A Rangadó készített interjút a Vasas 32 éves csapatkapitányával, a nevével ellentétben magyar állampolgár Remili Mohameddel. A múlt hétvégén a Budapest Honvéd ellen Kispesten triplázló Remili amondó, nem olyan egyszerű mesterhármast szerezni az NB I-ben.
Bő tíz évet kellet várnom rá. Érdekes, meccsközben egyszer sem jutott eszembe. (…) Édesapám gyűjti a velem kapcsolatos ereklyéket, ez a labda is megy hozzá Jászberénybe
– mondja a Rangadónak Remili, aki hozzáteszi, azt nem mondaná, hogy élete meccsét játszotta volna. Esetében már korábban is szóba került a válogatottság, de a futballista tudja, 32 évesen nincs már esélye a behívóra.
Az edzőm, Michael Oenning megjegyezte, ha tíz évvel fiatalabb lennék, most azt mondaná: „hoppá-hoppá”. Őt kell megkérdezni, mire gondolt. (…) Még néhány mesterhármasra biztosan szükségem lenne, ha egyáltalán elég lenne.
Remili pontosan tudja, mi hiányzott az elmúlt években ahhoz, hogy felhúzhassa a válogatott mezt.
A kiegyensúlyozottság; hogy ne csak két-három jó meccsem legyen, hanem hétről-hétre stabilan hozzak egy szintet
– mondja az idei szezonban 11 bajnoki 4 gólt szerező játékos.
Aki járt már valaha olyan meccsen, ahol Remili is a pályán volt, tudja, elég sokszor megemlítik a támadó bőrszínét. Ez már egészen gyerekkora óta így van, azt mondja, tudja már kezelni.
Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor már folyton cigányoztak. Kezdetben nehezen értettem, miért bántanak, nem is nagyon tudtam feldolgozni, de még Jászberényben mondta az edzőm, hogy csak a jó játékosokat szidják. Később megtanultam kezelni, hogy kapok hideget-meleget a szurkolóktól. Most migránsoznak, de voltam én már cigány és a hosszabb hajam miatt indián is
