Amikor szűk egy éve felbukkant a koronavírus, még senki sem sejthette, hogy ez hosszú hónapokra alapjaiban rengeti meg a világot, benne a sportéletet. A vírus robbanásszerű elterjedése a labdarúgó Európa-bajnokság, majd az olimpia elhalasztását eredményezte. Ugyan akadtak próbálkozások – a futballélet például úgy, ahogy helyre is állt –, a teremsportokban a fertőzés terjedését nem lehetett megállítani.
A női kézilabda Bajnokok Ligája a tipikus példa erre: az EHF február 14-ig adott időt az elmaradt mérkőzések bepótlására, a következő egy hónapban a legjobbak erőltetett menetben heti kettő-három mérkőzést is játszanak (a hazai bajnoksággal együtt), ami nem feltétlenül jó a fertőzésen átesetteknek, nem is beszélve a sérülésveszélyről.
És még így sem mehetnek biztosra: szerdán például – immáron harmadszor – elmarad a Vipers Kristiansand és a Rosztov-Don mérkőzése, mert az orosz csapatban a norvégiai tesztelés során fertőzést észleltek.
Ebben a kaotikus helyzetben óriási bátorságra vallott, hogy az európai szövetség mindenáron Európa-bajnokságot akart rendezni. Mert abban néhány elégedetlenkedő sztárnak igaza volt:
Norvégiában legalább a józan ész győzött, amikor kitáncoltak az Eb-rendezésből, Dánia pedig megmutatta, lehet jól szervezetten – némi szerencsével persze – világversenyt rendezni pandémia idején is. A tesztelések és a buborékok kellő biztonságot eredményeztek, bár a nézők hiányoztak, azért sikerült komolyabb gond nélkül levezényelni a tornát.
Valamire azért jó volt az európai lobbi
Egyiptom viszont nem mérhető Dániához. Amikor a kétezres évek elején az Anja Andersen vezette Slagelse ásványvizes palackokkal megrakottan érkezett Dunaújvárosba, csak tátottuk a szánkat – a dánok meggyőződése ugyanis az volt, hogy a Balkánon (igen, Dunaújvárost is oda sorolták) nem iható a csapvíz.
Ezek a dánok vajon milyen érzésekkel indultak most el Észak-Afrikába? Abba az országba, ahol biztosan nem olyan a koronavírus-protokoll, mint a fejlettebb európai régiókban. Ahol Hasszan Musztafa, a nemzetközi szövetség elnöke még a múlt héten is nézők előtti szuperversenyről álmodott.
A felháborodás nem maradhatott el, a németeknél eleve sokan lemondták a szereplést a bizonytalanságra hivatkozva, de az ászok közül a dán Mikkel Hansen és a norvég Sander Sagosen is azt hangsúlyozta, az IHF-nek csak a pénz számít.
A norvég TV2 szakértője, Bent Svele úgy fogalmazott, szomorú, hogy csak azért próbálkoznak a nézőkkel, mert Musztafa elnök pózolni szeretne a szép létesítményekben – főleg abban, amit róla neveztek el.
„Ha valaki fertőzést hoz a csapatába, az mind a Bajnokok Ligája-meccsekre, mind az olimpiai kvalifikációra nagy hatással lehet.
Ez puszta szerencsejáték, semmi más
– idézte Svelét a Nettavisen.
Az európai lobbi azonban megmutatta az erejét: a játékos-szakszervezet (EHPU), amelynek nyolc ország a tagja – Magyarország nem –, az európai válogatottak csapatkapitányai és játékosai nevében múlt szerdán levelet írt a sportág egyiptomi elnökének, azzal a nyomatékos kéréssel, hogy ne legyenek nézők a világbajnokságon.
A Danisport.hu dán forrásra hivatkozva úgy értesült, hogy összesen 13 válogatott csapatkapitánya írta alá a levelet – a címvédő dánokat Niklas Landin, a norvégokat a korábbi veszprémi beállós, Bjarte Myrhol képviselte.
„Arra kértük Hasszan Musztafa elnököt, gondolja át, vajon a nézők előtt rendezendő világbajnoki mérkőzések nem túl kockázatosak-e ezekben az időkben” – nyilatkozta Johannes Bitter, a németek kapusa.
Musztafa reagált, azt ígérte, megvizsgálják a lehetőségeket. Ez vasárnapra megtörtént, de a szervezőbizottság átesett a ló túloldalára: két nappal azok után, hogy több ezer nézőt vizionáltak, nemcsak a szurkolókat, de az újságírókat is kizárták a tornáról.
Két válogatott már kiszállt – lesznek-e többen?
A szerda este rajtoló vébén már az is izgalommal tölthette el a legjobbakat, hogy Európán kívül a bizonytalanba utazik el. Még a magyarokat is meglepték, amikor a szépen megtervezett programba belerondítva teljesen más szállást kínáltak fel, mindössze néhány nappal az utazás előtt.
Mi ez, ha nem fejetlenség?
És akkor a koronavírus. A dániai női Eb fegyelmezettsége abban mutatkozott meg, hogy csupán egyetlen válogatottnál mutattak ki a helyszínen megbetegedést, de a szerbek két játékosát is sikerült úgy elkülöníteni, hogy nem lett belőle probléma.
Egyiptomban viszont már a 32 válogatott összetrombitálása is nehézségekbe ütközött. A csehek az egész felkészülés során szenvedtek, egy hete a Feröer-szigetek elleni Eb-selejtezőre sem tudtak kiállni, mert nem elég, hogy a két szövetségi kapitány, Daniel Kubes és Jan Filip kidőlt, de a csapat nagy része is megbetegedett.
A helyzet keddre annyira cudarrá vált, hogy miután a kiválasztott 21 játékosból 17 nem állt a rendelkezésre (ráadásul az utánpótlás-válogatottnál dolgozó, de ezúttal beugrásra váró edző, Pavel Pauza is lebetegedett), a szövetség visszalépett.
Ezek után azon sem lepődtünk meg, hogy az amerikaiak is kiszálltak, nagy könnyebbséget okozva ezzel a riválisoknak. Hiszen elképzelhetjük, mit érezhettek a norvégok, a franciák és az osztrákok, amikor kiderült, nem kell pályára lépniük tizenkét olyan, még éppen egészségesnek nyilvánított amerikai ellen, akik egyenesen az edzőtáborból, 18 fertőzött csapattárs mellől érkeztek.
Azt már csak mi jegyezzük meg, elérte a végzet az Egyesült Államokat: a Musztafa elnök által kiválasztott csapatnak semmi keresnivalója nincs a vébén, főleg úgy, hogy Grönland biztosan jobb nála az észak-amerikai régióból. Más kérdés, hogy a világ legnagyobb szigetéről érkezők olyannyira berágtak, hogy kifakadásuk után akkor sem hívnák meg őket, ha az lenne kérdés: ők vagy a Vatikán legjobbjai induljanak-e.
De még nincs vége, Észak-Macedónia és Svájc beugrását újabbak követhetik, hiszen a Zöld-foki Köztársaság és Brazília válogatottja is koronavírussal küzd, szóval az IHF vészlistájáról Hollandia és Montenegró már nézegetheti az Egyiptomba induló járatokat.
