Lecsengett a spanyol bajnokság 2010-11-es szezonja, a kétszeres címvédő Barcelona tulajdonképpen nagyon simán húzta be története során 21-szer a pontvadászatot. A második helyen az ősi rivális Real Madrid ért oda, a már José Mourinho irányította gárdának be kellett érnie a Spanyol Kupával.
A Bajnokok Ligájába még a Valencia kvalifikálta magát egyenes úton, míg a Villarreal a selejtezőkből próbálhatja felverekedni magát a főtáblára.
Az Európa Ligába a Sevilla, az Athletic Bilbao és az Atlético Madrid juthat be – érdekesség, hogy ez a három csapat egyaránt 58 ponttal zárta az idényt.
A Deportivo La Coruna, a Hércules és az Almería drukkerei morzsolhattak el könnycseppeket a végelszámolásnál, ugyanis ez a három gárda intett búcsút az élvonalnak.
A Sport24 az angol és az olasz pontvadászat után megpróbálja összeállítani a spanyol bajnokság álomcsapatát is.
KAPUS
Diego López – Kicsit gondban voltunk a hálóőr megválasztásával, végül a Villarreal kapuvédőjére, Diego Lópezre esett a voksunk. A Sárga Tengeralattjáró portása ugyan kapott 44 gólt 38 mérkőzés alatt, azt azonban nem árt figyelembe venni, hogy az élbolyban végző csapatok közül messze neki kellett a legtöbb védést bemutatnia, 261-et. Adalékként a Zamora-díjas Victor Valdés, valamint Iker Casillas együttesen 286-szor hárított.
VÉDŐK
Dani Alves – Keresve sem találni a Barcelona braziljánál jobb embert a védelem jobb szélére. Ez a szezonja kiugróra sikerült, Pep Guardiola legénységének egyik kulcsfigurája volt. Nem elég, hogy a védekezésből kivette a részét, előre játékban is kimagaslót nyújtott, két gólja mellé tizenöt gólpasszt is kiosztott a neki jutott 35 meccsen.
Pepe – Minden csapatba kell egy pokróckemény középső védő, miért lenne ez másképp a spanyol bajnoki álomcsapattal? A portugálnak jót tett Ricardo Carvalho és Mourinho érkezése, ebben a szezonban nem lehetett panasz a játékára, illetve a fejét sem vesztette el egyszer sem.
Gerard Piqué – Nagy szerepe van abban, hogy a Barcelona csak 21 gólt kapott az egész szezonban, ráadásul a szinte egész szezonban sérült Carles Puyol helyett kellett irányítani a bajnokcsapat védelmét – maradéktalanul sikerült neki.
Marcelo – A brazil mindenképpen érdekes figura, láttunk már tőle fantasztikus megoldásokat, és óriási hibákat is. A mostani idényben ugyanakkor kiegyenlített teljesítményt nyújtott, Mourinho taktikája nagyon feküdt neki, Cristiano Ronaldóval pedig remekül érezték egymást.
Középpályások
Mesut Özil – A fiatal török középpályáson a fáradtság jelei mutatkoztak a szezon végén, ugyanakkor a szezon nagy részében remekül teljesített. Mindössze 22 éves, de képes állandósítani jó formáját, a fejlődése eddig töretlen. Hat gólja mellé 17 gólpasszt is kiosztott.
Xavi – A Barcelona esze, nincs olyan támadás, amikor a labda ne érintené a lábát. A neve mellett „csak” három gól és hét assziszt szerepel, azonban a gránátvörös-kék gárda kétség kívül legfontosabb láncszeme.
Andrés Iniesta – Xavi állandó tettestársa úgy kezdhetett neki a szezonnak, hogy tavaly az ő gólja döntötte el a dél-afrikai világbajnokság fináléját. Ez is meg is látszott idei játékán, felszabadult volt, precíz passzai pedig élményszámba mentek.
