Sport

„A lányom megbízott benne” – szülei és két kislánya gyászolja a felgyújtott olimpikont

Matthias Hangst / Getty Images
Rebecca Cheptegei (Uganda) vezeti a mezőnyt a női maratonfutásban a Budapest 2023 atlétikai világbajnokság nyolcadik napján, 2023. augusztus 26-án Budapesten.
Matthias Hangst / Getty Images
Rebecca Cheptegei (Uganda) vezeti a mezőnyt a női maratonfutásban a Budapest 2023 atlétikai világbajnokság nyolcadik napján, 2023. augusztus 26-án Budapesten.

Négy nappal azután, hogy egy barátja leöntötte benzinnel és meggyújtotta, elhunyt Rebecca Cheptegei olimpikon maratonfutó.

Az önmagában is nyugtalanító támadás a nők elleni erőszak miatt növekvő felháborodás közepette történt Kenyában. Világszerte készültek beszámolók hasonló támadásokról, de Afrikában nagyon megugrott ezeknek a száma, a kontinensen 2016 óta legalább 500 nőt és lányt gyilkoltak meg.

Az a megdöbbentő tény, hogy csak 2024 első hónapjában legalább 10 nőt öltek meg, felerősíti az amúgy is aggasztó tendenciát. Minden egyes veszteség élesen jelzi a rendszerszintű problémákat, amelyeket igyekszünk felszámolni

– mondta Mary Njeri, a nemi alapú erőszak elemzője még februárban az UN Womennek.

Cheptegei Cheminyben nőtt fel, vagyis Uganda keleti részén. Arról nem sokat tudunk, hogyan ismerkedett meg az atlétika alapjaival, de viszonylag későn, 19 éves korában vett részt az első profi versenyén. Ekkor még terepfutóként versenyzett, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség adatai szerint pedig 2010-ben érte el első jelentős eredményét, amikor 1500 méteren világbajnoki 15. lett  4:20.49-es idővel.

Innentől aztán nem volt megállás, 800, 1500 és 10 000 méteren is versenyzett abban az évben, sőt maratoni és félmaratoni távokat is futni kezdett 2011-től. Számos versenyen elindult, és bár időnként egy-egy félmaratonon elsőként ért célba, a legjobbak között elmaradt az átütő siker. 2016-tól már csak évente 1-2 megmérettetést vállalt, ezekre összpontosított, a legnagyobb sikerét 2021-ben, 30 éves korában aratta, amikor megnyerte a Chiang Mai-i hegyi- és túraútvonal-világbajnokságot. Utolsó versenye a párizsi olimpia volt, a női maratonfutók versenyében 44. helyen zárt.

Vesztére Cheptegei nem Ugandában él már hosszú évek óta, hanem Kenyában, ahol sokkal modernebb körülmények között készülhetett. Itt ismerkedett meg Dickson Ndiema Marangachhal, akit a legtöbb beszámoló Cheptegei partnereként említett. A helyzet azonban ennél komplikáltabb.

Szeretném kijelenteni, hogy a lányom férjnél van. A férje Ugandában tartózkodik. Marangach egy barátja volt, akivel Kenyában találkoztak, és a lányom megbízott benne

– idézte Joseph Cheptegeit a The Standard.

A Rebecca Cheptegeit ért támadás után az első beszámolók mégis a párjaként mutatták be a férfit. Az eset hátterében az áll, hogy kezdetben barátokként találkozgattak egymással, de a megromlott viszonyt követően a későbbi támadó magáénak akarta tudni az ugandai nő telkét. „Kíváncsi vagyok, miért akarta elvenni a lányom dolgait” – mondta Joseph Cheptegei a The Starnak.

Bárki is volt Dickson Ndiema Marangach Rebecca Cheptegei számára eredetileg, szeptember elsején a gyilkosává vált.

A telekről folyó vita kérdése elmérgesedett, a férfi pedig megbocsáthatatlan tettre szánta el magát. A vasárnapi istentiszteletről hazaérkező Rebecca Cheptegeit a feldühödött Ndiema várta, aki hangos vitába szállt a nővel. Azt nem lehet tudni, eredetileg mi volt a célja, ha támadni akart, miért kiabált vele az utcán előtte, de egy biztos: a kezében volt már egy kanna benzin.

Vasárnap délután öt liter benzinnel felfegyverkezve belopózott a birtokra, és elrejtőzött egy baromfiólban

– mondta a gyászoló apa a The Standardnak.

Marangach dühében lelocsolta benzinnel a nőt, majd felgyújtotta. A hangos vitára felfigyeltek a szomszédok, akik a jajveszékelésre azonnal Cheptegei segítségére siettek. Sajnos későn jött a segítség, az olimpikon testének egyes beszámolók szerint 75, míg más adatok alapján 80 százaléka megégett, az orvosok pedig nem tudták megmenteni az életét. Cheptegeinek két kislánya van, akik 9 és 11 évesek. A The Standard cikke szerint ők még a nagymamájukkal várták a kedvező híreket. Ma már tudjuk, sajnos hiába.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik