Hány éve dolgozik Tatabányán úszóedzőként?
Itt születtem, itt úsztam gyerekkoromtól 11 éven át, eget rengető eredményekről nem tudok beszámolni, majd rögtön utána itt lettem edző. Ennek közel harminc éve. Szóval összességében bő negyven éve itt lakom a tatabányai Gyémánt Fürdőben.
Hány gyereket tanított meg úszni ezalatt a harminc év alatt?
Óóó! Mivel a kötelező iskolai úszásoktatás is az én feladatom, több ezret. A Covid alatt megszámoltam, abban az évben 33 osztályom volt egyszerre.
És ha leszűkítjük az igazolt versenyzők számára?
Úgyis nagyon sok. Az nyilván nem több ezer, de biztos, hogy közelebb van az ezerhez, mint az egy-kétszázhoz.
Akadt már olyan kvalitású úszója, mint a 15 éves Jackl Vivien, aki a hazai és a nemzetközi felnőtt mezőnybe is berobbant, amikor az áprilisi országos bajnokságon, 400 vegyesen 4:34,96-ös világranglista 5. időt repesztett?
Ilyen képességekkel megáldott soha.
Ezért sem ismeri a közvélemény a nevét, de tán még a szakmából sem mindenki. Az edzők szélesebb körű ismertsége és elismertsége mennyiben múlik a szerencsén?
Úszásban az átlagosnál is több kell belőle, mert egyrészt rendkívül fiatal korban kell elkezdeni a kiválasztást, amihez 4-6 éves korban fel kell ismerni a kvalitást. A szülők meg szoktak döbbenni, amikor a harmadikos-negyedikes gyereküket nagyon ügyesnek, versenysportra alkalmasnak gondolom, mégis azt mondom: „Drága anyuka, lehet, kicsit el vannak késve”. Vivit négy és fél évesen tanítottam meg úszni, és 1-2 hónap után jeleztem a szüleinek, hogy jó lenne, ha rendszeresebben járhatna. A mai napig én vagyok az edzője és valljuk meg, a csillagok kivételes együttállása, ha egy nevelőedző a még jóformán járni alig tudó kiválasztottját végig kísérheti a felnőtt sport első komoly sikeréig.
Mit néz a gyereken, miből látszik már az első alkalmak során, hogy versenysportra, vagy csak tömegsportra lesz alkalmas?
Már az sokat elárul, ahogy a vízhez viszonyul, bejön a medencébe; fél vagy nem fél? Aztán; milyen a vízfekvése? Van, aki egyből felfekszik a víz felszínére és nyugodtan lebeg rajta, másnál 4-5, de akár jelentősen több alkalom kell, hónapok mennek el azzal, hogy ellazuljon, rám bízza magát.
Jackl Vivien 4,5 évesen hogy viszonyult a vízhez?
Tudni kell, nálam az úszástudás mást jelent, mint ahogy a szülők többsége gondolja. Sokan, ha a tanmedencében már kézzel-lábbal kapál, ezzel halad, és még hellyel-közzel levegőt is vesz a gyereke, már azt hiszik, megtanult úszni. Mondjuk nincs igazuk, mert ott a mély víz, ami egy külön üzem. Még azok a gyerekek is, akik a tanmedencében simán átússzák a tíz métert, gyakran be sem mernek menni az ötvenesbe. Utóbbi Vivi esetében is igaz volt. Ugyan rendkívül hamar elérte azt a szintet, amikor a kismedencéből átkerült a mély vízbe, de ott eleinte megmakacsolta magát. Előfordult, hogy egyik végén beugrott, a másikon kimászott és konkrétan elkezdett szaladni, mi pedig a medence túlpartján álló édesanyjával két oldalról kergettük, próbáltuk bekeríteni. Miután sikerült megfogni, megint csak állt a lépcsőn, és azt hajtogatta: „Ide biztosan nem megyek be”. Aztán beleszokott.
Mi szúrt szemet elsőre, mi különböztette meg a többi gyerektől?
