A női vízilabda válogatott rendkívül izgalmas mérkőzésen jutott túl az olasz csapaton a negyeddöntőben, majd a legjobb négy között is nagyon szoros csatát vívott a hollandokkal, ám azt már nem sikerült behúznia.
Bíró Attila szövetségi kapitány azt mondta az elveszített elődöntőt követően, hogy a magyar csapat éremért utazott Barcelonába. Márpedig a bronzmeccs után csak akkor jut érem, ha a magyarok legyőzik a házgazdát.
Ennek ellenére pocsékul kezdtük, az volt az ember érzése, hogy a spanyolok akkor és úgy dobnak gólt, ahogyan és amikor csak akarnak. Villámgyorsan 0-3 állt az eredményjelzőn, a védekezésünk és a támadásunk is elmaradt a várttól. A második negyedre nagyon feljavult a védekezésünk és bár a támadásainkról ugyanez nem volt elmondható, feljöttünk a szünetre 3-6-ra.
Fordulás után azonban úgy tűnt, mintha újra az első játékrészt élnénk át. A házigazdák tökéletesen tudták, hogy mikor milyen figurával próbálkozik a magyar csapat, mindig odaért a blokk, a kapus. Innentől a mieink lövései a kapufáról kifelé, a spanyoloké onnan befelé pattantak. Többször hiába védett Gangl Edina, vagy az utolsó negyedben beálló Tóth Eszter, akkor is betáncolt a labda a kapuba.
Az utolsó játékrészben már nem is igazán próbálkoztak a spanyolok, csak a támadóidőt futtatták le az órán, így a magyarok 6-12-re javították a nem túl szép eredményt.