Pernell Whitaker már viszonylag hamar, kilenc éves korában megismerkedett az ökölvívással. Ekkor kezdte el tanulni a sportág alapjait és hamar kiderült, hogy lesz keresnivalója a ringben. Fiatalon, még amatőr évei kezdetén ragadt rá a beceneve is, amit egy újságírói bakinak köszönhetett. Pernellt a családjában mindenki csak Pete-nek becézte, amikor pedig bokszolni kezdett szülővárosában, a Virginia állambeli Norfolkban, a helyiek a „Sweet Pete” nevet skandálva szurkoltak neki. Ezt értette félre egy újságíró, aki Sweet Pea-t írt fel jegyzetfüzetébe – ez a kifejezés azon túl, hogy egy növény, a szagos bükköny neve, egy kedveskedő becenév is az angol nyelvterületeken: általában cukorfalatnak fordítják.
Hamarosan újabb jegyzetelni valója akadt a sportújságíróknak. Whitaker mindössze 18 évesen amatőr világbajnoki döntőbe jutott, és bár 1982-ben, Münchenben az Ángel Herrera Vera elleni fináléban alulmaradt, egy évvel később már visszavágott a kubainak és győzni tudott a Pánamerikai Játékok fináléjában. 1984-ben olimpia bajnok lett, így aztán senki sem csodálkozott, hogy engedve a csábításnak, alig több, mint 20 évesen, egészen elképesztő, 214/201-es meccs/győzelem mutatóval intett búcsút az amatőr karriernek.
Profi világ – sorsfordító pontozások
Whitakernek első profi éveiben nem nagyon kellett megismerkednie a vereség ízével. Négy év és tizenöt győztes – ezalatt kilenc KO – mérkőzést követően 1988. márciusában érkezett el első WBC világbajnoki címmeccséhez. A mexikói José Luis Ramírez elleni összecsapáson nem is a várva várt nagy áttörést jelentő meccsen elszenvedett vereség lehetett a legfájóbb számára, sokkal inkább a tény, hogy minimum vitatott pontozással kapott ki. A meccs végeredményét a mai napig a sportág egyik legnagyobb baklövéseként tartják számon.
Rocky Marcianót kivéve tán nincs is olyan számottevő ökölvívó, aki pályafutása alatt ne kapott volna ki legalább egyszer, ami bizonyítja, a bunyós karrier nem feltétlenül dől össze az első vereségtől. Whitaker is csak visszalépett kicsit, újra kezdte a kapaszkodást. Egy évvel később az amerikai Greg Haugen ellen IBF világbajnoki övet szerzett és az élet úgy hozta, hogy 1989. augusztusában, hazai közönség előtt, a norfolki Scope Arenában éppen Ramírezt letaszítva a trónról szerezte meg az áhított WBC bajnoki címet is kisváltósúlyban.
Nyolc éven át sorra győzte le a kihívókat, miközben váltósúlyban és nagyváltósúlyban is megállta a helyét. Egyike lett azoknak a nagyágyúknak, akik négy súlycsoportban is bajnoki övet szereztek.
Whitaker neve leginkább védekező stílusával fonódott össze. Rendkívül gyors reflexekkel rendelkezett, ruganyosan, mozgékonyan közlekedett a ringben, így aztán nehezen sikerült ellene tiszta ütéseket bevinni. Hamar kiütni ezért nem lehetett, ráadásul Whitaker mérkőzésein rendre tűpontos ütésekkel zsibbasztotta aktuális ellenfeleit, így aztán azok állóképessége és a hosszú, fárasztó menetek során egyre csökkenő ütőereje sem bizonyult elegendőnek.
A kilencvenes években jóformán érinthetetlen volt, azonban 1997. áprilisában, a nála kilenc évvel fiatalabb, feltörekvő kihívó, a mexikói Oscar De La Hoya gigászi küzdelemben legyőzte a váltósúlyú WBC-címmeccsen. Annyira szoros csatát vívtak, hogy a szakértők, a közönség, de még maga De La Hoya is a visszavágót szorgalmazta, mert még ő sem érezte meggyőzőnek sikerét. Azonban az újabb küzdelem elmaradt, mert a hosszú évek sikere és a második vereség minden téren megviselte Whitakert.
A kokainra a bunyó és a család is ráment
Fél évvel később a WBA ranglistát vezető orosz Andrey Pestryaev ellen próbálkozott a visszatéréssel. Nyert is pontozással, azonban a doppingtesztje pozitív lett, kokaint találtak a vizeletében. A győzelmét elvették – nincs eredményre változtatták a meccs végeredményét – és fél évre eltiltották. A WBA nem ismerte el a felfüggesztést, Whitaker is az ártatlanságát hirdette, ezért beleegyezett, hogy a hat hónapos időszak alatt bármikor véletlenszerűen elvégezhetik rajta a kábítószer-tesztet.