A hihetetlen vízfekvése. Gyakorlatilag lebeg a víz tetején, nem nagyon tud lesüllyedni.
Egerszegi Krisztináról járta az a pletyka, hogy fejes után úgy dobta fel a víz a felszínre, mintha a Holt-tengerbe ugrott volna bele.
Jó a hasonlat. De mondjuk,
ha egymás mellé tennéd Vivi és Michael Phelps fotóját, ott is látnál hasonlóságot, hosszú a felsőtestük, és arányaiban rövidebbek a lábaik.
Úszáshoz előnyös ez az alkat, mert a víz felszínére a tüdődben lévő oxigén emel fel, míg a legnagyobb izomtömeget hordozó csípőcsont alatti testrészeink, a far és a lábizmok a „nehezékek”. Vivinek ennek köszönhetően is remek a vízfekvése, ennél fogva tanulta meg rendkívül hamar, és szabályosan mind a négy úszásnemet. Még a pillangó sem okozott neki túl nagy problémát.
A magyar úszóiskola általában feladórendszerben működik. Van, aki kismedencében oktat. A következő szinten már másik edző szoktatja mély vízhez a gyereket. A következőn újabb és újabb szakember foglalkozik a 8-10, a 11-14 évesekkel, majd a felnőttekkel, akik sok esetben nem is felnőttek, csak rendkívül tehetséges ifjúsági sportolók még. Az mennyiben előny, vagy éppenséggel hátrány, hogy 11 éve oktatja Vivient?
Kifejezetten szerencsésnek tartom, hogy itt Tatabányán éveken át ketten vittük az úszásoktatást a volt edzőmmel, és emellett tartottunk edzéseket korosztályos és versenyzői csoportoknak is. Így azok a gyerekek és szülők, akik az úszásoktatásnál többet vállaltak és elkezdtek rendszeresen edzésre járni, nem totál idegen edzőhöz kerültek. Vivivel is így alakult a kapcsolatunk, és nagyon hamar elkezdtük az idősebbek között versenyeztetni.
Mennyire fontos, hogy rögtön az első alkalomtól kezdve a létező legtökéletesebb technikát tanulja meg az úszó?
Aki helyből jó technikát tanul, az nyilván előnyt élvez azzal a sportolóval szemben, akivel előbb töröltetni kell a rossz beidegződéseket és csak aztán lehet rákanyarodni a megfelelő stílus oktatására. Sokakkal ellentétben nálam mellúszással kezdenek a gyerekek. Lehet, hogy ezzel számos kollégám – akik gyors- vagy hátúszást tanítanak eleinte – vitatkozna, mégis, a tapasztalatom szerint, aki elsőre és jól sajátítja el a mell láb-, és kéztechnikáját, a két végtag összhangját, annak sokkal könnyebb más úszásnemet megtanulni.
Ezek szerint Vivi nagyjából ötéves lehetett, amikor az első, már edzésnek nevezhető foglalkozásokon részt vett?
Így van. Miután már nem kellett kergetnem az 50-es körül, felvettük a kis utánpótlás csoportunkba – bár az még inkább szabadidősport jellegű elfoglaltság volt.
Ha jól számolok valahol 2013 őszén járhatunk. Az elmúlt tíz évben hogyan alakult tanítványa edzésszáma, az edzéseken úszott kilométerek mennyisége?
Eleinte hétfő, szerda, péntek, heti három alkalommal jött délutánonként edzésre és az úszásnemeket váltakoztatva 16-20 hosszakat, 800-1000 méteres edzésadagokat kértünk tőle. Nem sokkal később már négyszer, hétfő, kedd, csütörtök, péntek délután járt, majd szépen jött az öt edzés. Miután alkalmanként már 2-3000 métereket úszott és csak úgy siklott a víz felszínén, leigazoltuk. Ezután viszonylag korán bejött előbb heti egyszer, majd fokozatosan lépkedve kétszer, háromszor, négyszer a háromnegyed hatkor kezdődő reggeli edzés is. Azóta heti ötször van délután kétórás, és szerda kivételével négyszer hajnali másfél órás edzése. Mi sok klubbal ellentétben szombaton nem edzünk. Úgy vagyok vele, hogy mivel gyakran utazunk versenyekre, amikor éppen nincs a naptárban program, a gyerekek legyenek inkább a családdal.
