Az azért elképesztő, hogy egyetlen edző és csapatának játékstílusa mekkora hatással lehet egy-egy ország futballjára. Itt van ez a Pep Guardiola, aki megtanította a Barcelonát a tiki-takára. Mivel a spanyol válogatott gerincét a Barcelona játékosok adták, adják, így Vicente del Bosque edző is a katalánokéhoz hasonló játékstílusban verte végig Európát, majd a világot a “La Selecciónnal”.
Pep Guardiola 2013-nyarán fogadta el a Bayern München invitálását. Azt nem állítom, hogy a 2014-es világbajnoki diadalban már látható nyomai voltak müncheni munkásságának, de óhatatlan, hogy mivel a német válogatott a bajorok sztárjaira épül, így ma már egyre inkább beszélhetünk német tiki-takáról, mint spanyolról.
Persze lehet ezzel vitatkozni, de számomra az Eb-selejtezők D-csoportjának hétfő esti rangadója is azt bizonyítja, bizony a spanyol edző filozófiája, a labdatartásra, sok passzra épülő játéka óhatatlanul visszaköszön a német válogatott mérkőzésein.
Hogy mást ne mondjak felvetésem igazolásaként, Thomas Müller a 18. percben egy betörés után úgy szerezte meg a vezetést, hogy találatát húsz fölötti egy-két érintős német passz előzte meg a skót alapvonaltól, a kaputól mintegy 30 méteres távolságon belül.
Ha ez kevés lenne, lássuk a mérkőzés utáni statisztikát. A németek 773-szor passzoltak, ebből több, mint 90 százalékot, 712-t jó helyre. 68 százalékos labdabirtoklásukkal lényegében megfojtották a skótokat, akik mi másból, pontrúgásból tudtak eredményesek lenni, első góljuk ráadásul Neuer védése után Hummels melléről pattant a hálóba.
Ezt követően növelte újra az előnyt Müller a 34. percben, majd kiosztott İlkay Gündoğannak egy precíz gólpasszt is az 54.-ben. A glasgow-i összecsapáson kétszer is egyenlíteni tudtak a házigazda skótok, a találkozó mégsem róluk, sokkal inkább a Bayern München valamennyi német gólban szerepet vállaló támadójáról és csoportot immár 19 ponttal vezető német válogatottról szólt.