Csatárok
Lionel Messi – A világ jelenleg egyik, ha nem a legjobb játékosa. Elképesztő munkabírása van, az összes sorozatot figyelembe véve alig volt meccs a szezonban, amin nem küldte be őt Pep Guardiola. Míg csapattársait számos kritika érte színészkedésükért, addig az argentin zokszó nélkül tűrte, hogy olykor szétforgácsolták a lábát. Támadó létére nem ódzkodik visszalépni a labdáért. Lőtt 31 gólt, de ha kell, lepasszolja a labdát, erre utal 18 gólpassza is – még mindig csak 23 esztendős.
Sergio Agüero – Az Atlético Madrid hullámvasutazott rendesen a szezonban, végül pedig csak a hetedik helyre értek oda a Matracosok – ez azonban nem az argentinon múlt, aki 20 gólt szerzett, ebből ráadásul csak egy volt büntető. Ha a világbajnokság legjobbjának választott Forlán nem lett volna olyan csapnivaló az idény során, mint amilyen volt, sokkal többre vihetette volna a fővárosi csapat.
Cristiano Ronaldo – Olyan mint Messi, körülbelül csak ide kéne írni a nevét, magyarázni felesleges, annyira egyértelmű a jelenléte. Azért írunk róla pár sort, 34 mérkőzésen 40-szer tudott eredményes lenni, ezzel spanyol gólkirály, valamint rekorder lett – a korábbi csúcs 38 volt. Tíz assziszt is a neve mellé került, elég szép teljesítmény ahhoz képest, hogy saját bevallása szerint nem feküdt neki honfitársa taktikája – mi lett volna, ha tetszik neki?
Vezetőedző
Pep Guardiola – A Barcelona taktikája ellen nem sokan tudtak mit kezdeni ebben a szezonban, 30 győzelem mellé csak hat döntetlen és két vereség csúszott be. Ez már a harmadik elsőség volt zsinórban, a csapat jelenlegi formáját elnézve pedig kérdés, hogy mikor szakad meg ez a bámulatos sorozat, ami nem csak Spanyolországban, de az európai kupaporondon is eredményes.
A szezon felfedezettje
Antoine Griezmann – A francia utánpótlás középpályás karrierje kicsit nehézkesen indult a Real Sociedadnál még 2009-ben, ám mára már ebből semmit sem látni rajta. Az élvonalba feljutó csapata egyik legjobbja volt a mindössze 20 esztendős labdarúgó, fiatal kora ellenére is 37 meccsen játszott, ezek közül ráadásul csak háromszor állt be csereként. Hét gólt lőtt és adott egy gólpasszt.
A szezon legemlékezetesebb pillanata
Talán nem vártak még spanyol bajnokit annyira, mint a 2010. november 29-én esedékes El Clásicót, amikor a Barcelona és az újjáalakuló Real Madrid először mérte össze az erejét. Sokan vélték úgy, hogy a katalánok sikerszériája ebben a szezonban szakadhat meg, a Guardiola-legénység azonban elképesztően magabiztos 5-0-al hűtötte le a kedélyeket és jelezte, az idény végén is behúzná a bajnokságot. A Real Madrid ettől kezdve csak a Barca nyomában kullogott, egyszer sem tudta befogni már a riválist.
Magyar szemmel
Két honfitársunk volt érdekelt a Priméra División küzdelmei során, Vadócz Krisztián az Osasuna, Pintér Ádám a Zaragozában mutathatta meg mit tud. Ugyan rezgett a léc, az utolsó fordulót követően mind a két együttes a vonal fölött végzett, azaz sikerült elkerülni a kiesést.
A magyar válogatott középpályás a pamplonai együttesben 31 meccsen lépett pályára, de csak tizenkétszer kezdőként, pedig játéka alapján sokkal többet érdemelt volna. Három gólt szerzett és kiosztott egy gólpasszt.
A Zaragoza védőként és középpályásként is bevethető fiatalja kilencszer játszott, ezek közül négy találkozón kezdett. Két sárgát és egy pirosat gyűjtött be.
