Foci

Pintér Attila a bosnyákoktól tanulhatna

magyar válogatott (magyar válogatott)
magyar válogatott (magyar válogatott)

Miben más és miben hasonlít Bosznia-Hercegovina labdarúgó-válogatottja a miénkhez? Huszonkét éve még nem is létezett az ország, idén pedig már ott lesz a brazíliai világbajnokságon. Mi nagy futballtörténelemmel rendelkezünk, mostanában azonban még a gólszerzés is nehezen megy a nemzeti csapatnak.

A magyar válogatott a románok és a hollandok elleni zakó után, Pintér Attila az újonnan kinevezett szövetségi kapitány irányításával is rögtön kikapjott (1-2) a világranglista 64. helyén álló finnektől. Mindezt hazai környezetben, a győri ETO-parkban.

Talán nem a legjobbkor jön a bosnyákok és a magyarok közti összehasonlítás – szerdán ők is beleszaladtak egy kellemetlen vereségbe hazai pályán Egyiptomtól -, ugyanakkor mégis szembetűnő, hogy Safet Susic irányításával egy szinte teljesen „sztártalan” alakulat kvalifikálhatta magát  a világbajnokságra. A miénk is ilyen.

Mondanak-e bármit is valakinek azok a nevek, hogy Sejad Salihovic, Senijad Ibricic, vagy épp Asmir Begovic? Valószínűleg nem, márpedig Edin Dzeko és Miralem Pjanic után ők a legismertebb játékosok a bosnyák válogatottban. Ha megfigyeljük, itt máris találunk egy hasonlóságot, hiszen ha egy külföldi laikust megkérdezünk, hogy beszéljen pár szót a magyar fociválogatottról, Gera és Dzsudzsák neve mellett talán nem sokan jöhetnének szóba.

Dzeko is sokat hozzátett a vb-szerepléshez
Fotó: Europress fotóügynökség

A bosnyák nemzeti gárdában mindössze a cserekapus, Asmir Avdukic futballozik hazája bajnokságában, a többiek mind légióskodnak. De ácsi! Amíg Dzeko a Manchester Cityt és Pjanic az AS Rómát, addig például Zvejdan Misimovic – aki pályafutása során 79 válogatott meccsén 25-ször talált az ellenfelek kapujába – és ezzel a válogatott egyik legeredményesebbje – a kínai bajnokság negyedik helyezettjét, a Guizhou Renhe egyesületét erősíti. S nem ő az egyetlen, többen Törökországban vagy épp Ausztriában futballoznak.

Csapatként jók a bosnyákok, és ezt bebizonyították a selejtezősorozatban is.

Mikor anno 2010-ben Susic átvette a válogatott irányítását, elmondta, hogy bár többször is megkeresték őt a szövetségtől, most a legjobb a “csillagok állása” és nagyon köszöni a lehetőséget. Első nyolc meccsén hatot elvesztett Bosznia-Hercegovina, sokan a leváltását követelték. Nálunk akkor Egervári Sándor váltotta Erwin Koemant.

Aztán beindult valami Boszniában, ami itt, Magyarországon, azóta sem akar. A 2012-es Európa-bajnokságra csak pótselejtezőt követően nem jutottak ki, a portugálok 2-0-s összesítéssel búcsúztatták riválisukat. Már ekkor látszott, hogy itt valami készül, nem adták fel.

Nem került ugyan könnyű vb-selejtezőcsoportba a bosnyák különítmény, a szlovákok és a görögök nagyjából hasonló erőt képviseltek, mint a mi csoportunkban Románia. Nyílván azt senki nem várta el tőlünk, hogy a hollandokat kenterbe verjük, de visszagondolva, ha két Románia lett volna a csoportunkban Hollandia helyett, akkor sem lett volna sok esélyünk a továbbjutásra.

Visszatérve a bosnyákokhoz, lenyűgöző játékkal és odaadással jöttek sorra a győzelmek, s miután az utolsó fordulóban felülmúlták Litvániát, csoportelsőként váltottak repülőjegyet Brazíliába.

Így örültek a bosnyák szurkolók, hogy a válogatott Brazíliában folytathatja
Fotó: Europress fotóügynökség

A magyar csapatnak sajnos ez nem adatott meg, a harmadik helyen zártunk. Az elmúlt évekhez mérten már ez is fejlődés. Egyelőre azonban félő belegondolni, hogyha a hatosunkban szereplő finnektől most egy barátságos mérkőzésen kikaptunk, akkor mi lesz majd a náluk jóval erősebb Románia és Görögország ellen. Persze, addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Bosznia-Hercegovinában sosem volt elvárás a vb-cím, vagy egyáltalán a kijutás a viadalra. Nálunk azonban egyre inkább erősödik a közfelháborodás azt illetően, hogy immár évtizedek óta nem vagyunk ott egy komolyabb világversenyen sem.

A statisztikák nem mellettünk szólnak, hisz a brazíliai világbajnokság 32 résztvevőjéből 24 négy éve is ott volt a világbajnokságon. A maradék nyolc együttesből a bosnyákok még nem vettek részt a világversenyen, Kolumbia pedig legutóbb 1998-ban kvalifikált. Mi 1986-ban, Mexikóban jelentünk meg legutoljára.

Zárjuk azonban optimistán az eszmefuttatást: Boszniának tulajdonképpen három év leforgása alatt sikerült megvalósítania az elképzelhetetlent. Türelemmel, kitartással, összefogással, szervezett játékkal. Ők is vereséggel (vereségekkel kezdtek), épp, mint Pintér válogatottja…

Ajánlott videó

Olvasói sztorik