Az évek során szépen, fokozatosan növelve a kilométereket mostanában már délután nem nagyon úszik 7 kilométer alatt, míg reggel 5:45 és 7:15 közötti másfél órába akár hat-hét kilométer is belefér. De azokon a napokon, amikor nem rohan fél nyolcra suliba, összességében simán belemegyünk a 15-16 kilométernyi edzésadagba.
Mióta jár Vivi edzőtáborba?
Sűrűn szervezünk a gyerekeinknek, főleg az iskolaszünetekben és Vivi is viszonylag hamar, talán már nyolcévesen részt vett az elsőn.
És külföldön?
’22-ben jártunk együtt először, míg az idei országos bajnokság előtt Tenerifén volt a harmadik, szövetség által finanszírozott edzőtábora.
Miért csak az elmúlt két évben került be a szövetség által támogatott programokba?
Vivi 2021 júniusában döntötte meg Egerszegi Kriszti 4:52,43-as, 1987-ben úszott korosztályos csúcsát 400 vegyesen. Azért erre a tényre, pláne azon a kaposvári korosztályos ob-n 13 évesen úszott 4:46.47-es idejére elég sokan felkapták a fejüket. Ennek hála még bőven serdülőként került be az ifi válogatottba.
Az elmúlt két évtizedben kétféle úszótípus alakult ki. Van a Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsanna, Verrasztó Evelyn féle vonal, akik még 35 évesen is vígan csobognak a vízben – de ide sorolhatjuk a 31 éves Kapás Boglárkát is. Mindannyian azt vallják, az úszás életmódjukká vált, a víz a lételemük. A másik vonulatot Szilágyi Liliána, Risztov Éva, Késely Ajna képviseli. Ők 14-15 évesen berobbantak a felnőtt mezőnybe, ki előbb, ki később, de nagyjából 18 éves korukig megúszták az egyéni csúcsaikat, addig mutattak csúcsformát, aztán visszaesett a nemzetközi eredményességük. Késely kivételével, aki 22 évesen még mindig úszik, ilyen-olyan okok miatt húszas éveik elején befejezték versenysportot. Vivien – akit az idei ob-n úszott 4:34,96-os idejével már nemzetközi szakemberek is potenciális olimpiai érmessé kiáltottak ki 400 vegyesen – melyik kategóriába tartozik?
A tapasztalatom szerint aki nagyon-nagyon tehetséges, az könnyen gondolja azt is, hogy a kvalitásából évekig elélhet. De a tehetség egy idő után nem elég. Kell mellé a szorgalom. A monotónia tűrés.
Viviben tényleg minden megvan. Sokszor lenyilatkoztam már, hogy százévente születik olyan lány, mint ő. Aki ennyire tehetséges, hovatovább biológiailag, testileg, szellemileg, fizikailag, tényleg minden összeáll nála.
A biológiai kora mit mutat?
Nem akcelerált, azaz testileg sem fejlettebb a biológiai koránál. Abszolút nem.
Az úszósportban, de a tornászoknál is kifejezetten vízválasztó, hogy a nővé válás folyamata alatt, után megváltozik a sportolónő fajsúlya és az „új teste” már nem ugyanúgy reagál a terhelésre.
Vivinél ez is szerencsés. Inkább olyan típus, mint Egerszegi Kriszti. Tudom, mert nemrég jártunk orvosi vizsgálaton, azt meg nap mint nap látom, hogy a fajsúlya sem változott, ugyanúgy lebeg a vízen. Nála az érési folyamat úgy zajlott, hogy talán miután ’21-ben 4:46-ot úszott, a következő évben, 14 évesen alig egy másodpercet tudott fejlődni. De ott sem kellett „újra megtanulnia úszni”, javult is az egyes úszásnemekben, egyszerűen 400 vegyesen nem állt össze a mozgássor és az erő meg a dinamika. Ezért is hihetetlen, hogy Tatabányán van egy ilyen gyerek, akit a felsorolt élettani tulajdonságain túl még a koncentráltság és a maximális céltudatosság is jellemez.
