Régen láttunk olyan Barcelonát, amelyik elöl-hátul rendben van, sőt, a védelme talán még strapabíróbb is, mint a támadói. A katalán csapat idei ilyen. Ernesto Valverde fiai utcahossznyi előnnyel vezetik a spanyol bajnoki tabellát (az Atlético Madrid teper a második helyen, hétpontos lemaradással), a gólkülönbsége tekintélyt parancsoló (62-11), miközben a Real Madrid elleni, augusztusban lejátszott Szuperkupa-meccsek óta mindössze egyetlen vereséget szenvedett el a szezonban – a városi rivális Espanyoltól, kupameccsen.
Február végén ilyesmi azért nem sűrűn fordult elő a klub történetében: a 24 veretlen meccsel indított bajnoki szezon például klubrekord, de az egymást követő 30 vereség nélkül lehozott ligameccs is mindössze egyetlen találkozóra van a katalánok valaha volt legjobb mutatójától.
Valverde csapata statisztikailag hasonló magasságokban jár, mint Pep Guardiola korszakos jelentőségű társasága.
Az igazi értékmérő azonban a Bajnokok Ligája lesz, ezt mindenki tudja. Mint ahogyan azt is, hogy amikor a Barcelona a Chelsea-vel akaszkodik össze a sorozatban, annak komoly hatása van a BL végső kimenetelére is. Amikor a legutóbbi három alkalommal (2006, 2009, 2012) ez a két csapat összefutott az egyenes kieséses szakaszban, akkor a továbbjutó végül hazavitte a serleget.
Most a Barcelona látszik erre esélyesebbnek, igaz, a 2018-as naptári év eddigi alakulása Katalóniában is vetett fel néhány kérdőjelet. A szinte hibátlan őszi hadjárat után januárban becsúszott egy Espanyol elleni kupavereség – igaz, a visszavágón a Barca fordítani tudott, és már a kupadöntőbe is bejutott -, a bajnokságban pedig a Getafe is képes volt kiharcolni egy ikszet Valverdéék ellen azok után, hogy ismét beletört a bicska a városi riválisba.
A félelmetes őszi forma tehát némileg visszaesett Barcelonában, de még így is szintekkel jobb a helyzet náluk, mint a Chelsea-nél.
Antonio Conte bajnoki címvédő csapata január eleje óta csak keresi önmagát a szigeten: legutóbbi 12 meccsükből mindössze ötöt nyertek meg a londoniak és visszaestek a tabella negyedik helyére, a Liverpool mögé.
Sokatmondó, mennyire hullámzó tud lenni a Chelsea időnként: a Newcastle-t és a West Bromot 3-0-ra, a Hullt (kupameccsen) és a Brightont 4-0-ra intézték el Hazard-ék a vizsgált időszakban, miközben öt(!) döntetlen mellett sima vereségeket könyvelhettek el a Bournemouth (0-3 a Stamford Bridge-en), valamint a Watford (1-4) ellen is.
A képlet egészen egyszerű – ha Eden Hazard jól játszik, akkor a Chelsea is remekel, ha viszont a belga lépést téveszt, akkor az egész csapat belefut a pofonokba.
Mi lehet a Chelsea esélye?
A fenti kérdésre a választ két oldalról közelíthetjük meg. Az egyik, hogy mire érdemes fókuszálnia Conténak, ha a Chelsea a saját erényeit akarja kidomborítani. A másik, hogy hova kell kerüljenek a hangsúlyok, ha a Barca stílusának lenullázása a cél. Induljunk előbbivel.
A Chelsea tavaly Conte vadonatúj, 3-4-2-1-es felállásával verte agyon Angliát – igaz, a rangadókon speciel elég hullámzóan teljesített, már akkor is. Az egy évvel ezelőtti szituációhoz képest most komoly különbség, hogy egyrészt a Chelsea-nek nincsen már vitathatatlanul klasszis csatára (Alvaro Morata és a frissen igazolt Olivier Giroud is legalább egy, de inkább két polccal van a szint alatt, amit Diego Costa játéktudása képvisel), másrészt a klub eladta a középpályáról a szerb Nemanja Maticsot. A szerb védőspecialista hiányában sokkal nagyobb a nyomás N’Golo Kantén, a tavalyi év legjobb PL-játékosán, amit csak fokoz, hogy Conte a formációt is elkezdte átvariálni.
