A kétperces novellák előtt Cus D’Amato, Floyd Patterson menedzsere opponálta, hogy pártfogoltja kiálljon Sonny Liston ellen. Elsőre azt hangoztatta: „Gengszterrel nem bokszolunk, mert nem szabad megkockáztatni, hogy győzelme esetén ilyen alakra nézzen fel a világ ifjúsága!” Másodszor meg féltette Pattersont, aki azonban nem hallgatott rá, azt hitte, vissza tud vágni.
D’Amato később Mike Tyson menedzsere lett. A sors tragikuma: egy évvel azelőtt – 1985. november 4-én – hunyt el, hogy a húszéves Tyson a profi ökölvívás történetének legfiatalabb nehézsúlyú világbajnokává vált 1986. november 22-én.
Hatvankettőben meg azért gengszterezett, mert az apja korbács ütéseinek nyomait felnőtt korában is magán viselő Listont a maffia olyan hírhedt alakjai vették körül, mint Joseph Barone, Frankie Carbo, Moe Dalitz, Blinky Palermo, John Vitale. Gondolhatják, nem szívjóságból istápolták, hanem azért, mert nagy pénzt láttak benne, egyöntetűen érzékelték, hogy kivételes bunyós tűnt fel a radaron.
Lopásért és rablásért ítélték öt évre, és 29 hónapot le is ült a Missouri állambeli Jefferson City fegyházában. A börtön bokszbajnokságában mindenkit kiütött, ennek köszönhette, hogy 1952 októberében feltételesen szabadlábra helyezték.
Nem egészen egy évvel később, első profi mérkőzésén menthetetlenül lecsapta Don Smith-t is.
A rendőrséggel azonban változatlanul és sorozatosan összetűzött, kilenc hónapra megint hűvösre tették, aztán St. Louis-ból Philadelphiába költözött, ott meg Pennsylvania illetékes testülete – nyilván nem minden ok nélkül – felfüggesztette a versenyzői jogát.
Személyiségéről sok mindent elmond egy szenátusi vizsgálóbizottság előtt 1960-ban tartott meghallgatásának részlete:
Milyen iskolai végzettsége van?
Semmilyen.
Semmilyen?
Éppenséggel semmilyen, Sir.
Hányan voltak testvérek?
Apámnak huszonöt gyermeke volt.
Köteles-e ön dolgozni, hogy a huszonnégy testvérén segíthessen?
Köteles vagyok, Sir.
Milyen munkára volt alkalmas?
Gyapotszedő voltam.
Tehát nem volt könnyű dolga.
Az igazat mondta, Sir.
Tud ön olvasni?
Nem, Sir.
A nevét le tudja írni?
Igen.
Le tudja írni a címét is?
Nem, uram.
A házszámát? Hányas is a házszáma?
Azt le tudom írni: 5785.
Tegyük föl, hogy valaki arról tárgyal önnel, milyen legyen a részesedés, és tegyük föl azt is, az összeg 25 ezer dollárra szól. Felismerné ön azt a csekket, amelyre ráírták a 25 ezer dollárt?
Nem ismerném fel.
Volt-e már a kezében 25 ezer dolláros csekk?
Volt, uram.
Ezzel együtt nehezen jött össze az első Liston–Patterson meccs, mert még John Fitzgerald Kennedy elnök és az Igazságügyi Minisztérium is aggodalmát fejezte ki, amiért Liston kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. A mérkőzést mégis megtartották, és Liston már 282 015 dollárt vehetett fel. Már? Az agyonvert Pattersont a szerződés szerint 1 millió 185 ezer 253 dollár illette meg. A rövid életű találkozóról a Sports Illustrated azt írta:
Az utolsó balhorog úgy csapódott Patterson arcába, akár egy dízelmozdony, amely fék nélkül robog lefelé.
Liston így kommentálta diadalát: „A világbajnoki cím nem változtat meg. Biztosíthatom önöket, továbbra is az maradok, aki voltam…”
Ettől tartott mindenki. És bár 1963 forró nyarán sem adott sok időt Pattersonnak, egyáltalán nem vált népszerűvé, életrajzi könyvének a szerző, Doc Young ezt a címet adta: „A bajnok, aki senkinek sem kellett”.
Ha azt hiszik, Liston tett rá, kedvelik-e vagy sem, tévednek. Miután először világbajnok lett, súlyos csalódásként élte meg, hogy csupán néhány újságíró várta a philadelphiai reptéren, mert arra számított: lelkes tömeg ünnepli majd az érkezési oldalon.
A tejbe azért már rengeteget apríthatott. Következő címmeccséért, a Cassius Clay elleniért 720 ezer dollárt kapott 1964-ben, és van olyan gyanú, hogy a fogadóirodában ugyanannyit feltett a saját vereségére. „A Legnagyobb” ugyan azt állította, hogy Liston bedörzsölte a kesztyűit valamilyen szerrel, amelytől a szeme égni kezdett, majd könnybe lábadt, alig látott valamit, ám a hatodik menetben hatalmas fordulat állt be. Liston lelassult, sőt mintha egyszeriben éveket öregedett volna, aztán a hetedik rundra nem jött ki a sarokból. Van olyan orvosi jelentés, amely szerint elszakadt egy ín a bicepszében, és tényleg csak lógatta a bal karját, ám a másik variáció szerint ez is a színjáték része volt.
De Feleki László azt írta a Képes Sportban: „Lefeküdt egy olyan ütéstől, amely sokak szerint egy tojás feltörésére sem volt elég erős.”
Joe Louis, a Barna Bombázó is azt mondta: „Nem volt nagy ütés. Nem tudom, mi történhetett.” A középsúlyú világbajnok Gene Fullmer pedig kijelentette: „A mérkőzés eredményét meg kellene semmisíteni.”
A közönség a helyszínen csalást kiáltott, míg Liston, miután felállt, támolygott, mint aki nem érti az egészet. Clay sem ünnepelt, láthatóan nem ilyen sikerre készült.
Rejtély volt Liston halála is. Hogy hány éves korában hunyt el, az eleve talány, mert nincs hiteles adat arról, hogy az 1971. január 5-én elhunyt bokszoló mikor született. Ránézésre 38-40 évet élt; felesége, Geraldine talált rá holtan otthonukban.
Pusmogták, hogy Liston megzsarolta a Muhammad Alivá lett Clay menedzserét azzal: ha nem kap tőle nagyobb összeget, nyilvánosságra hozza az 1964-es miami mérkőzés kulisszatitkait. A szindikátus állítólag értesült a tervről. Az ilyesmit ismerők véleménye mindenesetre az volt Liston haláláról:
Tipikus maffiakivégzés. Úgy rendezték, hogy túladagolásnak tűnjön.
