Oszaka szerda egy ultrahangos fotót posztolt, amelyhez azt írta, alig várja, hogy visszatérhessen a pályára, de addig is
itt van egy kis frissítés 2023-ra.
Can’t wait to get back on the court but here’s a little life update for 2023. pic.twitter.com/GYXRnutU3I
— NaomiOsaka大坂なおみ (@naomiosaka) January 11, 2023
„2023 tanulságokkal teli év lesz számomra, és remélem, találkozunk a következő év elején, mert visszatérek a 2024-es Australian Openen. Alig várom már, hogy a gyerekem megnézze az egyik meccsemet, és azt mondja: »Ő az én anyukám«. Végtelenül szeretlek benneteket” – írta.
A 2019 januárjában még világranglista-vezető teniszező most a 47. helyen áll a rangsorban, ám szeptember óta nem játszott tétmérkőzést, visszalépett a vasárnap kezdődő Australian Opentől is, de egészen szerdáig nem indokolta távollétét.
A kérdés valóban az, hogy visszatér-e, mert az elmúlt időszak sokkal inkább abba az irányba mutatott, hogy fiatalon kiégett, és nem akar már mindenáron teniszezni.
Ráadásul a WTA 2018 óta védettséget ad a világranglista-helyezésre, azaz a szülés után visszatérő anyák a korábbi pozíciójukat felhasználva 12 versenyen indulhatnak a visszatérést követő három éven belül. Emellett a szervezet bölcsődei létesítményeket és kiszolgálást is kínál a versenyhelyszíneken, hogy megkönnyítse az anyák visszatérését.
Oszakát tehát a teniszvilág tárt karokkal várja.
Korán felért a csúcsra
A teniszező 1997. október 16-án született Japánban, de amikor hároméves volt, családja az Egyesült Államokba költözött. Édesapja csodálta a Williams nővérek játékát az 1999-es Roland Garroson, és elhatározta, hogy Naomiból és másfél évvel idősebb nővéréből, Mariból ugyanolyan profi játékost farag. A család 2006-ban Floridába tette át a székhelyét, hogy jobb edzéslehetőséghez jussanak a lányok, de a szülőhazát sohasem tagadták meg, fel sem vetődött, hogy esetleg amerikai színekben versenyezzenek.
Oszaka Mari elég gyorsan feladta karrierjét (2021-es visszavonulása óta divattervezéssel foglalkozik), Naomi azonban fokozatosan lépkedett előre a ranglistán. Olyannyira, hogy 2016 szeptemberében már döntőt játszhatott a hazai Pan Pacific Openen (de kikapott a dán Caroline Wozniackitól), 2018 márciusában pedig megnyerte az Indian Wells-i tornát, a fináléban sima 6:3, 6:2-vel intézte el az orosz Darija Kaszatkinát.
2022 áprilisáig 11 WTA-döntőt játszott, hétszer győzött is, de sokkal beszédesebb az a statisztika, miszerint a hét sikeréből négyet Grand Slam-döntőben aratott. Tette ezt úgy, hogy a 2018-as és 2020-as US Open-, illetve a 2019-es és 2021-es AusOpen-finálén kívül nem is jutott többször ekkora lehetőséghez, azaz százszázalékos volt a helyzetkihasználása.
A világ a lábai előtt hevert, 2019 januárjában világelső lett, gigacégek támogatását élvezte, több óriásvállalat márkanagykövetévé vált.
Lelki nehézségek
Az első kívülről is érzékelhető problémák a 2021-es Roland Garroson adódtak, amikor Oszaka váratlanul jelezte, a pénzbüntetés kockázata ellenére sem vesz részt a kötelező sajtótájékoztatókon. Úgy fogalmazott, nem akarja magát kitenni zaklató kérdéseknek, és nem vágyik olyan emberek társaságára, akik kételkednek benne. Miután 15 ezer dolláros büntetést kapott, úgy döntött, visszalép a folytatástól.
Két hónappal később egy sajtótájékoztatót sírva hagyott ott, 2022 márciusában pedig addig zavarták bekiabálásokkal Indian Wellsben, amíg a pályán sírta el magát.
A következő, miami tornán a döntőig verekedte el magát, de kikapott a lengyel Iga Swiatektől, azóta hét tornán indult, de csak három meccset nyert – a legutóbbi, szeptemberi, tokiói tornán úgy verte az ausztrál Daria Saville-t, hogy ellenfele pár perc és az első játék után feladta a mérkőzést.
Az idei Australian Openen ugyan számítottak rá, a múlt héten a versenyigazgató kétségbeesetten jelezte, a korábbi világelső nyomtalanul eltűnt, és nem tudja felvenni vele a kapcsolatot. Ugyanakkor látták egy Los Angeles-i pilatesstúdióban, míg ő maga a Mona Lisával a háttérben töltött fel párizsi fotót az Instagram-oldalára. Ezek után nem meglepetés, hogy végül kiderült, ha már nincsen edzésben, nem is vesz részt a melbourne-i tornán.