A Chelsea idén többször is játszott már 3-5-2-őt, ami két fontos ponton tér el a tavaly bajnoki címet érő szisztémától:
- a középpályán három ember (általában: Kanté, Fábregas, és Drinkwater/Bakayoko) játszik egyszerre a tengelyben
- Hazard pozíciója megváltozik, második csatárként kap szerepet, közelebb a kapuhoz.
Előbbi pont előnye elsősorban Fabregas: a Chelsea játéka sokkal kevésbé kiszámítható, ha ő is a pályán van, mesteri indításaival megkönnyíti az átmenetet védekezésből támadásba, és az időszakos labdatartást is segíti. Cserébe viszont kell egy plusz ember mellé a középpályára, mert a spanyol híres arról, hogy elsumákolja a védőmunkát, és labda nélkül sem helyezkedik épp a leghasznosabban.
A Chelsea időnként rendszeresen bekövetkező lefagyásainak egyik fontos oka, hogy a Fábregas tehermentesítése érdekében a csapatba integrált pót-Matics, Tiemoué Bakayoko egyelőre a szezon messze magasan legrosszabb igazolásának tűnik Angliában.
Nem kérdés, hogy ha és amennyiben a saját erényeire akar alapozni Conte, akkor el kell felejtenie a háromfős középső középpályát. Egy ilyen felállásban (Kanté+Fabregas) nagy kockázat rejlik védekezésben, és nagy talány, vajon képes-e felvállalni ilyesmit egy ízig-vérig olasz edző. Ha fogadni kellene, nemet mondanánk, és arra tennénk: a Chelsea inkább alkalmazkodik majd a Barcához, és kivárásra játszik.
Az alkalmazkodás két útja
Ha Conte hazai pályán is reagálni akar a Barca erősségeire, akkor két út áll nyitva előtte. Az egyik a letámadás, a másik a mélyen meghúzott, kompakt védelmi vonal.
A letámadás mellett az szól, hogy a Barcelona labdakihozatalai meg sem közelítik a Pep-éra alatt megszokott színvonalat. Lényegében egyetlen emberen, a tavalyi kisiklása után ismét élete formájában játszó Sergio Busquetsen múlik, mennyire hatékony a játéknak ebben a szegmensében a Barca. Komoly változás a korábbiakhoz képest viszont, hogy ha nem megy az építkezés hátulról, akkor Valverde szemrebbenés nélkül emelteti fel a labdát a játékosaival, hogy ezzel kikapcsolja a letámadást, és nem enged könnyű gólokat az ellenfeleknek.
Ezzel együtt a Real Madriddal vívott legutóbbi rangadón is kiderült: a Barcelonát be lehet szorítani, ha valaki fel meri vállalni a kellő kockázatot. A védelem Sergi Roberto oldalán kifejezetten sebezhető, és ha például a Chelsea-ben Giroud kezd, akkor a beadásokra is lehet értelme játszania az angoloknak.
Ha ellenben Conte nem szeretne kockázatot vállalni, akkor mélyen fogja meghúzni a védelmi vonalat. Ebben az esetben Hazard – védekezésbeli hiányosságait kiiktatandó – vélhetően csatárt fog játszani, és a félpálya környékén lesz majd kontralehetősége. Ezek ellen a kontrák ellen a Barca úgy védekezhet majd, hogy Iniesta és Paulinho is befelé, szűken játszik majd a két szélről – mint ahogyan az egyébként is szokása mindkettejüknek.
Kulcskérdés lesz, hogy mennyire tudja akadályozni Rakitic és Busquest a Chelsea esetleges labdakihozatalait akkor, ha emberhátrányban lesznek a pálya közepén (ennek kiegyenlítésére is kell majd többek között a Paulinho, Iniesta kettős), illetve, hogy milyen eszközökkel tudja majd elszigetelni a labdától Hazard-t Valverde.
Kézenfekvőnek tűnik – pláne, ha Hazard középen játszik majd, mint második csatár -, hogy Valverde Busquets-et ragassza rá Hazard-ra, miközben két szélső védőjét feltolva igyekszik egy az egy elleni párharcokat kierőszakolni a Chelsea két szárnyvédőjével.
Akárhogyan is, az már az előjelekből látszik: a szezon egyik legizgalmasabb, legkiélezettebb taktikai csatájára van kilátás az edzők között. Akit pedig mindez érdekel, az kedden este 20:45-től az M4 Sporton tekintheti meg – a felvezetés, benne a fent kifejtett témákhoz hasonlatos kulcskérdésekkel – 20:05-kor kezdődik majd.