Egyszer azonban elmulasztott egy vizsgálatot, nyilván nem véletlenül, mert utána jobbnak látta beköltözni egy kábítószer- és alkohol-rehabilitációs központba.
Whitaker 1999. februárjában állt újra kötelek közé, de egyértelmű vereséget szenvedett Félix Trinidad ellen, majd a következő, 2001-es újabb, pályafutása utolsó próbálkozásánál Carlos Bojorquez ellen is kikapott technikai KO-val.
Minden leszokásra tett erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, 2002-ben túladagolta magát, sőt három évvel később is rajtakapták.
Egyszer hallottam, hogy a férjem felajánlja neki, hogy egy könnyű meccsel formába hozzák, de hallani sem akart róla. »Nem akarok könnyű meccset«. Mindig ezt válaszolta rá. Sok gondja volt a ringen kívül, nem tudta legyőzni a démonait, de a szorítóban ő volt az egyik legnagyobb
– emlékezett vissza az ESPN-nek Kathy Duva, akinek férje rendszeresen szervezte Whitaker meccseit, és később a család barátjává vált.
Természetesen függősége nem csak morálisan és sportszakmai szempontból, hanem anyagi téren is jelentős problémát okozott. Hiába edzősködött, juttatta Calvin Brockot Vlagyimir Klicskó elleni 2006-ban címmeccshez, vagy Zab Judah-ot IBF világbajnoki övhöz, egyre inkább pénzzavarba keveredett. A fényes sportolói karrierhez képest már csak szórványos és jóval szerény jövedelme kevésnek bizonyult az adóhátraléka fedezéséhez. Mivel a családtagok sem dúskáltak anyagiak terén, nem tudták fenntartani azt a házat, amelyet még profivá válása utáni első pénzdíjaiból vett és ahova édesanyját költöztette be. Odáig fajultak a dolgok, hogy 2014-ben kilakoltatta a 73 esztendős mamát.
Amíg él, a mi fiúnk lesz, de rendkívül feldúlta a családot
– mondta Sweet Pea testvére, Zelda Brown a bírósági döntés után.
Kétségtelen népszerűségét azzal rombolta tovább, hogy„csodálatos pillanatként” jellemezte, amikor a bíróság kimondta édesanyja kilakoltatását.
Egyéb téren sem alakult jól a magánélete. Rovanda Anthonyval még 1985-ben egy ringben házasodott össze. Az akkor 21 éves bunyós hallani sem akart más helyszínről.
Mindig templomi esküvőről álmodtam, de mivel nem lehet Pete-et kiráncigálni a ringből, talán így lesz a legegyszerűbb
– mesélte utólag felesége, miért döntöttek a furcsa szertartás mellett.
Házasságukból négy gyermek született, de a kokain éket vert közéjük, elváltak, ráadásul 2015-ben közös gyermekük, ifjabb Pernell Whitaker elveszítette a rák elleni harcot.
Hírességek csarnoka
Látható, Sweat Pea karrierje nem volt makulátlan, messze nem élt tökéletes, példamutató életet, de ökölvívói pályafutása miatt joggal szerepel a sportág Hírességek Csarnokában. Halálát követően minden egykori és jelenlegi nagyágyú megosztott róla egy-egy gondolatot. Mike Tyson szerint ő volt a tökéletes bokszoló, de Floyd Mayweather sem fukarkodott a bókkal, szerinte ő volt minden idők egyik legjobbja.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Oscar De La Hoya pedig összes ellenfele közül a legjobb védekezőnek nevezte Whitakert. Ha valaki testközelből megtapasztalhatta ezt, akkor az pont a később szintén legendává váló mexikói.
Megtiszteltetés volt megosztani vele a ringet. A védekezést és a meccsek irányítását, Pernell Whitaker volt a legjobb ökölvívó, akivel valaha megküzdöttem.
It was an honor to share the ring with him. In terms of his defense and ring generalship, Pernell Whitaker was the best fighter that I ever fought. On behalf of everyone at Golden Boy, we send our prayers and condolences to his family and friends. pic.twitter.com/sa4qZIDIIG
— Oscar De La Hoya (@OscarDeLaHoya) 2019. július 15.
Végtelenségig sorolhatnánk a sportág kiválóságainak dicsérő szavait, de a lényegen ez mit sem változtat: Whitaker az ökölvívás legnagyobbjai közé ért, akinek elismertségét, népszerűségét még a kokainfüggősége sem tudta padlóra küldeni.
Kiemelt kép: Al Bello/A
