“Az edzőt rúgják ki, a játékosok meg menjenek el dolgozni és építsük fel futballunkat újra, amatőr alapon, merthogy az edzőt és a csapatot az eredményei minősítik” – kommentelték sokan a svájci meccs után (2-3) nem csak azok, akik zsigerből gyűlölik a “magyarfocit”. Mi másképp látjuk.
Kedd reggel újra csönd van
Azért, hogy reálisan tudjuk értékelni a Lettország-Magyarország (0-2) mérkőzést, több dologgal nem árt tisztában lenni. A mérkőzésteljesítmény mennyiségi fokmérője, maga az eredmény, míg minőségi fokmérője a mutatott játékkép. Miután csapatunk egy selejtező sorozat közbenső állomásán vesz részt, így még egy értékelési szempontot kell figyelembe vennünk, mégpedig a fejlődési trendeket.
Az “ellenszurkolói” felháborodás akkor lenne jogos, ha nincs eredmény, rossz a játék összképe és a fejlődési trend negatív irányt mutat. Így, a három együtt.
Ebből a megközelítésből az egytől ötig terjedő skálán gyors értékelésünk a svájci meccsről
- az eredmény: 2
- a mutatott játékkép: 4,5
- a fejlődési trend: pozitív.
lett meccsről így fest:
- az eredmény: 5
- a mutatott játékkép: 3,5
- a fejlődési trend: pozitív.
Nézzük a részleteket!
A mérkőzés előtti nyilatkozatában Strock kapitány elmondta:
Váltunk, mert jobbak vagyunk, ezért dominálni szeretnénk, így két csatárral játszunk.
Csapatunk a lett meccsen az eddigi játékfelfogásához híven, támadásnál, labdatartásra épülő, „kombinációs támadó játékot” , védekezésnél, labdavesztés után azonnali visszatámadást, illetve az ellenfél támadásépítésénél letámadást játszott.
Tettük, mindezt az eddigiekhez képest 4-4-2-es játékrendszerben, két tükörszélsővel (Gyurcsó, Dzsudzsák) és két támadóval (Szalai, Nikolics). Vagyis Storck csapatunk egyre jobban formálódó alapstílusán nem változtatott a lett meccsre, csak más játékrendszer adta hozzá a keretet.
Noha csak négy új ember került be a kezdőbe, csapatunk öt játékpozícióban (jobb-bal-középső hátvéd, balfedezet, center) változott a svájci meccshez képest. Ez meg is látszott az első félidei játékunkon, hiszen támadásszövésünk során többször összműködési zavar látszott a kapcsolódó játékosok között. Ez számos pontatlan, ütemtelen, „meg nem értett passzban” öltött testet. Nem ártott volna, ha a labdát fogadó játékos is ugyanazt gondolja, mint a labdát adó.
Kívülről nézve olybá tűnt, hogy a korán lőtt gólunk után, csapatunk kicsit belealudt a meccsbe. Letámadásainknál nem voltunk elég élesek, mindig ütemkéséssel értünk a labdaszerzés helyszínére, a lettek többször is ki tudtak jönni a szorításunkból, minek következtében három gólhelyzetet tudtak kialakítani a kapunk előtt. Ebből kettő, ajtó-ablak helyzet volt. Így kész csoda, hogy az első félidőt le tudtuk hozni 1-0—ás vezetéssel.
A második félidőre Nikolicsot Kleinheisler váltotta fel és visszaálltunk a korábbi meccseken jól működő 4-2-3-1-es játékrendszerre.
A lettek sokkal agresszívebben jöttek ki a második félidőre, minek következtében az 51. percben, megint sakk—matt helyzetet alakítottak ki kapunk előtt, amit szerencsére kihagytak.
A meccs élénkebb lett, nyílt játék alakult ki. A lettek egyenlíteni akartak, míg mi második gólunkkal eldönteni a meccset.
Csapatunk Kleinheisler segítségével fokozatosan átvette az irányítást, majd egy szöglet utáni gólunkkal (77. perc) biztossá tettük győzelmünket.
Nikoics vs Kleinheisler
A svájci vereséget követő elemzésünkben már jeleztük, hogy valahogy Nikolics nehezen alkalmazza azt a fajta játékstílust, amit válogatott csapatunk játszik. Most egy teljes félidőt kapott a bizonyításra, rengeteget mozgott, az első gólunkban elévülhetetlen az érdeme, de ennek ellenére látni kell, többször volt megjátszhatatlan, mint megjátszható. A svájcihoz hasonlóan a lettek ellen is akadt több olyan játék szituáció, amikor szabályosan elszaladt a labda elöl.
Ennek egyszerű az oka. Nikolics első sorban területre beinduló, kulcspasszra érkező, vagy kulcspasszt adó támadó. Főképp akkor tud a csapat hasznára lenni, ha a támadás végszakaszában az utolsó, vagy az utolsó előtti passzt kapja ő, illetve ő adja, mint ahogy hozta helyzetbe Gyurcsót.
Storck azért váltptt szünetben Kleinheislerre, mert egyrészt ő ezt jobban alkalmazza, másrészt stabilizálni szerette volna a csapatot.
Összegzés
A világbajnoki selejtezők első három mérkőzése után megállapíthatjuk, hogy Stock húzásai még mindig ülnek, azonban játékunk se Feröer , se Lettország ellen nem volt olyan meggyőző, mint az elmúlt fél évben a nálunk jóval nagyobb játékerőt képviselő Ausztria, Portugália, vagy éppen Svájc ellen..
Mondhatnánk azt, hogy gyengébb csapatok ellen nem megy nekünk a játék, de az Izland ellen nyújtott Eb-mecs második félidejében bemutattuk, hogy a precíz labdabirtoklás fenntartásával is tudjuk a nyomást úgy fokozni az ellenfél védelmén, hogy eközben a védekezésünk szilárdsága is megmarad.
Ha az eredményességben ez nem is mindig tetten érhető, de lassan és biztosan fejlődünk. A sportban a tudatosság, a türelem és a kitartás a három legfontosabb erények. És ez a lényeg. Ezért nem értünk egyet azokkal, akik kívülről, vagy sportágon belülről támadják a német edzőt.
