréner fizetésére hívtak volna le állami támogatást, alighanem tényleg elkötelezett fanatikusok ütötték a tamtamot.
Volt is okuk a lelkesedésre, mert a meccsnek abban a szakaszában a Felcsút nagyon közel volt ahhoz, hogy megnyerje a kupát. Ez annyiban meglepő lett volna, hogy működéséből semmiképpen nem következik a teljesítmény. Az odaérkező pénzek ugyanis tökéletesen függetlenek a teljesítménytől, minthogy leginkább Orbán akarata, az állami források mértéke határozza meg a büdzsét.
A Felcsút ebben is fundamentálisan különbözik egy érdemi futballklubtól. A Deloitte minden évben elkészíti jelentését, amelyben a legtöbb bevételt elkönyvelő klubokat rangsorolja. Összeállításukból látható, hozzávetőleg hogyan épül fel a topbklubok büdzséje. Az éllovas a Manchester United, amely 676 millió euró bevételt realizált 2017-ben. Ennek 48 százaléka kereskedelmi (szponzori megállapodásokból, mezek, sálak értékesítéséből származó pénz), 33 százaléka a közvetítési jogok értékesítéséből származik, 19 százaléka meccsnapi (jegyek, VIP-boxok eladása) pénz volt. Persze jelentősek az eltérések az egyes országok és csapatok között, ám mindenhol erre a három pillérre építkezik a költségvetés, az üzlet.
Felcsúti lábatlan
Mármost, a Magyar Kupa-döntős Felcsútnál a háromból három láb hiányzik.
A felcsúti utánpótlás-nevelési alapítvány egyik programjában látszanak a 2017-re tervezett bevételek: feltüntetve 8,6 milliárdnyi tao, 5,5 milliárd egyéb támogatás, valamint nulla forint saját bevétel. Tehát meccsnapi bevétel nincs, az egyéb kategóriában lehetnek kereskedelminek számított forintok, ám ezek nyilvánvalóan nem üzleti alapon működő céges megállapodások. Nem lehet ugyanis szponzori megállapodásként megjelölni olyan szerződést, melyet biztosan nem piaci alapon diktál a szerződő cég érdeke, hiszen a Felcsút nem ismert, nem jut el fogyasztóihoz, nem erősíti a cég jó hírnevét, és így tovább.
Igaz, az államnak köszönhetően legalább jó dolgokat vehet, fontos szolgáltatásokra költhet a Felcsút. A sportfejlesztési programból az is kiderül, hogy jut 200 millió kondiparkra, 70 millió beépített konyhatechnológiára, és a klub fenn tud tartani tíz kommunikációs munkatársnak állást garantáló részleget is. A dokumentum amúgy leszögezi: a Puskás legfontosabb célja, hogy NB I-es játékosokat neveljen. Ezt a papírt az év végén adták le, akkor már tudott volt, hogy a statisztikák szerint a Felcsútban játszottak a legkevesebbet a fiatalok az ősszel, hogy aztán az MK-döntőben egyetlen saját nevelésű játékossal álljon ki a Puskás.
Miközben az azért egészében felfoghatatlan lenne, ha a Serie A-ban a Crotone egyszer csak Francesco Totti néven jászana az AS Roma ellen, ám ha Itáliában nem is, Magyarországon lehet sikeres a múltrablási kísérlet.
A múltat majdnem eltörölni
Igaz, a magyar futballmúlt végleges eltörlése akkor teljesedett volna be, ha múlt, szurkoló, hagyomány nélküli NB I-es csapat nyeri a Magyar Kupát. Ez azonban végül nem történt meg, mert tizenegyesekkel az Újpest felülkerekedett, így a meccs nagyobbik részében jól teljesítő lila tábor büszkén skandálhatta, miközben a felcsúti játékosok átvették az ezüstérmet:
Bebuktad, Viktor!
A lilák örömmel nyugtázták, hogy a Puskás alulmaradt, az Újpest meg megnyerte története tizedik Magyar Kupáját. Minek nyomán egyelőre az igazság utáni politika kora nem hozta el a futball utáni politika korát, amikor mesterséges, pénzen épített, szenvedélytől mentes politikai konstrukciók veszik át a futballklubok helyét: a magyar labdarúgás múltja még erősebb volt, mint a Felcsút.
Még.
