„Az olimpia egyben lehetőség volt a gyűlölködők számára, akik ilyen alkalmakkor a legrosszabbat ontják magukból, és azokat, akik nem szereztek érmet, támadják és kigúnyolják. pedig ezek a sportolók az elmúlt éveket annak szentelték, hogy mindent alárendeltek az olimpiának és szerették volna beteljesíteni álmaikat. És persze a szurkolók elvárásait azáltal, hogy a lehető legjobb eredményeket és dobogós helyezéseket szereznek” – írta.
„Ez volt a negyedik olimpiám, és szégyellem, hogy a London óta eltelt 12 év alatt mi, olimpikonok, edzők, sportegyesületek semmin sem tudtunk változtatni ebben az ügyben.”
Fajdek a Sportowe Faktynak adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy az ilyen gyűlölet nagy károkat okozhat a lengyel sportban.
„Sajnos a „rajongók”” ilyen magatartása nagyon elbátortalaníthatja a fiatal sportolókat, akik nem mindig kapnak támogatást otthon vagy a barátok körében. Enélkül nehéz megbirkózni a feladattal, és egy ilyen helyzetben természetes lépés lehet a sportolás feladása. Hiszen senki sem akarja, hogy állandóan a nyilvánosság előtt csúfolják, amiért nem világbajnok. Nagyon szomorú” – érvelt.
Szerinte sok olyan sportoló van Lengyelországban, aki éppen ezen viselkedés miatt véget vethet pályafutásának.
Az lesz a vége, hogy néhány év múlva már nem lesz senki, aki olimpiára menjen
– jósolta.
A lapnak Magdalena Malinowska sportpszichológus úgy fogalmazott, jó, hogy az idősebb sportolók felvetik ezt a kérdést, és aggódnak fiatalabb kollégáikért. Ez annak a jele, hogy a mentális oldalon való munkavégzést már korai életkortól kötelezővé kell tenni.
A gyűlöletről beszélni mindenképpen nevelő hatású. Érdemes beszélni róla, hogy hátha egy kanapéhuszár kétszer is meggondolja, mielőtt leül a számítógéphez
– mondta.