Néha annyira fókuszált, hogy az az érzésem, az egész világot, még engem is kizár éppen, aztán egyszer csak mégis reagál, azaz kiderül, figyelt, hallott mindent.
Azért ez a 15 évesen, napi két részletben lenyomott 15-16 kilométernyi edzésadag nem semmi. Mennyi tartalék maradt még a mennyiségben, vagy a tökéletes úszáshoz szükséges egyéb fontos részletekben?
Még nem járt konditeremben, el sem kezdtük vele a speciális erőfejlesztést. A hormonális érési folyamata alatt csak az úszó, és saját testsúlyos, maximum medicinlabdás edzéseknek köszönhetően jött fel rá négy kiló izom. Bármikor merem vállalni azt az állításomat, miszerint még mindig óriási potenciál van benne, és nemcsak medencében. Ki tudnánk menni nyílt vízre is akár, ha egyszer szeretne, annyira bírja a monotonitást, a hosszabb távokat is. Akadt is idén egy elszólása, egy mondata, hogy „talán majd, ha a medence nem megy annyira, akkor esetleg megpróbálom a nyílt vizet”.
Akárcsak a korábban már említett Risztov Éva, aki 20 évesen abbahagyta, majd négyévnyi kihagyás után, 2009-től hosszútávúszóként visszatért, és lett 2012-ben, Londonban 10 kilométeren olimpiai bajnok. Tokiói bajnokunkkal, Milák Kristóffal kapcsolatban pedig azt a tulajdonságot említette extraként korábbi edzője, Selmeci Attila, hogy azért képes a 200 pillangó végén tökéletes technikával elhúzni a többiektől, mert az izomzata nem, vagy messze nem annyira savasodik, mint az átlagnak. Korábban azt nyilatkozta, hogy Vivienre is igaz ez az egyedi biológiai képlet.
Az elmúlt években többször jártunk orvosi vizsgálaton és e téren neki is meglepőek a paraméterei. Ez genetikai, születési sajátosság.
Miért pont most ugrott Vivi fejlődése majd 6 másodpercet?
Korábban még soha nem végzett olyan mennyiségű és minőségű munkát egyhuzamban mindenféle megingás nélkül, mint az ob előtt Tenerifén és a zalaegerszegi edzőtáborokban. Talán pályafutása első, olyan igazán felnőttes, komoly profi sportolókra jellemző hónapja volt ez. Olyané, aki tényleg az olimpiára készül.
Beszélgetésünk elején utalt rá, korábban még sosem ért el ilyen magasságokba egyetlen úszójával sem. Az elmúlt tíz évben a tanítvány tanult többet az edzőtől, vagy az edző a tanítványától?
Mindig is utánpótláskorú gyerekekkel foglalkoztam, még Vivi is bőven az. És
amíg az embernek nincs ilyen kvalitású tanítványa, nem is lehet fogalma róla, hogy mi a terhelhetőség határa, miben, meddig lehet elmenni. Ennél fogva rendre meglep valamivel. Szinte minden áldott nap tapasztalok, tanulok. Őt tanulom és általa tanulom meg azt, hogy az eddigi serdülő-ifi versenyzőim szintjéhez képest milyen ez a teljesen más, felnőtt nívó és felkészülés. Megújulok, vele együtt fejlődök nemcsak szakmai, edzéselméleti téren, hanem a pedagógia, pszichológia, lélekápolás terén is.
A tanulás, kísérletezés során akadt már olyan, amire azt mondta, hú, ez nem jött be, gyorsan felejtsük el?
