Kevesen számítottak arra, hogy két, saját bajnokságában a végső győzelemre már esélytelen klub feszülhet egymásnak a Bajnokok Ligája egyik elődöntőjében. Ebből a szempontból is különleges ez az évad: a Liverpool vagy az AS Roma személyében mindenképp lesz meglepetéscsapat a fináléban – talán először a Borussia Dortmund 2012/13-ban bemutatott menetelése óta.
Akkor, annak a menetelésnek is Jürgen Klopp volt az egyik, sőt, a fő sikerkovácsa. A német edző azóta sok nagy hullámhegyet és hullámvölgyet megjárva már a Liverpool sikeréért dolgozik, nem is akárhogyan: 2016-ban egy nemzetközi kupadöntőbe már bevezette a Vörösöket (1-3 az Európa Ligában a Sevilla ellen), most jöhet az újrázás, immár egy polccal feljebb. És, hogy min múlhat leginkább az angolok továbbjutása?
Mert – bár az angol sajtó óva int mindenkit az ellenfél lesajnálásától -, most mégis csak az a helyzet: a fogadóirodák és a szakírók is úgy számolnak, hogy a Liverpool az esélyesebb a kijevi repülőjegy megszerzésére. Még úgy is, hogy hazai pályán kénytelen kezdeni a párharcot, ami viszont elvben talán inkább a Romának kedvez.
Az olaszok 1991 óta – akkor az UEFA-kupában a többek között Peter Schmeichellel és John Jensennel felálló Bröndby-vel meccseltek – először jutottak el egy európai kupasorozat elődöntőjéig – ironikus módon éppen azt követően, hogy tavaly visszavonult a klub történetének legnagyobb legendája, Francesco Totti. Az új edző, a csapat korábbi játékosa, Eusebio di Francesco csendben, de annál határozottabban készítette fel a Romát az új korszakra, az aprólékos munka leglátványosabb eredménye pedig a Barcelona elleni párharc lett: bár az első meccset némileg igazságtalan különbséggel, 4-1-re bukta el Katalóniában a Roma, az olaszországi visszavágón kihasználta az idegenben rúgott gól előnyét, 3-0-ra győzött és hatalmas meglepetésre továbbjutott.
Annak a meccsnek a kulcsa Di Francesco taktikai váltása volt. Az olasz edző a szezonban második alkalommal használta a 3-5-2-es felállást, részben azért, hogy Juan Jesust, a brazil középhátvédet Lionel Messire ragaszthassa. Ilyen módon az argentint sikerült a pálya széle felé terelni, ahol szabad terület hiányában egyrészt sokkal kiszámíthatóbb, másrészt sokkal lassabb lett a játéka. A 3-5-2 annál inkább jó döntés volt azon a meccsen, mert a Barcelona 4-4-2-je ellen ez a középpálya közepén folyamatos létszámfölényt biztosított az olaszoknak – így gyorsan át tudtak menni védekezésből támadásba, miközben labdatartással azt is el tudták kerülni, hogy a Barca túl nagy nyomást helyezzen a védelmükre.
Ha abból indulunk ki, mit tud a Liverpool leginkább, akkor kevés – lényegében egyetlen – tényező indokolná a háromvédős felállás használatát római oldalról: Mohamed Szalah.
Az egyiptomi – akit éppen vasárnap este választottak az Év Játékosának kollégái, vagyis az angol futballista-szervezet (PFA) tagjai, és korábban két éven át focizott a Romában – stílusát egyre többen hasonlítják Lionel Messiéhez: ő is a jobb oldalról indul, ő is szinte követhetetlenül gyors, és ő is teljesen kiismerhetetlenül cselez – valósággal átkígyózik a védelmeken, mielőtt gólt lőne. Adná magát, hogy a Roma vele szemben is hasonlóan védekezzen, mint Messin az előző párharcban, már csak azért is, mert a Liverpool Manchester United elleni bajnoki rangadóján idén már kiderült, Szalah akkor állítható meg a legnagyobb eséllyel, ha
- kőkemény, szoros őrizetet kap, szinte állandóan,
- és a pálya jobb széle, vagyis a rosszabbik lába irányába tolják, kényszerítik.
