Alapvetően tehetséges gárda ez a mostani U21-es generáció, amit az utóbbi időben többször is bizonyítottak. A csapat gerincét olyan játékosok adják, akik némelyike 2-3 éve stabil NB I-es labdarúgó, illetve olyanok, akik külföldön futballoznak.
A felkészültségüket, és hogy helyén van a szívük korábban Lengyelországban (Lengyelország-Magyarország 0-1), vagy legutóbb az Európa-bajnok német válogatott legyőzésével (Németország-Magyarország 1-2) bizonyította Michael Boris szövetségi kapitány együttese.
Az utóbbi látványos gólokkal aratott tényleg bravúros győzelmet szeptember elején érték el az ifjak, kérdés, mi történt az elmúlt bő egy hónap alatt, hogy ekkora fordulat állt be a csapat eredményessége terén?
Merthogy a csütörtök esti Szusza Ferenc Stadionban mutatott első félidő cudar játékot és 5-0-ás vendég vezetést hozott.
Az első félidő összefoglalója
A vége teljes sorcseréket követően 6-2-lett.
A második félidő összefoglalója
Ha magyarázatot szeretnénk találni, akkor a következőket látjuk:
- Michael Boris valóban felkészülési meccsnek tekintette a találkozót, ezért bátran próbálkozott. A kezdő tekintetében kicsit felforgatta a csapatot, és a németek ellen bevált három belső védős játékrendszerrel küldte pályára a magyar válogatottat.
- A magyar kezdőben több olyan játékos is szerepet kapott, akiknek egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés felnőtt első osztályú meccs van a lábában. Nekik kellett volna felvenni a versenyt a Fiorentinában szereplő Federico Chiesával, vagy a Milanban hat meccs alatt két gólt szerző Patrcik Cutronéval, csakhogy a legnevesebb Serie A-s labdarúgókat említsük.
A válogatott játékszerkezete és a felforgatott kezdő együttesen ezúttal azonban oltári tanácstalanságot szült a magyaroknál, aminek az lett az eredménye, hogy a kezdeti puhatolózás után a 17. és a 31. perc között kaptunk egy négyest. Az olaszok konkrétan azt csináltak velünk, amit akartak, ezért kár bármely játékos felelősségre vonni, személyre lebontani az okokat.
A magyar utánpótlás akadémiákon nem dívik a variálás. Többnyire 4-3-3-as, vagy 4-4-2-es felállásban futballoznak a csapatok 15-19-éves koruk között. Három belső védős rendszerben egyik sem. A válogatottban három nap alatt próbálnak átállni erre a felállásra. A keret néhány Honvéd, illetve Vasas-labdarúgóját leszámítva – akik Marco Rossinál és Michael Oenningnél már gyakorolták ezt – a többiek klubjaikban csak hírből hallottak erről.
Meglehet, a csapat ezúttal ezért mondott teljes csődöt. Azért, mert hiába a fiatal szabály, kevés, a labdarúgás minden szegmensében érett, tudatos labdarúgónk van 21 éves korban. Azok a játékosok ugyanis, akiknek nincs meg a fejében, a lábában a magabiztos tudás, egyszer-egyszer még képesek felülmúlni önmagukat, de többször egymást követően nem.
Újakat kipróbálni, nemzetközi rutinhoz juttatni csak ilyen meccseken tudja a kapitány a kiválasztottakat, de ha ha némelyiknél a stressz, a fáradtság alatt, vagy nem várt helyzetben a pályán a régi beidegződések ugrik be, óhatatlanul és tudat alatt visszahelyezkedik a saját komfortzónájába, az ez ezen a szinten már megengedhetetlen hibákat szül. Ha csak egy-két játékosnál is megtörténik, már ez a vége.
Csütörtök este ezért nem működhetett az edzői elképzelés, ezért nem alakult ki a védelem és a középpálya között semmiféle összhang, ennek következtében nem ment sem a labdakihozatal, sem pedig a csapat szintű védekezés. Tort ült a tanácstalanság – az olaszok, mint kés a vajban.
Az első félidőben leckét adtak a labdarúgásból az olaszok, gyors, agresszív, dinamikus játékosaikkal nagyon sok gondot okoztak nekünk, nem tudtuk felvenni velük a versenyt. A második félidőben kompaktabb volt a csapat, de összességében nagyon csalódott vagyok a mai teljesítményünk miatt, sokat kell tanulnunk ebből a találkozóból
– kesergett a mérkőzést követően Michael Boris szövetségi edző.
Fogjuk fel pozitívan a dolgot. A szövetségi kapitányunknak az volt a célja, hogy a német verés után kicsit visszarángassa a földre csapatát, úgy mestermunkát végzett. Akkora pofonba szaladtak bele, amire azért ritkán adódik példa, de a túl sok változtatás okán – végül is mikor tegye, ha nem egy felkészülési meccsen – a felelősség is az övé.
Viszont így tán sokkal szerényebben, nagyobb odafigyeléssel, bizonyítási vággyal állnak oda jövő kedden Törökországban a soros Európa-bajnoki selejtezőre. Annak a meccsnek az arcpirításon túl sokkal komolyabb tétje lesz.
