A futóversenyeknek rengeteg típusa van már, de általában a kihívást a távolságok és időeredmények jelentik, nem pedig a magasság. Kivétel ez alól a hegyi versenyzés, amelynek legkeményebb sorozata a Skyrunner World Series.
Akár bele is halhatsz
– mondta 2014-ben a tromsöi futam versenyigazgatója, Kilian Jornet a sorozatról.
Nem csak ijesztgetésnek szánta, ez az egyik legveszélyesebb futóverseny. Ezt Hillary Allen a saját bőrén tapasztalta, az amerikai atléta ugyanis leesett a szirtről 2017 augusztusában, amely után az is csoda, hogy él,
A majdnem halálos esés
Hillary Allen egy fizikatanár Coloradóból, aki sokáig kereste azt a sportágat, amely minden tekintetben kikapcsolja. A hegyi futás szerelem volt első látásra, ráadásul annyira jónak bizonyult benne, hogy 2015 nyarára már profinak mondhatta magát. Két évvel később, 2017-ben már az egyik legjobbnak számított a Skyrunner World Seriesben, amely az utolsó tromsöi állomásához ért. A Norvégia északi részében található 4800 méteres útvonal két hegyet érint:
- az 1,238 méter magas Tromsdalstindent
- és az 1,404 méter magas Hamperokkent.
But dry in Hamperokken side. Here volunteers marking the ridge! pic.twitter.com/cEcXhDw4p7
— Tromso SkyRace (@TromsoSkyrace) August 2, 2016
Allen a Hamperokkenen előzte meg Manu Part, egy Tromsőben élő spanyol férfit, aki nagyjából tíz méterről látta, hogy megcsúszik az ellenfele és menthetetlenül a mélybe zuhan.
A legborzasztóbb dolog a hang volt, ahogy egy emberi test újra és újra a szikláknak csapódik. Szörnyű volt. Biztosra vettem, hogy meghalt
– idézi a BBC a baleset szemtanújának visszaemlékezését.
Par nem is foglalkozott innentől a versennyel, lemászott a 40-45 méteren át zuhanó amerikaihoz, aki borzalmas állapotban volt. Rengeteg csontja eltört, a combján olyan széles seb tátongott, hogy egy emberi ököl is belefért volna és az egész teste természetellenes pózban ragadt. De még lélegzett. A spanyol, amennyit szerény elsősegély ismeretei engedtek, segített rajta, miközben a versenyt fényképező fotósok segítségért szaladtak.
„Nem emlékszem, mi történt pontosan, vagy a fájdalomra, csak az érzésre és a hangra, ahogy a csontjaim eltörnek. Azt hittem, meg fogok halni és azt mondtam magamnak: »ne küzdj ellene, csak fogadd el«. Elájultam és amikor magamhoz tértem Manut és a többi engem megmenteni igyekvő embert láttam. Életemben nem láttam még olyan rémült tekinteteket, mint akkor. Aztán érkezett a fájdalom is hullámokban, egyre erősebben.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Végül egy helikopter 25 percen belül megérkezett, hogy a súlyos gerincsérülés dacára még ébren maradó Allent valahogy megmentsék.
Több mint száz öltéssel kellett összevarrni sebeit és az orvosok többször is figyelmeztették: valószínűleg soha többé nem tud majd futni. Part bár akkor sokkolták az események, ma már inkább lenyűgözi a versenytársa kitartása.
„Mondtam neki, hogy ne mozduljon meg és próbáljon ébren maradni. A tekintetén látszott, hogy az életben maradásért küzd. Elképesztő, amit tett, ha csak belegondolok, mit kértem tőle… Bármelyik átlagos ember feladta volna a helyében.”
Újra a hegyen
Napokkal később tudatosult csak Hillary Allenben, hogy mi történt vele. A sebeit hitetlenkedve nézte a kórházban, eleinte sajnálta magát, aztán inkább hálás volt, amiért segítettek rajta. Csavarok, csövek és varratok tartották csak egyben, akkoriban azt is kétségbe vonta, hogy hétköznapi életet élhet majd.
Eleinte az ágyból sem akartam fölkelni és azt kívántam, bár belehaltam volna a zuhanásba, mert még az is könnyebb lett volna, mint ezt elviselni
– mesélte a BBC-nek.
Ma már bezzeg nevetve meséli, hogy milyen csúnya volt a kórházban készített Instagram-videójában, vagy épp azzal viccel, hogy egy csomó olyan ember látta meztelenül, akit nem is ismer.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Három hónappal később már újra járni tudott,
Egy héttel később már meg is nyert egy hegyi futóversenyt, egy olaszországi 48 kilométeres rendezvényen ért célba elsőként a Dolomitokban. A futást képtelen feladni, sőt a horrorisztikus esés helyszínét is újra látni akarta.
„Vissza kell oda mennem. Félek tőle, nehéz lesz, de újra ott kell lennem, hogy szembe nézzek a félelmemmel.”
Erre 2018-ban nem kerülhetett sor, de idén augusztusban ismét Tromsőbe utazott, méghozzá Manu Parral az oldalán, akivel az eset után összebarátkoztak. A baleset óta sokszor átbeszélték az eseményeket, ami mindkettőjükre terápiás jelleggel hatott és össze is kovácsolta a duót. Par aztán beleegyezett, hogy lelki támaszként ő is ott legyen a norvég hegyekben újdonsült barátjával.
Furcsa érzés volt, de biztosra vettem, hogy megcsináljuk. Úgy éreztem óriási súly gördül le a vállaimról, amit két éve cipelek. Végre szabad vagyok! Már nem haragszom a hegyre. Olyan sokáig rettegtem tőle, de amióta a gerincén Manuval nevetve átkeltünk, már újra csak a szépségét látom
– emlékezett vissza Allen.
They didn’t win @TromsoSkyrace today, but they are winners. Two years after her fatal accident Hillary Allen and Manu Par, the guy who saved her life, finished the race together 🙌 #respect
📷 @albertjorquera pic.twitter.com/Qp0v8TS1GC
— Skyrunning (@Skyrunning_com) August 3, 2019
Az amerikai tanárnő pedig tovább gyűjtögeti élményeit a hegyi futásban annak ellenére, hogy egyszer már majdnem belehalt a versenyzésbe.
Kiemelt kép: Hillary Allen Twitter-oldala