Juan Jesus, mint az esetlegesen háromfős bekksor baloldali tagja elvben képes lehetne erre a feladatra, ugyanakkor a Roma balfutója, a szerb Alekszandar Kolarov inkább támadásban jeleskedik, mintsem védekezésben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Liverpool nem 4-4-2-őt, hanem 4-3-3-mat játszik, akkor arra is ráeszmélünk: egy ilyen szerkezetben a Romának nem lenne emberfölénye a középpályán, azaz a Barcelona elleni siker egyik összetevője gyakorlatilag köddé válna. Vajon így is bevállal egy testidegenebb játékot Di Francesco, vagy visszatér csapata alapjátékához, a 4-3-3-hoz? Ez az este fő kérdése.
A Liverpoolnál jóval kevesebb a kérdőjel. Aligha vita tárgya, hogy Klopp 4-3-3-ban fogja felrajzolni csapatát a pályára, mint ahogy egyes személyeket illetően sem sorjáznak a kételyek: Matip hiánya miatt Lovren helye biztos a védelemben, Alexander-Arnold Sané leradírozásával Joe Gomez elé került a házi jobbhátvéd-rangsorban, Emre Can sérülése pedig Wijnaldum előtt is megnyitotta az utat a csapatba kerüléshez. A holland helyén van az egyetlen bizonytalanság, nem lenne ugyanis nagy meglepetés, ha helyette inkább a BL idei gólpasszkirályának, James Milnernek adna lehetőséget Klopp.
Elöl a mágikus hármas, Firmino, Mané és Szalah helye biztos, sőt, kulcsfontosságú: nekik, közülük is főleg a brazil hamis kilencesnek kell majd levezényelnie a Liverpool gyilkos letámadásainak sorát. A City ellen elképesztő hasznot hajtott az első 30 perc felpörgetése, és ha abból indulunk ki, mennyire tudta felvenni a Tottenham tempóját a Románál elvileg jobb erőkből álló Juventus a nyolcaddöntőben – semennyire -, akkor jó eséllyel megvan a párharc azon pontja, ahol a leginkább nyilvánvaló a Liverpool fölénye: a sebesség, a robbanékonyság.
Nem lenne meglepő, ha ennek fényében a ma esti meccsen Di Francesco hét embert is a labda mögé parancsolna egy szoros, 4-3-3-mas felállásban, és nem is igazán próbálkozna a labdakihozatalokkal. A City abba halt bele a Liverpool ellen, hogy ki akarta passzolni Oxlade-ék gyilkos presszingjét, ami viszont nem sikerült, a megszerzett labdákból pedig tétre, helyre, befutóra alakította ki a helyzeteket a ‘Pool. A Romától okosabb ötlet lenne simán átrugdosni a labdát a letámadás felett: egyrészt erre tökéletes emberiek vannak De Rossi, Nainggolan és Strootman személyében a középpályán, másrészt Dzeko centerként képes az előrevágott labdák megtartására, míg felérnek mellé az olyan szélsebes támadók segíteni, mint Cengiz Ünder, vagy Diego Perotti.
Amire viszont mindenképp figyelnie kell a Romának, azok a két szélsőhátvéd, Kolarov és Florenzi mögötti területek védelme. Ha ide be tud törni Mané és/vagy Szalah, akkor nagyon gyorsan nagyon kellemetlen helyzetbe tud kerülni a Liverpool.
Az 1984-es BEK-döntő visszavágója 20:45-kor kezdődik az Anfielden, a magyar közvetítés 20:05-től indul az M4 Sporton. Mint az talán a fentiekből is kitűnik: kihagyni nem érdemes…
Nyitókép: Laurence Griffiths/Getty Images
