Egy vasárnap reggelen a 46-szoros francia rögbiválogatott, Marc Cécillon egy rendőrségi fogdában ébredt – kínzó fejfájástól gyötörve, és egyfolytában a feleségét keresve.
„Chantalt akarom” – könyörgött az őrnek. „Sajnálom, de az lehetetlen” – érkezett a válasz.
A felesége meghalt, lelőtte az éjjel
A gyilkosság 2004 augusztusában a Lyontól 35 kilométerre fekvő Bourgoin-Jallieu-ben, egy nagyjából hatvanfős kerti partin történt, amelyen Cécillon volt az ünnepelt díszvendég.
A házigazda, a rögbissel jó barátságot ápoló Christian Beguy volt, akinek tinédzser fia, Alexandre látta, hogy nagy baj lesz. Cécillon este 11-kor, már részegen érkezett meg a helyszínre, majd szóváltásba keveredett többekkel, aminek az lett a vége, hogy megütötte Madame Beguy-t. Barátság ide vagy oda, a feleségét ért inzultus után Beguy elzavarta Cécillont, aki ennek ellenére nem sokkal éjfél után ismét megjelent – és sortja övébe egy pisztolyt dugott. Alexandre a fürdőszoba ablakából látta Cécillont, és hatalmas vágtába kezdett, hogy figyelmeztesse a vendégeket a rájuk leselkedő veszélyre, ám elkésett.
Alexandre egy szellőzőrácsot letépve próbálta leütni a rögbist, de a 192 centis, közel 120 kilós izomkolosszus meg sem rázkódott a hátát ért csapástól. Végül tíz ember kellett, hogy földre vigyék, és miután lefegyverezték, egy kábellel székhez kötözték, amíg a rendőrök megérkeztek.
„De hiszen szeretem őt, ő a mindenem” – ismételgette Cécillon, amikor órákkal később szembesítették vele, mit követett el.
Úgy tűnt, az ünnepelt rögbis azon a végzetes éjszakán vált hősből megvetett közellenséggé, de valójában már évekkel korábban elkezdett lefelé száguldani a lejtőn. Pedig játékosként tényleg megbecsült tagja volt a francia rögbinek: 1988-ban, 29 évesen, az írek elleni meccsen szerepelt először a válogatottban, amelynek később öt mérkőzésen a csapatkapitánya lehetett, annak ellenére, hogy nem érezte magát komfortosan abban a szerepben, amely felelősséggel ruházta fel.
A csendes ember – ez volt a beceneve rögbiberkekben, és sokoldalú játékosnak tartották, aki az erejét, valamint az atletikus termetét remekül használta.
Bivalyerős volt, de a pályán ennek ellenére nagylelkű. Soha nem borult el az agya a meccseken, sosem folyamodott piszkos eszközökhöz, és emiatt nem is kapott súlyos büntetést
– jellemezte egy korábbi csapattársa, Serge Blanco.
Profi pályafutása 1999-ig tartott, és bár 2003-ig amatőrként folytatta a rögbit, az élete akkor vett éles fordulatot, amikor már nem az edzések és a meccsek határozták meg a mindennapjait. Sok ilyen sportolóról tudunk, aki kiszállt a mókuskerékből, majd a megváltozott helyzettel nem tudott mit kezdeni, és nem találta a helyét a civil életben. Van, aki ezt kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel átvészeli, Cécillon azonban az alkoholba menekült, és nem könnyítette meg a helyzetét, hogy bár alapvetően visszahúzódó természete volt, az ismertsége miatt rengeteg társasági eseményre kapott meghívást.
„Az emberek eldicsekedtek egymásnak azzal, ha ő is megjelent a partijukon, Marc pedig az esetek többségében nem tudott nemet mondani, pedig tehernek érezte, hogy számítanak a jelenlétére. Olyan ember volt, aki mindent szenvedélyesen csinált, és nem voltak korlátai. Ami történt, az véleményem szerint összefüggésben van azzal, hogy éveken keresztül nem mutatta ki az érzelmeit.
Hatalmas igénye volt a szeretetre, szüksége volt a barátaira, de nekik sem tudott igazán megnyílni. Egy óriási jéghegy volt, akinek csak a csúcsát láttuk. A barátjaként érzékenyebben kellett volna közelítenem hozzá, és a felszín alatt lappangó fájdalmához
– mondta Jean-Francois Tordo, aki Cécillonhoz hasonlóan rögbizett.
