Ricardo Moniz hosszú idő után az első edző, aki a Fradi történelmi hagyományainak megfelelő, minden körülmények közti támadófocit visszahozta az Üllői útra (pardon, most épp a Puskásba). A tradíciók visszaállítása a munkáltató, a klubvezetés elvárása, a munkavállaló, az edző ennek akar megfelelni és ez mindkét fél részéről megsüvegelendő.
A szurkoló nem hülye, ezt látja, ezt értékeli. Azt is értékeli, hogy a holland edzőből árad a szenvedély. Árad belőle a munkába vetett hit. Mind edzésen, mind pedig mérkőzés körülmények között. Ezért skandálják a nevét egy-egy győztes meccs után és ezért toleránsabbak kudarc esetén.
Ricardo Moniz szívvel-lélekkel irányítja a Fradit
Fotó: MTI
Moniznak nincs egyszerű dolga. Magyarországon évtizedek ótanem a stílus és a sikerorientáltság, sokkal inkább az állásféltő kudarckerülés az edzők többségénél az alapvetés. Ennek nem is lehetett más a végkimenetele, mint a tudatos támadásvezetések teljes feladása, elfelejtése. A magyar labdarúgó szakma oly régen lemondott erről, hogy már nem is képes szinte egyetlen csapatot sem felmutatni, amely nem az alapvetően védekező mentalitást feltételező 4-2-3-1 es felállást (holott lehetne ez támadó is…) favorizálná.
A többségi felfogás szerint a középpályán történő relatív céltalan labdagyömöszölést (szakzsargonban pozíciós játék folyik a pályán…) követően mindkét fél az ellenfél hibáira apellál, majd a labdavesztéseket követő gyors 2-3 fővel történő kontrákra, netán pontrúgásokra. A játékosok a hibák után ezért tördelik azonnal játékot, ezért a nemzetközi szinthez képest dupla mennyiségű szabálytalanság, ezért a gyakran megállított, élvezhetetlen futball.
Egyszerűbb ugyanis az ellenfél játékát elrontani, mint építkezni. A Fradi ellenfelei mind ezt teszik – a zöld-fehér hibákra várnak és azt próbálják kihasználni. Ez hol sikerül, hol nem – a hétvégén a Szombathelynek speciel nagyon is.
Moniz ezzel szemben nem spekulál. Megy előre. Anno Henk Ten Cate is erre, területvédekezéses letámadásra, labdaszerzésre és az azt követő labdabirtokláson alapuló tudatos támadásvezetésre tanította az MTK-t. A magyar labdarúgó szakma távozása után „körberöhögte” a 2. helye miatt (…), holott azóta sem folyt sehol olyan tudatos, nemzetközi színvonalú szakmai munka Magyarországon. Mellékszál, de egy akkor 28 éves, a válogatottban alapembernek számító játékos úgy emlékszik vissza arra az időszakra, mint akinek „fényt gyújtottak az alagút végén”.
Henk Ten Cate olyan, gyerekkorban kötelezően elsajátítandó alapvetésekre, általános hibákra hívta fel a figyelmét, amit a magyar edzőktől az addigi 20 éves pályafutása alatt még sosem hallott – úgymint, ne azt nézd milyen lábas a társad, hanem mindig arra a lábára passzolj, ahol üres területre tudja átvenni, ahonnan nem érkezik védő…
Henk Ten Cate munkája még a napi napig érződik az MTK-n
Fotó: AFP
Várszegi Gábor nyilván azóta is sajnálja, hogy gazdaságilag nem érte meg itt tartani azt az edzőt, aki megalapozhatta volna az MTK és a magyar labdarúgás jelenét, akitől ha nyitott lenne a magyar labdarúgó szakma, úgy bőséggel tanulhatott volna. De nem az… Sajnos csak egy évet volt a Hungária körúton, viszont a stílus amit ott hagyott, az a mai napig tetten érhető a csapaton.
Most Moniztól is lehetne példát venni. Eredménytől függetlenül. A klub és játék filozófia, a játékstílus ugyanis nem eredményköteles. Attól, hogy a Fradinál Moniz minőségi munkát végez, egyelőre még nem egyenes következmény az eredményesség. Annak, hogy pillanatnyilag 5. helyen tanyázik a csapat és a jó kezdést követően hullámvasúton ül éppen semmi köze nincs az alakulóban lévő, szép lassan a történelmi hagyományokra emlékeztető Fradi stílushoz.
A Fradi visszaesése ezért két problémakörre vezethető vissza. Szakmaira – a játékosok új stílust tanulnak – és anyagira, vagy az azt markánsan befolyásoló közösségépítői, morális gócpontokra.
A Fradi stílust nem hordozzák magukban sem a magyar, sem a külföldi kerettagok. Tanulják épp. Ez a folyamat kódolja a hibalehetőséget a mérkőzéseken. A csapat pillanatnyi állapotától és az ellenféltől függően hol több, hol kevesebb van belőle.Moniz keresi a vezéregyéniséget és azokat a hármas-négyes kapcsolatokat a pályán, amelyek jól működnek meccshelyzetben is. nagyon leegyszerűsítve ez volna a szakmai.
A pénzügyi, a morális a nagyobb feszültség forrás mostanság. „Szerdán azt írtuk: Gáz van a Fradinál: Moniz elmegy vagy elküldik”. Kérdés mikor? A gond persze nem ott van, hogy a klubelnök Kubatov Gábor vélt vagy valós sérelmeket egymás fejéhez vágva hangosan vitázik az edzővel – és viszont. Ilyen előfordul. Előremutatóbb az őszinte, férfias vita, mint a susmus, a hallgatás utáni elmérgesedett viszony. Egyikből lehet kiút, további együttműködés, a másikból nem.
A fizetések különbsége és akadozása miatti feszültségre már sokkalta nehezebb megoldó képletet találni. A zuhanyhíradó szerint a holland kettőből hozott kispados Tuyp fizetése háromszorosa mondjuk Bödéének. És ilyen példa még van egy kettő. A hasonló eltérések ma már komoly feszültséget okoznak az öltözőben, nem beszélve arról, hogy a klub gyorsan felduzzadó költségvetésének előteremtése, a folyamatos likviditás fenntartása is jelentős gondot okoz. Márpedig ehhez sem Moniz, sem a légiósok nincsenek hozzászokva.
Gáz van a Fradinál, ez jól látható. De az is, hogy a Fradi jó úton jár.
