Óriási várakozás előzte meg a 2014-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzését, a Brazília-Horvátország találkozót. Még a kezdő sípszó előtt az volt az általános vélekedés, hogy a torna házigazdái majd simán elverik a horvátokat, ha pedig mégsem menne olyan könnyen a dolog, ekkor jön Neymar és mindent elrendez. Ez félig be is jött, mivel a Barcelona játékosa duplájával elévülhetetlen érdemeket szerzett a brazilok 3-1-es sikerében. Az emberben azonban maradt némi hiányérzet a meccset követően.
A focivébé egy ünnep. Az az esemény, amit négyévente rendeznek meg a legjobb csapatok részvételével. Amikor a világsztárok egy hónapig kényeztetnek minket a játékukkal. Amikor abban bízunk, hogy majd a brazilok szambáznak, az olaszok bekkelnek, a spanyolok tiki-takáznak. Amikor az ember szurkolni kezd Hondurasnak vagy épp Costa Ricának. És amikor várjuk a pillanatot, hogy elsüthessük a szakállas viccet a 22 játékosról meg a németekről.
Ehhez képest csütörtökön már megdőlt valamennyire a dolog, mivel a Selecao játékosai nem táncoltatták a fülükön a labdát. Sőt, tulajdonképpen pár fellángolást leszámítva nem nyújtottak semmi maradandót. „Csak” megnyerték a meccset. De azt is hogyan: egy sokak által jogtalannak vélt büntetővel.
Nisimura Juicsi hajthatatlan volt, megadta a büntetőt
Fotó: Europress Fotóügynökség
Természetesen a nagy többség csalódott: becsapva érzi magát, csalást emleget, „hülyebírózik” és a játékvezetőt segítő videobíró szót ismételgeti szüntelen. Ha pedig szóba kerül a nyitómeccs, akkor lemondva legyint, hogy nem is olyan erősek a brazilok. Minket átvertek – gondolhatják.
Pedig nem történt más, mint az, hogy Brazília hosszú idő után lejátszott első tétmérkőzésén döcögött a szekér, a mindenkire veszélyes horvátok pedig kis híján kihasználták ezt. Aztán jött egy vitatott játékvezetői ítélet, ami tulajdonképpen mindent eldöntött. Végeredmény: van egy győztes, egy szimpatikus vesztes és rengeteg csalódott szurkoló.
Tény és való, Nisimura Juicsi nem vezette túl jól a mérkőzést. A Fred által kiharcolt büntetőt olyan szituáció előzte meg, amiből minden mérkőzésen látunk nem egyet és nem is kettőt. Hogy a videobíró lenne-e a megoldás? Ki tudja. Ennek a konkrét szituációnak a megítélésén biztosan sokat segített volna. Azt viszont hozzá kell tenni: nem biztos, hogy szeretnénk, ha minden hasonló szituációt a felvételek visszanézése követne. Megkockáztatom, az sem tenne jót a labdarúgásnak, ha a folyamat felgyorsítása érdekében a játékvezetők feje felett születne meg egy-egy ilyen kaliberű döntés, mert akkor maradna pár bábnak használt figura, aki síppal a kezében nézheti testközelből a meccset.
A hiba nemcsak a játékba, de a játékvezetésbe is bele van kódolva. Lehetne rajta változtatni, persze, de annyira összetett a dolog, hogy nem fog menni egyik napról a másikra, és még így sincs kizárva annak a lehetősége, hogy délutáni videoszakkör legyen a dologból. Szóval egy ideig marad nekünk a „hülyebírózás”.
Na meg a meccsnézés. Mert vannak még jó mérkőzések, nem is kevés. Csak nem mindig a legjobban várt meccseken és nem mindig a legjobb csapatoktól.
Ez a csúf igazság.