Régebben, amikor úgy láttam, hogy nagyon nem megy neki az edzés, próbáltam tovább feszegetni a határait. Ma már sokkal hamarabb sutba vágom az eredeti tervet, és másik feladatot kap. Mondok egy példát. A tízszer kétszáz méter gyorsúszást 2 perc 35 másodperces indulásra általában simán meg tudja csinálni, mindig marad egy kis pihenő is. De minden embernek akadnak rosszabb napjai, pláne egy tinédzsernek. Ha rosszul néz ki, 2:30-akra érkezik be, nem tud pihenni, és kezd szétesni a mozgása, azt mondom, „ok, fejezd be, vegyél a szádba egy pipát, a kezeidre egy-egy tenyérellenállást, és ússzál 1500 méter folyamatosan csak a stílusra figyelve”. Maximalista, ezért eleinte nagyon zokon vette az ilyen változtatásokat. Előfordult, hogy azt mondta, ha nem engedem neki, hogy végig csinálja azt az edzést, az számára azt jelenti, hogy nem bízom benne. Elmagyaráztam neki, „néha sokkal többet ér, ha nem erőlködünk azzal a 10×200-zal, és ez nem azért van, mert leírtalak, nem tartalak képesnek arra, hogy megcsináld, hanem egyszerűen van olyan helyzet, amikor nem kell, nem szabad erőltetni”. Megértette. Azóta már előfordult, hogy szólt, amikor az érezte, hogy nagyon nem megy neki az edzés.
A vele készült interjúnkban Vivien külön kiemelte, hogy gyakran kikéri a véleményét szakmai kérdésekben, ami egy 15 éves sportoló esetében kiváltképp nem szokványos.
Mondom, hogy együtt fejlődünk, tanulunk.
Ha nem magyarázom el, értetem meg, fogadtatom el a versenyzőmmel, hogy mit, miért csinálunk, úgy hogyan várjam el tőle, hogy maximálisan elvégezze az előírt munkát? Ha nincs tőle visszaigazolás, kérdés, ellenvetés, akkor képtelen lennék megérteni, mi játszódik le benne.
Az utóbbi hetekben mennyivel nőtt meg a jóakarók száma?
Sokan osztották meg velem az észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket. Akadt olyan is, aki azt mondta, „figyelj, ne hallgassál senkire, semmit ne csinálj másképp, mint eddig”.
Tatabánya bár megyeszékhely, de fedett 50-es versenymedencés uszodája sincs, viszont, ha feltűnik a városban egy tehetség, hirtelen előkerülnek a tanácsadók, az említett jóakarók. Ne szépítsük, az elmúlt évtizedek azt a tézist erősítik, hogy a magyar úszósportban ilyen esetekben pillanatok alatt elhappolja a félig csiszolt gyémántot valamelyik nagy fővárosi egyesület. Nem fél ettől?
Az túlzás, hogy félek tőle. Próbálok itt is nagyon reálisan gondolkodni. Inkább felteszem a kérdést: „miért is kellene őt innen elvinni?” Óriási előny – és persze erre is rá lehet fogni, hogy tíz év alatt kiég a kapcsolatunk, túl jól ismerjük már, kis túlzással már családtagnak tekintjük egymást –, ha az edző gyakorlatilag minden rezdülését ismeri a sportolójának. Tudod, mikor kell békén hagyni, mikor, mit és hogyan lehet neki mondani.
Az is előnyöm lehet talán, hogy Magyarországon női edzőnek ilyen szinten nincs tanítványa. Ehhez képest Vivien négy és fél éves kora óta velem dolgozik. Most képzeld el, hogy főleg ebben a kamaszkorban odaállítanának fölé a partra egy férfi edzőt, és beteszik egy csapatba sokadikként, miközben egész eddigi életében női edzővel dolgozott, aki kiemelten foglalkozott vele, gyakorlatilag személyre szabott edzésterv szerint.
Ráadásul Vivi kifejezetten szeret egyedül edzeni, ezt is mellette tanultam meg. Pár éve kiszólt a medencéből egy sorozat közben, hogy szeretne önállóan indulni, a többiektől külön. Szóval félni nem félek tőle. És úgy érzem, ebben a kis kontra nagy egyesület összecsapásban talán sokkal támogatóbb a szövetség, mint egy-két évtizeddel ezelőtt volt. Nem vagyok benne biztos, ha ma bárki jelentkezne, és megpróbálna tenni azért, hogy elvigye Vivit Tatabányáról – és tudnék sorolni neveket, de inkább nem teszem –, Dr. Sós Csaba szövetségi kapitány és Wladár Sándor elnök úr támogatná ebben. Szerintem botorság is lenne. Ez itt egy jól felépített rendszer, és úgy néz ki, hogy működik.