Tordo felesége, Pascale ennél jóval keményebben fogalmazott.
„Alkoholista volt. Lerészegedett, bajba keveredett, de mindig megúszta, mert ő volt Marc Cécillon. Ezt teszi veled hosszú évek italozása, szép lassan tönkremész. Marc pedig nem tudott megbirkózni az életével”.
Chantal szülővárosában, Vénérieu-ben megoszlottak a vélemények Cécillonnal kapcsolatban, egyesek a rögbipályafutása miatt elnézőbbek voltak vele kapcsolatban, a nők többsége viszont őrült bajkeverőnek tartotta.
A bourgoini rögbiklub elnöke, Pierre Martinet úgy érezte, Cécillon egyszerűen nem bírt átállni, miután felhagyott a rögbivel.
„Hosszú ideje ismerem Marcot, sokszor láttam Chantal társaságában, aki nagyon büszke volt rá. Sosem tapasztaltam, hogy gondjuk lenne egymással, és nem láttam a férfit ittas állapotban. De az tény, hogy mivel nem igazán tudta lefoglalni magát, hajlamos volt az ivásba feledkezni” – fejtegette Marinet. Aki megpróbált mentőövet dobni Cécillonnak, kinevezte a Bourgoin tiszteletbeli edzőjének, és megbízta azzal a feladattal, hogy cégeknek értékesítse a stadion VIP-páholyait.
„Senki nem tud egyedül megmenteni egy másik embert. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, el kell ismernünk, hogy volt sejtésünk az alkoholproblémáról, és arról is, hogy Marc nem találja a helyét ebben az új helyzetben, de senki nem ismeri a teljes sztorit, és nem látott bele, mi zajlott otthon. Utólag már könnyű bölcsnek lenni” – elmélkedett Martinet.
Cécillon 27 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd 2006 novemberében húsz év börtönre ítélték, ez öt évvel több volt, mint amit az ügyész kért. A bíróságon elismerte, hogy az ivás miatt gyakran vált erőszakossá, a visszavonulása miatti depresszió fokozatosan felőrölte, és féltékenységi rohamai voltak a feleségével szemben, akit azzal gyanúsított, hogy szeretőt tart.
Az alkoholizmusba süllyedtem, miközben teljesen beburkolóztam a saját kis buborékomba. Aztán robbantam, anélkül, hogy tudtam volna az okát. Beszélnem kellett volna a gondjaimról.
Bocsánatot kérek a feleségemtől, Chantaltól. Szerettem őt. Bocsánatot kérek a lányaimtól, Angelique-től és Céline-től, valamint az anyósomtól, Marinette-től” – hangzott a rögbis megkésett vallomása és mea culpázása a bíróságon.
„Miért tetted ezt velünk? Sose fogom megbocsátani neked, hogy elvetted tőlünk anyát” – válaszolta neki könnyek között Céline.
Két évvel az ítélet után a sportoló fellebbezése miatt 14 évre csökkentették a büntetést, hogy aztán hét év után végül feltételesen szabadlábra helyezzék, kikötve, hogy folyamatos orvosi-pszichológiai kontrollra kell járnia, és nem beszélhet a nyilvánosság előtt az esetről.
Hiába a fogadkozás, Cécillon a későbbiekben sem tudott szabadulni az alkohol fogságából, és 2018 őszén ismét botrányt okozott: egy szőlőhegyen dolgozott, és egy szüreti mulatság közben lekevert egyet a szőlősgazdának, majd el akart hajtani a helyszínről, és nekiment egy parkoló autónak. A tettlegesség, valamint az ittas vezetés miatt 12 hónapos (ebből hat hónap felfüggesztve) börtönbüntetésre ítélték, és alkoholelvonóra kellett vonulnia.
Bár a férfi váltig állította, hogy Chantal volt a mindene, a 2006-os bírósági tárgyaláson egy nő azt vallotta, hogy az akkor 17 éves fia Cécillontól született. A szóban forgó srác, Alexandre Dumoulin 2015-ben állt a nyilvánosság elé, hogy véget vessen a találgatásoknak, és elismerje, valóban a korábbi rögbis az apja. Dumoulin maga is ezt a sportágat választotta, és apjához hasonlóan ő is válogatottságig vitte rögbiben, első meccsét 2014-ben játszotta Fiji ellen.