Tenisz nélkül is gazdagon
2022 decemberében a Match Points nevű tenisszel foglalkozó talkshowban a szakíró Simon Cambers és Carole Bouchard, illetve a 2013-as wimbledoni bajnok Marion Bartoli arról beszéltek, hogy Oszakának a pályán kívül kellene megoldani a problémáit, hogy aztán a legmagasabb szinten térhessen vissza.
Mindhárman egyöntetűen azt állították, hogy 2022-ben a japán játékos okozta a legnagyobb csalódást, és elsősorban azért, mert a teniszen kívüli világa túlságosan is ránehezedik az életére.
Túl sok dolga van a teniszen kívül, ami megbonyolítja az életét
– mondta Bartoli utalva arra, hogy Oszaka 2022-ben elindította saját sportmenedzsmenttel foglalkozó ügynökségét (Evolve), és megírta első képregényét, emellett tulajdonosa volt a Kinlo bőrápolónak, 12 vállalat (többek között a Nike, a Mastercard és a Louis Vuitton) márkanagyköveteként dolgozott, és még a Black Lives Matter mozgalomban is vezető szerepet vállalt.
A Forbes szerint tavaly 58 millió dollár pályán kívüli bevételre tett szert, amivel a negyedik helyen állt Roger Federer, LeBron James és Tiger Woods mögött a sportolók rangsorában. A pályán ennek a töredékét kereste: mindössze 1,2 millió dollárt.
Miért hagyják el ekkora játékosok a teniszt?
A Telegraph fel is tette a kérdést, vajon miért akarják a legjobb női játékosok elhagyni a teniszt? És ezúttal nem a 41 éves Serena Williamsra gondolt, hanem például a háromszoros Grand Slam-győztes, mindössze 26 éves Ashleigh Bartyra, no meg Oszakára, akivel kapcsolatban már egy ideje szólt arról pletyka, miszerint feladta az edzéseket, és talán soha többé nem fog versenyszerűen teniszezni.
A lap szerint a női tenisz élvonalában zajló rivalizálás – vagy éppen annak hiánya – hozzájárult ahhoz, hogy az olyan játékosoknak, mint Oszaka és Barty, akik a húszas éveik elején világelsők lettek, csökkent a motivációjuk, kevésbé tartották már vonzónak a kőkemény versenynaptárat.
A Netflix új sorozatában (Könyörtelen tenisz – Break Point) a top10 közelében járó spanyol Paula Badosa elismerte, hogy a mentális mélypont (amiről Oszaka és Barty is rendszeresen beszélt) mindig része az életének, míg az ausztrál Ajla Tomljanovic a tavalyi AusOpen első fordulójában elszenvedett vereség után fel is tette a kérdést az edzőjének:
Mi értelme van pályára lépni, ha nem hiszem, hogy nyerhetek?
A heti rendszerességgel előforduló vereségek kezelése, a családtervezés nehézsége és az utazási ütemterv mind-mind akadályként tornyosulnak a nők elé, akik jobban kimutatják érzelmeiket és kifejezik sebezhetőségüket. Ezen pedig nehéz segíteni, véli a WTA mentális egészségért felelős alelnöke, Becky Ahlgren Bedics.
Női edzők? Több csapatverseny?
Felmerült, hogy a női edzők és munkatársak számának növelése segíthet, ám a Leeds Beckett University közelmúltban készült tanulmánya – amelyben nyolc profi női tenisztrénert vizsgáltak – azt mutatta, hogy az edzőkkel szembeni hagyományos elvárás, hogy 100 százalékban a tanítványoknak szenteljék magukat. Ez pedig ugyancsak leküzdhetetlen akadályt jelenthet. Nem véletlen, hogy a legjobb női teniszezők nagy többsége kizárólag férfi szakemberekkel veszi körbe magát, ami csak tovább fokozza azt az érzetet, hogy a tenisz továbbra is olyan környezet, amelyben a férfiak könnyebben boldogulnak.
Egy másik lehetséges megoldás a tenisznaptár vegyítése lehet, hogy több csapatverseny szerepeljen benne. Az 1973-ban Billie Jean King által életre hívott versenysorozat (World Team Tennis) két hétig tart az Egyesült Államokban, és az évek során a legjobb játékosokat vonzotta. A Davis Kupa és Billie Jean King Kupa (korábban Fed Kupa) férfi-, illetve női csapat-világbajnokságként funkcionál, az idén januárban pedig első ízben rendezték meg a vadonatúj vegyes-csapatversenyt, amely a United Cup elnevezést kapta.
A hagyományosan januárban rendezett Hopman Kupa (amelyben egy-egy férfi és női játékos alkot egy válogatottat, s a párharcok egy-egy férfi és női egyesből, illetve egy vegyes páros mérkőzésből állnak) júliusban, Franciaországban tér vissza.