Vivien lapunknak azt nyilatkozta, a gimnázium után mégsem itt, Tatabányán, vagy máshol Magyarországon képzeli el a jövőt, hanem Amerikába megy tengerbiológiát tanulni. Ebben támogatná?
Az elhappolás ezt a formáját kifejezetten támogatom. Óriási megtiszteltetés lenne számomra, ha Tatabányáról azt a sportolót, akit én tanítottam meg úszni, egy Bob Bowman szintű edző a csapatába invitálná. Ráadásul Vivi még csak kilencedikes. 2028-ban érettségizik, abban az évben ősszel kezdhetne azon az amerikai egyetemen, ahol ösztöndíjat kap. Előtte nyáron lesz még egy olimpia. Az amerikai projekt ezért lenne tökéletes, álomszerű. Mert, ha idén kijutna Párizsba, akkor még egy teljes olimpiai ciklust közösen élhetnénk meg, és már ötkarikás tapasztalattal utazhatna Los Angelesbe, kétszeres olimpikonkét az amerikai egyetemre.
Hogyan tovább az olimpiáig?
Mások is kérdezgetik.
Kézenfekvő, nem?
Itt van ez a két és fél, három hónap, és fogalmam nincs. Nyilvánvaló, soha nem csináltam még ilyet. Persze azért a fejemben körvonalazódik a terv, hogy mit és hogyan kellene csinálni, de még alaposan át kell gondolnom mindent. Egy biztos, ismerem a versenyzőmet, azokra hallgatok, akik azt javasolták, ne gondoljam túl, folytassam azt a munkát, amit eddig.
Summer McIntosh, a 400 vegyes kanadai világcsúcstartója kettő évvel idősebb Viviennél. Megjósolható, hogy a tanítványa hozzá képest két év múlva, 2026-ban mire lehet képes?
Jósolgatni nem szeretnék, de természetesen figyelem a leendő ellenfeleket. A kanadai lány 4:34.86-ról ment le egy év alatt a tavalyi elképesztő 4:25.87-es világcsúcsára. Megnéztem a részidőit, kifejezetten azért, mert Viviennél rendre a mellúszását domborítják ki, mint „gyengeséget”. Ugyanakkor általában a vegyes úszóknak nem a mellúszás az erősségük – na mindegy. McIntosh egy kiváló pillangót úszott – 59,47 – Vivi 1:02,98-at. Háton a McIntosh 1:06,92-t ment, Vivi úszik 1:07,22-t – itt már majdnem ugyanazt tudja. Mellen 1:18,92-höz képest 1:22,51-et úszott, míg az utolsó 100 gyorson Summer 1:00,56-ot jött, Vivi pedig 1:02,36-ot. Ezzel azt akarom mondani, úgy néz ki, hogy McIntoshnak is a mellúszás a „gyenge” pontja, viszont Vivinek hozzá képest még van hova fejlődnie.
Miben?
A már szóba kerülő erőfjlesztésen túl fordulóban, delfinben és rajtban is bőven van még lehetőség. Nem mondom, hogy ultra rosszak a fordulói, de még van hova fejlődnie, ahogy a delfinezésben is, ezek is mind azt erősítik, hogy messze nem lőttünk el minden puskaport 15 éves korára.
A 2024-es versenynaptárba az országos bajnokság okán az ifi- és junior Eb mellé immár a felnőtt Eb-rajt is tuti, amelyen túl egy július 29-én esedékes olimpia szereplés is beeshet még – persze csak, ha se Mihályvári-Farkas Viktória, se Jakabos Zsuzsa, se Kapás Boglárka, se Hosszú Katinka nem úszik ennél a jelenlegi 4:34,96-nál jobb időt, vagy csak egyiküknek sikerül ez. Vivien számára melyik lesz a felsoroltak közül a fő verseny?
