A norvég Tv2 összeszedte az elmúlt évtizedek legjobbjait, és meglepő módon az 1973-as világbajnokságtól kezdve a felsorolást.
Ugyan a tornán csupán a 8. helyen zárt a csapat, de a legjobb kapusnak Liv Fauskét (mostani nevén Liv Björköt) választották. Aztán kilenc évvel később, 1982-ben Turid Smedsgaard megkapta ugyanezt a díjat a magyarországi vébén.
1986-ban még mindig Smedsgad volt az első számú kapus, de sérülés miatt nem lehetett ott a hollandiai tornán. A Kína elleni nyitó mérkőzésen Linn-Siri Jensen megsérült, így a harmadik számú kapus, Kjerstin Andersen jutott nagy lehetőséghez, amellyel élt is, és bronzéremhez segítette a csapatot.
Az 1993-as hazai világbajnokságon feltűnt egy fiatal bergeni születésű kapus, Cecilie Leganger, aki úgy került be a válogatottba, hogy még élvonalbeli mérkőzése sem volt (akkoriban a második ligás Fyllingenben védett), de első nemzetközi felnőtt tornáján a legjobb játékosnak és legjobb kapusnak választották.
Az 1994-es Európa-bajnokságon, majd az 1995-ös osztrák-magyar rendezésű vébén is ő lett a legjobb kapus, de utóbbi tornán átadta a díjat dél-koreai riválisának, mondván, ő érdemelte volna meg (ezért később nemzetközi Fair Play-díjat is kapott).
Az 1996-os Eb-n már Heidi Tjugum volt a torna legjobbja, onnantól kezdve Legangerrel évekig a világ legjobb tandemjét alkotta. Ami érdekesség, mindegyikük egy-egy vb- és Eb-arannyal gazdagodott a pályafutása során.
Leganger 2004-es visszavonulása nyitotta meg az utat Katrine Lunde előtt, aki 2003-as vébén már védett, de a visszaemlékezések szerint nagyon gyengén teljesített az ukránok elleni nyitómérkőzésen, a 30-29-es vereség Norvégiának a csoportelsőségbe került, végül a válogatott mindössze az 5. helyen zárt.
De Lunde felemelkedett és a világ legjobbja lett.
Mellette pedig közben felnőtt pár klasszis kapus: Kari Aalvik Grimsbö két olimpiát, két vébét és öt Eb-t, Silje Solberg két vébét és három Eb-t, Terese Pedersen három Eb-t, Emily Stang Sando két Eb-t, míg Rikke Granlund egy Eb-t és egy vébét nyert.