Az ob tényleg felrúgott mindent, és azóta ebben is kaptam tanácsokat. Például, hogy a felnőtt Eb-t mindenképp próbáljuk megnyerni. De azért jelzem, a felnőtt Eb-n pont az olimpiai A-szint elérése miatt Kapás Bogi, Mihályvári-Farkas Viki és ha jól tudom, Zsú is úszik négy vegyesen. A négyből csak kettő magyar juthat be a délutáni döntőbe. Ezért ott kísérletezünk. Megpróbáljuk megnyomni a délelőtti előfutamot úgy, mint eddig még soha, mert az olimpiához hasonlóan a belgrádi Eb előfutamaiban is óriási lesz a tülekedés a döntős helyekért.
Tételezzük fel, hogy Vivien az ob-n úszott eredményével – vagy tovább fejlődve még jobbal – megőrzi az olimpiai indulási jogát. Fél a Párizsba vezető utolsó hónapoktól?
Nem félek. De az, hogy nehogy valamit elszúrjak a hátralévő időben, az picit feszít.
Az olimpia előtt sokat könnyítsek? Az nem jó neki. Vivi úgy nem tud úszni, ha nem tesz bele sok kilométert. Sokat ússzon? Lehet, hogy annyira elfárad, pláne ettől a sorozatversenyzéstől, hogy pont az olimpiára esik vissza a formája. Szóval óvatosan és patikamérlegen kezelem a felkészülését az előttünk álló időben, mert az biztos, senki sem képes négyszer-ötször egy évben csúcsformába kerülni, pláne nem három hónap alatt. Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy az ifi Eb a fő versenye. De nem az lesz. Ott is olyat kérek tőle, amit még soha, mivel sokkal jobb idővel rendelkezik a mezőnynél, ne hajtsa szét magát, a döntőben is csak annyit ússzon, amennyivel nyer. Az ideje most nem számít.
Párizsra milyen időt jósol neki?
Kár jósolgatni. Azt is botorság említeni, hogy az ob-n úszott 4:34,96 januárban felnőtt világbajnoki aranyat ért volna Dohában. Persze, számszakilag igaz, csakhogy januárban még nem tudott ennyit. Ehhez kellett a három hét Tenerife, majd az egy hét Zalaegerszeg. Az is felelőtlen kijelentés, hogy tuti döntős lesz Párizsban. Aki ezt állítja, csak azt felejti el, hogy először is délelőtt kell olyan időt produkálni, amit még soha nem produkált délelőtt. Szerintem legalább 4:35 körüli idő kell az előfutamban a döntőbe jutáshoz. Mint említettem, ezért kísérletezünk majd a felnőtt Eb-n, hogy kiderüljön, ezek után mire képes délután. Mindent figyelembe véve, ha kijut Párizsba, és a 4:34,96 időt még egyszer meg tudja ismételni, annak nagyon fogok örülni. Persze nyilvánvalóan az előttünk álló három hónap alatt azon fogunk dolgozni, hogy picit fejlődjön is, ne 4:34,96 legyen, hanem esetleg 4:34 eleje. Ami azonban a legfontosabb, Vivi az A-szintes idővel már az ob-n elérte azt a célt, amit kitűzött az idei évre.
Gyakorlatilag mi már nyertünk. Vesztenivalónk nincs. Nincs felé elvárásom. Nincs teher se rajta. Csak közös célok vannak, amiket lépésről lépésre szeretnénk megvalósítani. És ha esetleg nem sikerül valamelyik, akkor sincs semmi baj, lévén, eddig is olyan céljaink voltak, amelyeket mások korukat tekintve sokkal később értek el. Megjegyzem, az egyfajta jel, hogy július 29-e Márta nap, és azon a napon lesz a 400 m vegyesúszás az olimpián. Ha Vivi ott lesz Párizsban, aznap örömből úszhat. Természetesen nekem már ez így is egy óriási ajándék.
